notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Zsírmobilizációs betegség

Hirdetés

Bőtejelő tehenek anyagforgalmi zavarai (II.)

Dr. Böő István

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A nagy tejhozamú tehenek egyik leggyakoribb anyagforgalmi betegsége. Az egyoldalúan tejhasznú fajták (ilyen a holstein-fríz is) és a nagy tejtermelésre szelektált állományok tartási, méginkább takarmányozási igényeit sok üzemben nem tudták kielégíteni, ráadásul a bőtejelő tehenek egyébként is érzékenyebbek a betegség iránt. Az is kétségtelen, minél inkább kiszakítjuk az állatot természetes környezetéből, annál több feltételről kell mesterségesen gondoskodnunk, s minél nagyobb termelőképességű ez az állat, a gondoskodásnak annál fokozottabbnak kell lennie, mert annál igényesebb. Ha az állatok biológiai igénye és az általunk nyújtott mesterséges környezet összhangja felborul, először a fajukra jellemző viselkedésformák változnak meg, később termelésük csökkenésével védekeznek, majd amikor már a védelem is „kimerül”, különböző betegségek lépnek fel.
Zsírmobilizációs betegség

Zsírmobilizációs betegség

A nagy tejhozamú tehenek egyik leggyakoribb anyagforgalmi betegsége. Az egyoldalúan tejhasznú fajták (ilyen a holstein-fríz is) és a nagy tejtermelésre szelektált állományok tartási, méginkább takarmányozási igényeit sok üzemben nem tudták kielégíteni, ráadásul a bőtejelő tehenek egyébként is érzékenyebbek a betegség iránt. Az is kétségtelen, minél inkább kiszakítjuk az állatot természetes környezetéből, annál több feltételről kell mesterségesen gondoskodnunk, s minél nagyobb termelőképességű ez az állat, a gondoskodásnak annál fokozottabbnak kell lennie, mert annál igényesebb. Ha az állatok biológiai igénye és az általunk nyújtott mesterséges környezet összhangja felborul, először a fajukra jellemző viselkedésformák változnak meg, később termelésük csökkenésével védekeznek, majd amikor már a védelem is „kimerül”, különböző betegségek lépnek fel.

Az 1972-ben végrehajtott hazai szerkezetváltás nyomán indult tenyésztési program megtörte a magyartarka egyeduralmát. 1972-ben még az ország szarvasmarha-állományának (kb. 2-millió db) 96,5%-a volt magyartarka, 1981-ben (szintén kb. 2-millió db) már csak alig több mint 10%-a. Az igénytelenebb, hazai röghöz sokkal inkább „kötődött”, a hazai tartási, méginkább takarmányozási viszonyokhoz jobban alkalmazkodott kettőshasznú magyartarka rovására egyre szélesebb teret nyertek a specializált (tejelő) fajták. A szerkezetváltás hátterében - mint ismeretes - az állt, hogy a nagy, koncentrált, ipari rendszerű telepeket nagy hozamú, egyöntetű állományokkal kellett ellátni, ezekkel kellett kielégíteni a belföldi és export-igényeket. Mivel a specializáció terén - különösen tejtermelésben - kétségtelenül jó eredményeket értünk el, a kettőshasznú magyartarkát csaknem elfelejtettük. Még szomorúbb, hogy a fajta-környezet összhangja alaptételt nemcsak sok nagyüzemi, szakosított telepen, de az utóbbi évtizedben alakult családi gazdaságok jelentős részében sem tudtuk megvalósítani.

A legértékesebb fajta is csődöt mond, ha

· nem oda tesszük, ahova való (tartás);

· nem azt kapja, amit megérdemel (takarmányozás);

· nem tudatosan, hanem ötletszerűen alkalmazzuk a tenyésztési módszereket.

A tartási, takarmányozás, szakmai hibákat nem lehet fajta-kérdéssel megoldani!

Nincs szomorúbb látvány, mint amikor a genetikai képességei szerinti évi 8-9000 literes tejtermelésre képes holstein-fríz tehén egy „düledező” istállóban sínylődik, ahol még az alaptakarmányokat sem kapja meg!

