A hátrányok elkerülése

Hirdetés

Az ellést követő időszak speciális tényezői

Rabi Zsolt
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

Az ellés és az azt következő egy hónapos időszak döntően meghatározza a laktációs teljesítmény mellett a következő laktációs és az életteljesítményt is az előző hónapban ezt a témát kezdtem bemutatni a kedves olvasóknak, most a takarmány összeállításáról és annak következményeiről lesz szó.
Az ellést követő egy hónapos időszak

Az abrak összetevői


Mivel a koncentrált takarmányadagok kialakításának egyik fő szempontja ebben az időszakban a megfelelő tömegtakarmány/abrak arány biztosítása, ezért olyan abrakösszetevők alkalmazása előnyös, melyek nagy energiakoncentrációval rendelkeznek. Ilyen takarmányok lehetnek a növényi olajok (zsírok), mert energiatartalmuk 2,5-3,0-szorosa a normál abrakösszetevőknek. A magas energiatartalmuknak köszönhetően növelhető a takarmányadag energiakoncentrációja anélkül, hogy jelentősen növekedne az abrakhányad. Óriási előnyük továbbá, hogy emésztésükkor alig keletkezik hő, így a nyári hőstressz idején alkalmazásukkal mérsékelhető a takarmányfelvétel csökkenése. A növényi zsiradékokat (pl. napraforgóolaj, szójaolaj, stb.) régóta használják a tejelő takarmányadagokban, de a tapasztalatok szerint mennyiségüket nagymértékben korlátozta rostemésztésre a bendőben kifejtett negatív hatásuk. A bendőbe bekerülő alacsony olvadáspontú zsiradékok vékony, filmszerű réteggel vonják be a rostrészeket, így fizikai akadályt képeznek a bendőbaktériumok által termelt celluláz enzim kapcsolódásához. Ez rostemésztési problémákhoz, csökkent ecetsav-termeléshez és bendőacidosis-hoz vezethet. Normál esetben a bendőbe kerülő növényi eredetű zsiradékok (olajok) a bendőbaktériumok által termelt lipolitikus enzimek hatására hidrolizálódnak. A hidrolízis során keletkező glicerinből a bendőbaktériumok rövid szénláncú zsírsavakat, elsősorban propionsavat állítanak elő. A hidrolízist követően a bendő mikroorganizmusai a telítetlen zsírsavakat hidrogénezéssel telítik, így a felszívódás csak a – monogasztrikus állatokhoz hasonló mechanizmussal – vékonybélből történik. Ez a zsír-hidrolizáció azonban megváltoztatja – a csökkent rostemésztésen keresztül – a bendőfolyadék illózsírsav összetételét, mert szűkül az ecetsav/propionsav arány. A laktáció elején élettanilag csökkent takarmányfelvétel miatti rostmennyiség korlátozással együtt bendőacidosishoz, illetve a tejmennyiség és a beltartalom (tejzsír) csökkenéséhez vezet. Magas keményítőtartalmú takarmányadagok esetén (pl. magas kukorica hányad – Magyarországon jellemző!) az amúgy is magas propionsav-szint miatt ez a tejtermelés limitálója is lehet!

 

A hátrányokat elkerülhetjük



Ha a növényi zsírokat bendőben inaktív – védett – formában etetjük, elkerülhetőek a fenti problémák. Az inaktiválás történhet a zsírok Ca-szappanná alakításával, vagy a telítetlen zsírsavak hidrogénezéssel történő telítésével. Az eljárások lényege, hogy az olvadáspontot, ezzel együtt a bendőbeli lebonthatóságot is megváltoztatják. Mindkét eljárásnak ismert előnye és hátránya van, ezért a legcélszerűbb, ha az ilyen készítményeket kombináltan használjuk fel. A hidrolizált zsírkészítmények hátrányaként említhető, hogy az így telített zsírsavak vékonybélben történő emészthetősége is – kismértékben ugyan – változik, míg a Ca-szappan kissé kellemetlen ízrontó hatása – különösen a nyári melegekben – miatt nem célszerű a napi adagját 300g fölé emelni. Bendővédett energiaforrásként szóba jöhetnek még a by-pass cukrok is, melyek a vékonybélben kiválóan emésztődnek, megfelelően magas az energiatartalmuk, és nem ízrontó hatásúak. Hátrányként a bonyolultabb kezelési eljárások miatti magas költség említhető meg.

