Az állattartó épületek telepítése, tartásmód, domborzat, közlekedés,egészségügyi szempontok, talaj, mikroklíma, víznyerés

Állattartó épületek telepítése

Hirdetés

Az állattartó épületek elhelyezését a következő szempontok befolyásolják: -az egyedszám, -az állatok tartásmódja, -a közlekedési, szállítási feltételek, -az egészségügyi szempontok (humán és állategészségügy), -domborzat, -talaj, -mikroklíma, -víznyerés vízelvezetés lehetősége.
Az állattartó épületek telepítése, tartásmód, közlekedés,egészségügyi szempontok, talaj, domborzat, mikroklíma, víznyerés

Az állattartó épületek elhelyezését a következő szempontok befolyásolják:

-az egyedszám,

-az állatok tartásmódja,

-a közlekedési, szállítási feltételek,

-az egészségügyi szempontok (humán és állategészségügy),

-domborzat,

-talaj,

-mikroklíma,

-víznyerés vízelvezetés lehetősége.

A telepítést befolyásoló tényezők részletesebb tárgyalása előtt megjegyzendő, hogy az optimális feltételeket az állattartó telepek beruházásakor nehéz teljesíteni. A beruházási akaratot befolyásolja, hogy a gazdálkodó egyénnek vagy szervezetnek hol van tulajdona? A tulajdon nagysága, minősége, helye meghatározhatja, hogy az adott helyen mit érdemes, mit szabad tartani, milyen technológiával, milyen nagyságrendben. Amennyiben a telek nem megfelelő a kívánt gazdálkodási funkcióra, akkor vagy a funkciót kell a meglévő „birtok” adottságokhoz igazítani (más technológiát választani, állatlétszámot csökkenteni stb.) vagy a funkciónak megfelelő új területet kell venni.

A földterület lehet lakóterületen, belterületen vagy lakóterületen kívül, külterületen. Lakóterületen belül is számtalan nagyságú, adottságú telket különböztethetünk meg. Markánsan különböző adottságú telkeknek tekinthetők: a faluközponthoz közel lévő valamint a faluszélén, a külterület és a belterület határán lévő telek helyzete. Állattartás szempontjából a külterülettel határos, a lakóterülettől részben független telkek megfelelőbbek. Természetesen figyelembe kell vennünk a település nagyságát, fejlődési dinamikáját, hagyományos beépítési, telekkialakítási struktúráját. Gyakran éppen a központhoz közel eső régi telkek alapterületek többszöröse az újonnan parcellázott „faluszéli” telkeknek. Mindezek miatt a nagyon is eltérő földrajzi, történelmi, társadalmi, gazdasági adottságok a falvak belterületén az állattartással kapcsolatos szabályozást országosan, de még regionálisan sem lehet előírni. 1980-as évek óta a belterületi állattartással kapcsolatos szabályozásokat minden önkormányzat önállóan önkormányzati rendeletként szabályozza.

A külterületen is markánsan megkülönböztethetünk két telekadottságot: közlekedési-főközlekedési utak melletti telkek, ill. ezektől az utaktól távolabb eső területek, amelyekhez bekötőutak, földutak vezetnek. A régebbi tanyatelkeknél is megkülönböztethetők az út menti ún. soros tanyatelkek csoportja, a szórtan elhelyezkedő tanyatelkektől. Az ország egyes vidékein (pl.: Nyíregyháza környéke) az ún. tanya bokrokba is települtek a gazdálkodó emberek. A tanya bokor jellemzője, hogy egy bekötő út végén a tanyák csoportosan úgy helyezkednek el, hogy a lakóépületek viszonylag egymáshoz közel települnek, a gazdálkodásra alkalmas földterületek a bokor központhoz, lakóházakhoz képest sugarasan fekszenek.

Az újonnan létesített tanya jellegű állattartó gazdaság telepítése lényegében megegyezik az előbbiekben vázolt három tanyaelhelyezkedés valamelyikével. Az út melletti soros tanyaelhelyezkedés előnye, hogy a vonalas infrastrukturális ellátottságot több tulajdonos együtt valósíthatja meg a költségeket megosztva. Ugyanakkor különösen a főutak melletti birtokoknál fennállhat a levegő, zaj és egyéb környezeti szennyezés veszélye.