Az uniformizálás természetesen mindig káros, de tudomásul kellene vennünk, hogy a speciálisan tejtermelő fajták szántóföldi takarmánynövényeket is termelő, fejlettebb technológiával rendelkező, megfelelő területű, saját földtulajdonnal bíró, tőkeerős gazdaságoknak javasoltak, melyek tejtermelésre szakosodtak. A tagolt földterülettel rendelkező családi gazdaságok véleményem szerint a kettőshasznú fajtákkal gazdaságosabban termelhetnek. Ez nem jelenti azt, hogy holstein-ellenes vagyok! Sőt! De mindent a megfelelő helyre a megfelelő cél elérése érdekében! Kicsit messzire jutottam a kérdésre adott válaszomban, azonban folytatni lehetne azokat az általános érvényű szempontokat, melyek fel sem mérhető gazdasági károkat okozhatnak többek között a zsírmobilizációs betegség számának ugrásszerű emelkedésével.

A nagy tejtermelésű tehenek betegsége ez. Miért?

A tejtermelés energiaigénye az életfenntartó szükséglet többszöröse. Ellés után, vagyis a tejtermelés megindulásakor a takarmányfelvétel nincs összhangban a hirtelen megnövekedett energiaigénnyel, annál inkább, mert a tejtermelés csúcsa az ellés utáni 4-7. hétre esik, ugyanakkor a tehén takarmányfogyasztása csak az ellés utáni 8-10. hét körül éri el a kívánt mértéket.

Ezt az energiahiányt a zsírraktárak „mozgósításával” pótolja, közismert, hogy a laktáció első hat hetében a testtömegveszteség megközelíti a napi 1,5 kg-ot. Ez után javul ugyan az energia-egyensúly, de a negatív energiamérleg csak a tejtermelés 3. hónapjában szűnik meg, a 4.-8. hónapig nagyjából kialakul az energia-egyensúly, s a 8. hónaptól pozitívvá válik, vagyis a zsírraktárak ismét feltöltődnek.

Hirdetés

A tejjel nagy mennyiségben eltávozó zsír további energiaveszteséget jelent (a tej energiatartalmának közel felét a tejzsír adja).

Az energia pótlására elsősorban a bőr-alatti kötőszövetben lévő zsírraktárakból történik meg a „mozgósítás”, a zsírmobilizáció, mely kisebb-nagyobb mértékben minden megellett tehénnél megfigyelhető, de különösen szembetűnő a szárazonállás ideje alatt igen jól tartott, „felhizlalt” teheneknél, hiszen itt bőséges a zsírraktár. Ezeknél akár napi 2 kg testtömeg-csökkenés is lehetséges. Itt már olyan nagyfokú a „zsírbontás”, hogy a szervezet minden mobilizált zsírt fel sem tud használni, ennyi az energiaveszteség pótlására és a tejzsír képzéséhez sem kell, ezért annak egy része a különböző szövetekben rakódik le, előszeretettel a májban, vesében, szívizomban, vázizmokban.

Így alakul ki a „zsírmáj”, s mert a máj az egész szervezet anyagorgalmában főszerepet játszik, a szervezet egészének működése kárt szenved.

Szükséges megjegyezni, hogy bizonyos fokú zsírmozgósítás élettani jelenség minden ellés után, zsírmobilizációs betegséget a mozgósítás mértékének jelentős növekedése okoz. Ellés előtt 2 hónappal a máj zsírtartalma 5% alatt van, az ellés időpontjában akár 60-70%-os növekedés, vagyis még 10% alatti érték sem okoz megfigyelések szerint klinikai tüneteket, kóros elváltozásról nemzetközi normák szerint 12%-nál nagyobb májzsírtartalom esetén beszélünk.

A zsírmájbetegség is zsírmobilizációs betegség, de utóbbi „tágabb” kategória. A klinikai tünetek szerint is különböző kórformái vannak: Pl.

