hajtás
1. (bot.) A csíranövény rügyecskéjéből fejlődő, a magasabb rendű növényeknek a —>gyökérrel ellentétes, fototropos (—>tropizinus) növekedésű, leveleket is tartó része. Embrionális alakja a —>rügy. A h. tengelye a —>szár, a h.-csúcson (tenyészőkúpon) fejlődnek ki a levelek és az oldal-h.-ok. Korlátolt növekedésű a h., ha csúcsa virágban végződik. A funkciótól, a környezethez való alkalmazkodástól függően változatos h.-típusok alakulnak ki.
2. (ló.) A hajtó a lovakat a hagyományoknak megfelelően az első ülés jobb oldalán, kocsiban a bakon ülve hajtja. Az indítás a szárak enyhe megengedesével és figyelmeztető szóval történik. Minden járásmódon szárban kell tartani a lovakat, ami azt jelenti, hogy a gyeplő közvetítésével a kocsisnak folyamatosan kíméletes, de határozott érintkezésben kell lennie a lovak szájával. Helytelen a szár túl feszes v. túl laza tartása. A fordulást a hajtó a fordulás irányába eső szár rövidítésével, ill. az ellenkező oldali szár utánengedésével éri el. Fordulás etőtt célszerű a fogat sebességét csökkenteni. Ez a szárak rövidítésével érhető el, ami a lovakat lassúbb iramra kényszeríti. A fogat megállítása ugyancsak a szár kíméletes, de határozott rövidítésével történik. A szárak goromba rángatása. az ostor kíméletlen használata és a túleröltető munka nem vall állatszerető hajtóra. a lovat elrontja és korai tönkremenetelét okozza.