 

Bendővédett energiaforrások alkalmazása esetén probléma lehet, hogy ezen anyagok nem szolgáltatnak energiát a bendő fehérje-szintetizáló mikroorganizmusai számára, ezért a szénhidrátok kiváltása védett zsírokkal a mikrobiális fehérjetermelődés (MCP) csökkenésével jár. By-pass zsírok vagy cukrok alkalmazása esetén célszerű a takarmányadag bendőemésztést elkerülő UDP hányadának emelése is. A vékonybél számára ideális fehérjeellátást viszont csak akkor biztosíthatunk, ha ebben az esetben figyelembe vesszük a fehérjeforrás aminosav-garnitúráját is. Ezzel az eljárással csökkenthető a takarmány nyersfehérje-szintje, így a bendőben nem keletkezik túl sok fölösleges ammónia, amely erősen terheli a máj szöveteit, emellett a karbamiddá történő szintetizálás felesleges energiaveszteséggel is jár. A magas vérkarbamid-szint ellúgosítja a nyálkahártyákat, amely mastitis-t okozhat, emellett rontja az embrió megtapadási esélyeit is. Ez a probléma valószínűsíthető, ha a tej karbamidtartalma magas (>30 mg/dl UREA, vagy >7mg/dl MUN), emellett gyakori a nem ciklusra történő visszaivarzás. A bendőben keletkező nagy mennyiségű ammónia megváltoztatja a bendő mikroklímáját is, így csökken a mikrobiális aktivitás. Márpedig az egészséges tehén és a jó bendőemésztési kapacitás alapfeltétele a megfelelő mikroba populáció és mikroklíma! A nem megfelelően működő bendő különböző anyagforgalmi megbetegedéseket (ketosis, acidosis), vagy azzal összefüggő egyéb másodlagos megbetegedéseket okozhat (zsírmáj-szindróma, mastitis, metritis, lábvég-megbetegedések).

 

A magyarországi telepeken általánosan használt takarmányadagokat figyelembe véve, 8%-os kiáramlási bendőpasszázs mellett az adagok átlagos dg értéke 0,70-0,67, vagyis mintegy 30-33% bendőemésztést elkerülő UDP hányadot tartalmaznak. A tapasztalatok szerint a laktáció első harmadában lévő nagy teljesítményű tehenek kondíciója és májenzim-értékei, valamint tejtermelési és tejbeltartalmi paraméterei alapján optimálisnak a 35-38%-os UDP érték tekinthető, vagyis nagyobb arányú UDP hányaddal növelhető a teljesítmény és csökkenthető az anyagforgalmi megbetegedések kialakulásának kockázata. A bendőemésztést elkerülő fehérjehányad növelése csak akkor javítja a tehenek fehérjeellátását, ha a nem lebontható fehérje emészthetősége a vékonybélben jó. A bendőemésztést elkerülő fehérjehányad aminosav összetétele ugyancsak lényeges szempont. Az UDP hányad aminosav-garnitúrája a lehető legközelebb kell, hogy legyen a MCP aminosav garnitúrájához, ellenkező esetben egyes aminosavak hiánya, mint limitáló tényező a fehérjehasznosulás, ezzel együtt a tejtermelés limitáló tényezője is lehet. Az elterjedtebb fehérjehordozók (szójadara, repcedara, napraforgódara, lucernaszéna/szenázs) felhasználásánál problémaként megemlíthető azonban, hogy kiegészítő kezelés nélkül relatív alacsony by-pass fehérje-hányadot tartalmaz (dg=0,59), így ez az alapanyagot olyan kezelésnek kell alávetni, amely csökkenti a fehérjék bendőbeli degradabilitását.

 

Ilyen eljárás lehet a fehérjehordozók kémiai vagy fizikai kezelése is, bár a gyakorlatban a kémiai kezelés (aldehidekkel történő kezelés – pl. formaldehid, glioxál, stb.) magas költsége és bizonytalanabb minősége miatt nem terjedt el. A kémiai kezelésnél lényegesen gazdaságosabb és jobb végtermék-minőséget biztosító eljárás a fizikai kezelés, mely többnyire hőközléses eljárást jelent. A hőkezelés során a szójadara by-pass fehérje-tartalma duplájára emelhető, ugyanakkor biológiai értéke nem változik. A mechanizmus lényege, hogy hőkezelés hatására a szójafehérje-molekulák közé juttatott hexóz két fehérje közé kötődik (Maillard-reakció), így fizikai akadályt képez a bendőmikrobák által termelt proteáz enzimek kapcsolódási helyének elfoglalásával, meggátolva a fehérjemolekulák bendőbeli lebontását.  Az oltógyomorban lévő alacsony pH érték hatására a fehérjék enyhén denaturálódnak, így a kinyíló fehérjelánc miatt az eddig fennálló szénhidrát-kötés is megszűnik. Ezzel a gátló mechanizmus is megszűnik, mivel az enzimek már hozzáférnek a specifikus kapcsolódási pontjukhoz, és a vékonybélben természetes úton emésztődő MCP-vel megegyező mechanizmussal és hatékonysággal a bendővédett fehérjeforrás fehérjetartalma is emésztődik.