· a zsírmájbetegség majdnem mindig ellés után jelentkezik, gyors lefolyású, enyhébb esetekben az állat lesoványodik, a tejtermelés csökken, de gyakoribb a súlyos forma, mely sajnos legtöbbször elhullással végződik.

· a zsírmobilizációs betegség gyakran együtt fordul elő a ketózissal és az ellési bénulással.

· az ún. „kövértehén”-szindróma a korai elapasztás, majd a szárazonállás alatti túltáplálás következménye, mely azután a laktáció megindulásával hajlamosít zsírmobilizációs betegségre.

· enyhébb, de azért már kóros mértékű májzsírosodás tejcsökkenést és korai elapadást okozhat. Nemcsak a tej mennyisége, de zsírtartalma is csökken = alacsony tejzsír-szindróma.

Az előbbi, eltérő klinikai tünetekben megnyilvánuló formák mindegyikének azonos a kóroktana, nevezetesen a tartalékzsír fokozott lebontásából származó szöveti és szervi elzsírosodás, mely mindig a májban a legkifejezettebb. A betegségek kiváltásában és fenntartásában a fő okok mellett (túlzott elhízás, ellés utáni hirtelen energiahiány, májkárosodás) más - itt nem részletezett - tényezők is szerepet játszanak (emésztési zavarok, toxikózisok, más anyagcsere-betegségek, ellés-körüli betegségek és ártalmak, hormonrendszer működészavarai, stressz-hatások stb.).

Melyek a zsírmobilizációs betegség tünetei?

A tünetek változatosak lehetnek és főként a máj elzsírosodásának mértékétől függenek.

A heveny, gyors lefolyású esetek legtöbbször ellés után 3-5 nappal jelentkeznek: az állat bágyadt, étvágytalan, először az abrakot utasítja vissza. Ha áll, hátát púposítja, ha fekszik, fájdalmasan nyög, különösen akkor, amikor a májtájékot megnyomkodjuk. Egy-két nap után hasmenést észlelünk, a bélsár híg, sárga-színű.

Kondícióromlás a gyors lefolyás miatt nem észrevehető. Rossz előjel az aluszékonyság, mert ezt általában kóma követi, s mély kómában elhullás.

A heveny forma gyakran ellési bénulással együtt fordul elő, ilyenkor korábban, már elléskor vagy röviddel azután jelentkezik, több esetben remegés, izgatottság, görcsök és a görcsös-kómás állapot váltakozása figyelhetők meg. Különösen előhasi üszőkben gyakori a vázizmok elfajulása miatti elfekvés, amikor jobb általános állapot ellenére az állat nem kelthető fel.

A lassúbb lefolyású, félheveny esetekben az állat bágyadt, étvágya szeszélyes, az étvágycsökkenés mérsékelt, jellemző a szőrborzoltság és a feltűnő lesoványodás. A tehén az átlagosnál többet fekszik, nehezen bár, de azért felkelthető, aluszékonyság, méginkább kómás állapot nem alakul ki.

Hirdetés

A betegség akár több hétre is elhúzódik, a soványodás és tejcsökkenés után az étvágy akár beavatkozás nélkül is visszatérhet.

Gyakoriak az ún. szubklinikai esetek is, amikor az étvágycsökkenés csak enyhe és átmeneti, ezzel párhuzamosan a lesoványodás is. A tejnek mind a mennyisége, mind zsírtartalma csökken, a tehén korábban elapaszt. Ennél a formánál érdekes módon gyakoribbak az ellés-körüli problémák (nehézellés, magzatburok-visszatartás, méhgyulladás, tőgy-gyulladás).

Tél végén és tavasszal a zsírmobilizációs betegségek gyakoribbak. Miért?

Ebben az időszakban gyakoribbak az ellések is, gyakoribbak a gyengébb minőségű takarmányok, gyakoribb a takarmányváltás, az állat energiatartalékai inkább kimerülőben vannak. A tavaszi, gyakran átmenet nélküli zöldetetés, legelőre-hajtás sem kedvez az emésztési folyamatoknak.