Az elszórt tanyatelepítésnél a szomszédoktól függetlenebb a gazdálkodás, könnyebb kialakítani saját „képünkre” formálni az állattartó épületeket azok elhelyezését, vállalva az önálló infrastruktúra megépítését, önálló üzemeltetését.

A „bokor” jellegű telepítés a jövőben is megfontolandó, hiszen ez a forma biztosítja az egyéni gazdálkodás és a közös érdek előnyeit. A lakóházak a gazdasági udvarok közelsége lehetőséget ad a közös infrastrukturális, beruházási, a közös vagyonvédelem, a közös géphasználat, a gazdálkodói segítségnyújtás stb. megszervezésére. A körsugaras telekkialakítások biztosítják a gazdasági tevékenység kellő függetlenségét, akár az extenzív jellegű állattartás nagy területigényét is. A „bokorszerű” telepítés lényege a „zsákutcás” megközelítés, ami megfelelő „védelmet” nyújt a közlekedéssel kapcsolatos negatív környezeti hatásokkal szemben.

Egyedszám és telepítés

Az állattartó épületek elhelyezésénél alapvető szempont az, hogy mennyi állatot kívánunk tartani, milyen jellegű gazdálkodást tervezünk. A tartástechnológia, az állatok kora, az állattartás funkciója szerint biztosítanunk kell az állatok minimális helyigényét, továbbá helyet kell adnunk az állatok gondozásához, ellátásához szükséges kézi vagy gépi technológiáknak is.

Különösen a mobil gépi kiszolgáló technológiáknak jelentős a területigénye. Sertés- és szarvasmarhatartásban a traktoros vontatású takarmánykiosztó kocsi, valamint a tolólapos trágyaeltávolítás épületen kívüli mozgásához, fordulásához az istálló alapterületéhez képest is jelentős külső útterületet kell biztosítanunk.

A nagyobb állatlétszám nagyobb környezeti terhelést jelent. Környezeti hatásvizsgálattal állapítható meg egy-egy terület környezeti teherbíró-képessége, alkalmassága a tervezett funkcióra. Különösen a talaj-, a víz- és a levegőszennyezés mértékét kell vizsgálni. A szennyezettség veszélye és a tartandó állatlétszám között egyenes arányú összefüggés van. Mindezek miatt állatfajonként a maximális állatlétszám mint kötöttség szerepel a legtöbb önkormányzat belterületi állattartási rendeletében.

Hirdetés

Az állatok tartásmódja, speciális helyigényei és a telepítés

A tartásmód és a telepítés szorosan összefüggő fogalmak mint, ahogy már az előző részben is az állatlétszám és a kiszolgáló technika viszonyának tárgyalásakor is említésre került. Az intenzív tartás, a fél vagy teljesen extenzív tartás helyigénye is nagyon különböző lehet.

Amikor helyigényről beszélünk, akkor az állattartó épületek és hozzájuk közvetlenül kapcsolódó kifutók, utak, tárolók alapterület igényére kell gondolnunk. Természetesen telepítést meghatározza és befolyásolja a konkrét területigényen kívül az, hogy például milyen messze fekszik a telep a legelőtől, a takarmány termesztés helyétől stb. Mindezek befolyásoló tényezők a hely megválasztásánál. A kötetlen tartású tehenészet pihenőépületéhez közvetlenül jelentős nagyságú (kb. 25 m2/fh) kifutó tartozik, a hozzátartozó nagy alapterület igényű (mobil takarmánykiosztás, felható karámok stb.) infrastrukturális ellátással. Ha kötött tartású a tehénistálló, akkor lehet hogy maga az állattartó telep területe kisebb a kötetlen tartáshoz képest, de jelentős területű külső karámokra, ill. legelőterületekre van szükség.

Speciális helyigénye lehet egyes értékesebb tenyészállatoknak, ill. ezeket az állatokat tartó telepeknek, vagy ún. őshonos fajtákat tartó állattartó épületeknek, ahhoz tartozó kifutóknak.

Az utóbbi években Magyarországon és külföldön is ismét tenyésztik a már-már elfeledett mangalica sertést. Mangalica tenyésztés kifejezetten extenzív jellegű, nagyobb alapterületű tágas és természetes kiképzésű kifutóval, dagonyázóval. Ugyancsak különleges körülményeket kell terveznünk az ún. „biosertés” tartásánál is, ahol épületekben és kifutókban egyaránt kell biztosítanunk az állat természetes mozgásigényéhez szükséges területet, „turkáló” helyét, árnyékos és napos, hideg és meleg pihenőhelyeket egyaránt.