 

A hosszú hasznos élettartam alapja az egészséges tehén, a megfelelően működő immunrendszer. Az egészséges tehén kevésbé fogékony a környezeti kórokozók okozta megbetegedésekre (pl. mastitis), így csökkenthető a kiesés és növelhető a legkönnyebben a termelés. Az állományszintű SCC 100.000-es emelkedése általában 1kg-os termeléscsökkenést okoz! Az előfordulás gyakoriságát jelentősen növeli, ha az immunrendszer sem működik megfelelő mértékben, a rossz minőségű és higiéniájú tömegtakarmányok (magas toxintartalom, élesztőgombák jelenléte, magas nitrit-nitrát tartalom, alkoholos erjedés, stb.), illetve az elégtelen vitamin és ásványianyag-ellátás miatt. Ez utóbbiak közül elsősorban az antioxidánsok (E-vitamin, szelén, b-karotin) szerepe kiemelkedő. Hasonlóképpen fontos a májszövetek regenerálódását támogató és elősegítő hatóanyagok szerepe (niacin, kolin-klorid) is.

 

Hirdetés

A körülményekről

Hirdetés


A takarmányozáson kívül a produkciós és reprodukciós színvonalra sok egyéb tényező is hatással van. Ilyen fontos tényező a munkaszervezés, a tartástechnológia és az állategészségügy. A tartástechológia szempontjából kissé elcsépeltnek hangzó elvárás, hogy a lehető legközelebb kell, hogy álljon a természetes körülményekhez. Vagyis jó levegőjű, száraz alommal rendelkező világos és tiszta istálló a kívánatos. Ez természetesen sokban függ a már meglévő épületektől, de a legtöbb esetben nagyon minimális és rövid időn belül megtérülő beruházással számottevően javítani lehet a komfortfokozatot. Ilyen beruházás lehet pl. az itatórendszer átépítése úgy, hogy kellő számú és megfelelő minőségű vízfelvételi helyet biztosítunk a teheneknek. Ez különösen a nyári melegben jelent nagyon sokat. Az állategészségügy és a munkaszervezésről nehéz általánosságokat megállapítani, bonyolultságuk és sokrétűségük miatt minden telepre más és más eljárás alkalmazandó. Ebben a kérdésben sokat tud segíteni egy külsős tanácsadó, akivel közösen könnyebben kidolgozható a jelenleginél jobb, hatékonyabb és sok esetben olcsóbb rendszer.

 

Ahhoz, hogy egy tejtermelő gazdaság hosszú távon életképes és megfelelően jövedelmező legyen, nem elegendő csak a minél magasabb tejtermelésre koncentrálni. Sokkal nagyobb tartalékok vannak az élettartam megnövelésében, a kiesések, kényszerű selejtezések számának csökkentésében, egyszóval a megfelelő egészségügyi színvonal biztosításában. Az egészséges tehén jelenti az alapot a jövőre nézve. Ennek kialakítása hosszú folyamat, melyet a legcélszerűbb, ha egy jól átgondolt rendszerben végzünk. A legkisebb befektetéssel a legnagyobb előrelépési lehetőség a laktáció elejének a javításában van. Ehhez mindössze az előkészítést, az elletői és a fogadó időszakot kell optimalizálni. Természetesen ez nem csak a takarmányadagok, hanem az elhelyezés, a tehénkomfort, a technológia és a személyi háttér – munkaszervezés felülvizsgálatát is jelenti.

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

szabadföldi kísérlet

célja a különböző növényi tulajdonságok és a termelési tényezők azokra gyakorolt... Tovább

diétás takarmányozás

főként a gyomor, a bél (beleső), a máj és a vese (kiválasztószervek) megbetegedése,... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.