kecske (házikecske, capra [litreus] hircus)
a szarvasmarhafélék családjának kecskealakúak (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj. Háziasítása a kőkorszakban történt. Ősének a kutatók három vadkecskét tartanak. Közülük egy már kihalt, ez apriszkakecske. (Capra prisca), kettő még ma is él: a csavart szarvú vadkecske. (Capra falconeri) és a bezoárkecske. (Capra ibex aegagrus). Mindkét vadkecske a mai házikecskével párosítva továbbtenyésztésre alkalmas utódot ad. A már háziasított kecske elvadulhat, ilyenkor néha zergék társaságában él tovább. A kecske szerény viszonyok közt is aránylag jelentős mennyiségű tejet termel. A legeltetési idényben a gyepes utcák szegélyeire kipányvázva v. az árokpartra, köves, sziklás domboldalakra, tüskés, bokros területekre kihajtva is megszerzi táplálékát. A termelt tej - testtömegéhez viszonyítva - jelentős mennyiségű. A tejen kívül húsával, bőrével, trágyájával és - néhol - igaerejével is hajthat hasznot. A bőrre ráfekvő és lehetőleg rövid szőrözet a kívánatos. Kivétel az angóra- és a kasmíri kecske, amelyeknek a bundájuk is értékes. A kecskék az áll alatt kisebb-nagyobb "szakállt" viselnek. Nemritkán a gerincen hosszabb szőrökből álló "zászló" húzódik végig. A szőrözet színe igen nagy változatosságot mutat. Előf. szürkésbarna, kávébarna, gesztenye-rozsdavörös, fekete, nem rítka a tarka, de napjainkban a legtöbb kecske fehér. Az újszülött kecskék testtömege aszerint változik, hogy hány magzat foglalt helyet az anya méhében. Eszerint 1,5 és 4 kg közt ingadozik egy-egy ivadék tömege.
A már teljesen kifejlődött példányok - a fajta szerint - 30-70 kg-osak, a bakok pedig 50-80 kg, ritkán 90-100 kg-ot érnek el. A kifejlődött nőstények marmagassága - ugyancsak a fajta szerint - 50-90 cm, a bakoké 60 és 90 cm közt ingadozik. A törzshosszúság 100-110, az övméret 114-130%-a a marmagasságnak. A legeltetési idényben a kecske számára legfontosabb a legelő; legszívesebben a bokros legelőket járja. Itt a gyep mellett a bokrok és alacsonyabb fák leveleivel, fiatal gallyaival, gyümölcseivel kielégítheti a változatosság iránti igényét, ill. torkos falánkságát. A zöldtakarmányok közül a kecske mindazokat szívesen fogyasztja, amelyekkel fejősteheneket táplálnak (lucerna, vörös here, baltacím, nyúlszapuka, bükköny- és borsókeverékek, bíbor here, édes szudáni cirokfű, kukoricacsalamádé, édes csillagfürt, cukorrépafej, takarmánykáposzta stb.). Zöldtakarmányokból naponta 7 - 8 kg-ot is megeszik. Széna- és szalmafélék (főleg borsó-, bükköny-, szójaszalma), továbbá lombszéna (szeder, szőlő, tölgy, mogyoró, nyír, juhar, hárs) télen is igen jó szolgálatot tesznek. Mellettük a nedvdús gyökerek és gumók (répa, burgonya, csicsóka, murokrépa, tök), továbbá a sszilázsok etetése a tejelésre kedvezően hat. A 3-5 l-t adó fejőskecskék megérdemelnek abrakféléket is (gabonafélék daráját, a fehérjeszükséglet fedezésére borsó, lóbab, szójabab, édes csillagfürt daráját, olajpogácsákat, búzakorpát, szárított sörtörkölyt, vadgesztenyét, makkot stb.). Egy kifejlődött kecskére az istállóban 1,5—2 m2 alapterületet számítanak. Ha a kecske bokszban van, ez 2,5—3 m2 területű legyen. Ha pedig több kecske van futójászolhoz egymás mellé kötve, akkor az állás szélessége 1 kecskére 0,75-1 m, hossza 1,3-1,5 m legyen. Az istálló világos, napos, jól szellőztethető legyen. Az ablakok olyan magasan legyenek elhelyezve, hogy a mellső lábaival ne érje el.
A kecske 1-9 hónapos korában már üzekedik, és ha korához képest elég fejlett, célszerű beűzetni.A legtöbb ősszel üzekedik és átlagosan 152 napi vemhesség után, tehát tavasszal ellik. Ezért a tejelés időszaka a legtöbb fejőskecskénél a tavasz és a nyár. Kivételesen azonban némely kecske tavaszi üzekedés alkalmával fogamzott és ősszel hozta a világra ivadékait. Ha a kecskéket jó kondícióban tartják, tejelés alatt is űzethetők, tehát az elletés sűríthető. Az újszülöttek első tápláléka a föcstej, amely az első három napon 26-19-12% szárazanyagot, 12-7-5% fehérjét és 9-7-6% zsírt tartalmaz. Az első héten indokolt ötször, a második héten négyszer, a harmadik héten háromszor szoptatni a kiskecskéket. A levágásra kerülő ivadék négyhetes koráig, a fölnevelésre szánt 6-8 hétig él tejen. A harmadik héten már szénát és abrakot is fogyaszt; napi adagja 50-50 g-mal kezdődik és 0,25-0,5 kg-ig emelkedik. A negyedik héttől kezdve már legelőre járhat v. a jászolból zöldet is fogyaszthat. A kecske tejének átlagos összetétele a következő: szárazanyag-tartalom 11 - 14%, fehérje 3-4%, tejzsír 3-4%, ásványi anyagok 0,7-0,8%. A kecsketej íze mentes minden mellékíztől, ha szabadban fejik v. az istállót jól kiszellőztetik. Kellemetlen ízt és szagot csak a szennyezett istálló levegőjéből, a kifejés után vesz fel. A kecske hímivarú egyede a kecskebak jellegzetes, kellemetlen bakszagú, ezért nem ajánlatos a kecskebakot a fejőskecskékkel egy istállóban tartani. Az évi tejtermelés a fajtától, a tartástól és a takarmányozástól nagymértékben függően 300-1500 1 között változik. Egyazon laktációban a napi tejmennyiség a második hónapban a legtöbb, ettől kezdve fokozatosan csökken. Legjobban tejel öt-hét éves korában.