Közlekedési és szállítási feltételek és a telepítés

Az állattartással kapcsolatban sokirányú, és élénk szállítási tevékenységet kell folytatnunk. Különösen fontos a mindennapi szállítási igények figyelembevétele a telepítés tervezésekor. A munkánk hatékonyságát határozhatja meg, a mindig időben lezajló gyors és biztonságos szállítás.

Meghatározandó a szükséges takarmánymennyiség, a szállítási energiaszükséglet, a szállítási költség, hogy a takarmánytermő terület és az állattartó telep viszonyát telepítés szempontjából optimálisan tervezhessük. Ugyancsak figyelembe kell vennünk szállítási feladatként a trágya elhelyezésének lehetőségét is.

A szállítás optimalizálása, az ún. logisztikai vizsgálat a jövőben egyre nagyobb fontosságú feladat a termelő-tenyésztő telepek telepítésénél. A logisztikai vizsgálatok segítségével már nem csak egy-egy telep szállítási igényeit koordinálhatjuk, hanem egy termelési régió több telepének, takarmánybázisának, energiaközpontjainak, feldolgozó hálózatának figyelembevételével tervezhetjük a közlekedési-szállítási szempontból az optimális elhelyezését.

Egészségügyi szempontok és telepítés

Az intenzív tartású nagyobb létszámú állattartás esetén fokozottan ügyelni kell a humán és állat-egészségügyi előírások betartására. Az egészségügyi előírások előírják, hogy a különböző funkciójú területektől az állattartás milyen távolságban folyhat, milyen jellegű növénysáv vagy egyéb védelmet kell biztosítanunk, az uralkodó szélirányt miképpen kell figyelembe vennünk. Az országos hatáskörű előírásokat az Országos Építési Szabályzat határozza meg.

Az állattartó épületek telepítésénél az engedélyezési tervek készítésénél a humán-egészségügyi szempontokat a helyi Tisztiorvosi Szolgálat, az állat-egészségügyi igényeket a Körzeti Hatósági Állatorvos érvényesíti és a regionális adottságok és előírások figyelembevételével adják meg a telepítési-építési szakági hozzájárulásukat.

Domborzat és telepítés

A domborzati viszonyok figyelembevétele különösen a nagyobb földterületet igénylő állattartó telepek telepítésénél fontos. A belső közlekedés, a csapadék-vízelvezetés, a szennyvízcsatorna elhelyezése, a nagyobb méretű épületek telepítésénél a geodéziai adottságok alapvetőek. Megállapíthatjuk, hogy mobil (traktoros vontatás stb.) technológiák használata esetén közel sík terület kb. 1,0-2,0 %-os déli lejtéssel felel meg legjobban több állattartó épület elhelyezésére. Az 1,0-2,0 %-os lejtés megkönnyíti a felszíni csapadékvíz-elvezetést és még jelentősen nem nehezíti a telepen belüli közlekedést, az épületek elhelyezését.

Hirdetés

Nagyobb lejtés esetén már jelentősebb földmunkára lehet szükség, hiszen egy 50 m hosszú épület lejtő irányába való elhelyezése esetén 4 %-os lejtés esetén az épület végén már 2 m-es szintkülönbség jelentkezik. Ilyen esetben amennyiben a tájolási és egyéb feltételek engedik az épületet a lejtő szintvonalával párhuzamosan helyezzük el, ha lehet kihasználva a lejtő tereprendezéséből a „teraszosításból” adódó előnyöket. (1.ábra=610.ábra)

Tanyasi jellegű telepítéseknél alföldi sík területeken is nagyon fontos lehet a terület szintkülönbségének pontos érzékelése. A sík területen a szemmel nehezen, vagy nem érzékelhető mélyedésekben időszakonként összegyűlhet a csapadékvíz, belvíz keletkezhet. Ilyen területeken is fontos a műszeres geodéziai mérések elvégzése, a terület vízháztartási adatainak összegyűjtése mielőtt a végleges helyet az építkezésre meghatároznánk.

Talaj és telepítés

Az értékes termőföld nemzeti kincsünk. Az állattartó telepek telepítését befolyásolja a föld aranykorona értéke és a talaj mechanikai tulajdonsága. Komplex gazdasági, földhasználati, ökológiai vizsgálatokat kell végeznünk.

