Habár első ránézésre egy hosszúkás burgonyához hasonlít, az inkagumó (Smallanthus sonchifolius) valójában sokkal közelebb áll a gyümölcsökhöz, már ami az ízét illeti. Képzeld el a görögdinnye, az alma, a körte és a zeller keverékét, és így nagyjából megkapod azt, amit az inkagumó kínál – mindezt a kínai sulyom termésének textúrájával. Az inkagumó (vagy „yacon”) egyesek szerint jó hatással van az emésztőrendszerre, az immunrendszerre, és a cukorbetegek édesítőként is alkalmazhatják. Érdekesnek hangzik? Akkor íme minden, amit egy kertésznek az inkagumó termesztéséről tudnia kell!
Általános tudnivalók az inkagumóról
Az inkagumó egy évelő gumós termésű növény, amely Dél-Amerikából származik. Virágai apró, aranyszínű napraforgókra hasonlítanak, amelyek zöld leveleik között tündökölnek. Eredeti neve, a „yacon” egy inka eredetű kifejezésből ered, amely „vizes gyökeret” (vagy „vízgyökeret”) jelent. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy egy igazán lédús termésről beszélünk. A gumók több színűek is lehetnek, úgymint vörös, lila, citromsárga és rózsaszín, Dél-Amerikán kívül azonban a fehérek a legelterjedtebbek.
Ideális körülmények között az inkagumó akár 1,8 méter magasra is megnőhet, legfontosabb részei azonban a talaj alatt helyezkednek el. Ez a haszonnövény két csoport gumót növeszt. Az egyik csoport közelebb van a talajhoz – ezek alkotják kisebb, szaporodásért felelős gyökérzetet. A nagyobb gumókból álló csoport mélyebben helyezkedik el – ezekben tárolja a növény az energiatartalékait.
Az inkagumó fajtái
Az inkagumóhoz nem egyszerű hozzájutni, ezért valószínűleg nem sok lehetőséged lesz a válogatásra. Ha azonban találsz egy jó termelőt, akkor a következő fajták közül érdemes választani.
Beyka – Habár a Beyka inkagumó termése kevésbé ízletes, meglehetősen sokat terem. Érdemes inkább megfőzve fogyasztani. Kevésbé hajlamos szétrepedni nedves talajban, mint más fajták, és korábban is érik azoknál.
Bogachiel – Remek választás azoknak, akik először terveznek inkagumót termeszteni. A Bogachiel egy gazdagon termő fajta, ami a szüretelése után sötétebb vörös színt vesz fel, citromsárga hússal. Sok virágot hoz, termései pedig édesek.
Late Red – Ennek a fajtának fűrészes élű levelei és vörös szárai vannak. A gumók barnák, húsuk pedig narancssárga színű. Kifejezetten kompakt növények, így ideálisak szűkösebb kertekbe.
New Zealand – Ez a fajta szőrös, vörös levelekkel és szárakkal rendelkezik, és méretes gumókat terem (mind étkezésre, mind újraültetésre).
Sol Duc – Egy másik kiváló opció kezdő inkagumó-termesztőknek. Ez a rendkívül édes fajta először vörös színű, majd érésével folyamatosan besötétedik, és szüreteléskor már szinte teljesen fekete színű.