Az anyagforgalmi betegségek, köztük a zsírmobilizációs betegség is, produkciós betegségek és a termelés limitáló tényezői. Mit jelentenek ezek a fogalmak?

Az utóbbi csaknem három évtizedben hazánkban az egy tehénre jutó tejtermelés több mint a duplájára nőtt. Ez abból adódott, hogy a tejhasznosítású állományokat a világ legjobb tejtermelő fajtájának, az USA-Kanadai holstein-fríznek behozatalával, illetve nemesítő munkába való bevonásával alakították ki. A genetikai képességek növekedésével azonban nőtt az állatok biológiai igénye is elsősorban a takarmányozással szemben. Mivel a takarmányozás a termelési eredményeket több mint 50%-ban maghatározza, a termelési költségeknek pedig 50-70%-a takarmányozási költség, könnyen érthető, hogy a gyenge minőségű takarmányok, takarmányozás-szerkezeti hibák által kiváltott anyagforgalmi zavarok az állat egész termelését, produkcióját alapvetően befolyásolják.

Ezek nem is mindig nyilvánulnak meg klinikai tünetekben, többnyire rejtve maradnak, de állományszinten romlik a tejtermelés, romlanak a szaporodásbiológiai mutatók, stb., vagyis gyengül a produkció.

Még egy közepes termelőképességű állat egészségromlás nélkül is képes „kivédeni” kisebb-nagyobb környezeti ártalmakat, vagyis „többet kibír”, az érzékenyebb idegrendszerű, labilisabb hormonháztartású, magasabb anyagcseréjű, nagy tejtermelésű tehén a kisebb környezeti hibákra - köztük takarmányozási hibákra is - valamilyen anyagforgalmi zavarral „válaszol”. Mivel utóbbiak a termelést rontják, a termelés limitáló tényezőivé válnak, a termelési mutatók jórészt ezek függvényében „beállnak” vagy ingadoznak.

Megelőzésének szempontjai:

A zsírmobilizációs betegség - csakúgy, mint a többi anyagforgalmi zavar - termelésarányos takarmányozással előzhető meg, mely egyet jelent a biológiai alapokon nyugvó takarmányozással. Ezt persze könnyű hangoztatni, annál nehezebb a gyakorlatban megvalósítani!

Tekintettel arra, hogy rendkívül fontos és összetett kérdésről van szó, ezt külön fejezetben tárgyaljuk.

(Termelésarányos takarmányozás), itt csupán a főbb szempontokat említjük:

· meg kell akadályozni a vemhesség alatti elhízást!

· ellés előtt az abrakhoz-szoktatás fokozatos legyen (2-3 hétig tartson!)

· megfelelő mennyiségű, jó minőségű szénával való ellátottság folyamatos legyen! (jobb a réti széna)

· az abrakot a kondícióhoz is igazítsuk, a vemhesség alatt kevesebb energiadús szilázst és több rostos szálastakarmányt etessünk! Az ellés utáni energiahiányt könnyen erjedő szénhidrátokkal (répaszelet, melasz, kukoricadara) pótolhatjuk.

· a frissen ellett tehenekre fokozottan figyeljünk!

· a mozgatás, jártatás elősegítheti a betegség megelőzését.

· ellés után pár napig jó hatású napi 100 gramm ruminogén, 500 gramm lucernaliszt.

· a betegség kezdeti tüneteinél (szeszélyes étvágy, étvágytalanság, remegés, szőrborzoltság, púpos hát) értesítsük állatorvosunkat!

Forrás: Agrárágazat

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Ennyien olvasták az oldalt ebben a hónapban:
177 307
ENNYIEN OLVASTÁK AZ OLDALT
2019. JANUÁR 1. ÓTA:
7 420 428
Közösség

vetőmag-minősítés

Az ->értékmérő tulajdonságok (tisztaság, csírázóképesség, csíraalvás,... Tovább

mangán (Mn)

a periódusos rendszer d-mező elemeinek egyike; átmeneti fém, vegyületeiben kettő, három,... Tovább

Tovább a lexikonra

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 124

Átlagos értékelés: 4.9