A talaj mechanikai tulajdonsága és vízháztartása az állattartó telepek tervezésénél lényegében a telepítés műszaki feltétele. Követelmény a talaj minimálisan 1 kg/cm2 teherbírása. Ez nem különleges igény, lényeges azonban, hogy az értéke az egész telep területén lehetőleg csaknem egyforma legyen. A talaj vízszint legmagasabb értéke lehetőleg ne haladja meg a 1 métert, és a víz ne legyen agresszív hatású.

A lecsapolt mocsaras vidéken nagyon szeszélyesen változhat a talaj szerkezete. Az istállók hossza számottevő és ha különböző süllyedésű talajra építjük őket, könnyen megrepedhetnek.

Ha a talajvíz agresszív hatású, káros lehet a betonra. Ilyenkor ugyanis a talajvízzel érintkező szerkezeteket külön kell védenünk. Káros hatású továbbá, a régi trágyatelepek környékének szivárgó, fertőzött talajvize is. Ezért a létesítés előtt mindig ajánlatos vegyvizsgálatot végeztetnünk, mert hazánkban agresszív talajvíz sok helyen fordul elő.

Talajvizes területen való alapozás, a csatornák és egyéb vezetékek fektetése körülményes és költséges.

Mikroklíma és telepítés

Az állattartás jó környezeti feltételeit könnyebben, kevesebb energiával, költséggel biztosíthatjuk, ha telepítésnél figyelembe vesszük a választott terület mikroklímatikus adottságait. Fontos aterület páramentessége, a ködképződésre alkalmas mélyedések, zugok kevésbé alkalmasak állattartás részére. Figyelembe kell vennünk a széljárás irányát, a szélsebesség intenzitását, a hideg- és meleglevegő-áramlásokat, a napsütötte órák számát.

Vannak viharok által gyakrabban sújtott területek az országban, ahol a nyári gomolyfelhő-képződés intenzívebb. Ezeken a területeken a villámvédelem szakszerű megoldása kiemelten fontos különösen a nádtetős épületeknél, a széna- és szalmatároló padlásoknál, pajtáknál.

Az utóbbi időben külföldi és magyar kutatók mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a beruházások telepítésénél érdemes földsugárzásokkal, (földalatti vízfolyások, Hartmann-háló) kapcsolatos méréseket előzetesen elvégezni. Az ilyen jellegű mikro

környezeti hatások érzékelése és vizsgálata különösen a kötött tartású technológiák telepítésénél lehet fontos.

Víznyerés, vízelvezetés és a telepítés

Az állattartáshoz megfelelő mennyiségű és minőségű vízre van szükségünk. Külterületen, de belterületen is gyakran a vízellátást önállóan kell megoldanunk kutakkal, megfelelő víztárolási lehetőséggel. Az ivóvíz és a technológiai vízigény mellett nem feledkezhetünk meg nagyobb telepeknél a hatóság által előírt tüzivíz igényről, amit természetes nyíltvizi bázis (folyó, tó, csatorna) is biztosíthat.

Egy-egy régió, terület vízháztartásáról országos felmérés áll rendelkezésre. A Földtani Intézet országos kútkatasztere alapján ad szakvéleményt arra, hogy egy-egy kérdéses helyen mekkora a található vízmennyiség és az hogyan hasznosítható.

A víznyeréssel és vízfogyasztással természetesen szorosan összefüggő kérdés a szennyvíztermelés és szennyvízelhelyezés kérdése. Az állattartás szennyvíztermelése fokozottan környezetveszélyes és a szennyvízkezelés elhanyagolása saját természetes vízbázisunkat is veszélyezteti. A terület választásánál jó ha figyelünk arra is, hogy lehet-e gazdaságosan kialakítani akár a saját területen szennyvízderítést, szűrést, tisztítást, ill. alkalmas-e a terület a tisztított szennyvíz befogadására, szikkasztására, különböző öntözési eljárások alkalmazására.

(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 688-693. o.)

A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

kenéstechnika

mindazoknak az előírásoknak az összessége, amelyek megtartásával a gép v. berendezés... Tovább

gazdasági társulás

jogi személyek gazd. célkitűzésű közös tevékenysége. Alapvető feltétele a közös... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.