A 70-es években a fokozódó energia és környezeti válság a tehenészeti telepek fejlesztésére is döntő befolyással volt Magyarországon. A kötetlen tartást először zártan, majd amerikai tapasztalatokat kamatoztatva nyitottan próbálták a gyakorlatban alkalmazni. A nyitott kötetlen tartás meghonosításának feltétele volt a fajtaváltás az ún. holstein-fríz fajta tenyésztése, tejtermelésre történő beállítása. A program keretében több párhuzamos kezdeményezés, telepépítés történt. Egy-egy alaptípus megismerése, a típusok összehasonlítása a jövő fejlesztési stratégiáinak kidolgozásánál elengedhetetlen. Különösen indokolt ennek a folyamatnak a tanulmányozása azért is, mert nem csak az ún. szocialista régióban, hanem egész Európában szokatlan tartásmódot és tehenészeti telepkialakítást, istállóépítészetet fejlesztettek ki, építettek meg és üzemeltettek a magyar szakemberek.
A konkrét telepek, istállótípusok ismertetése előtt érdemes általánosan megállapítani a nyitott kötetlen tartású tehenészetek jellemzőit:
- A természetszerű tartásmód biztosítása lehetővé teszi, hogy a tehén „határozza meg” az adott pillanatban számára legmegfelelőbb pihenőhelyet. A pihenőhely lehet épületben vagy a kifutóban, és ezek bármely térségében. A természetszerű tartás egyben almostartást jelent a termelőépületben. A tehén csoportosan mély vagy növekvő almon, vagy egyenként boxokban pihen. Az almostartás környezetkímélő és kötetlen tartás esetén a kitrágyázás géppel egyszerűen, időszakonként megoldható.
- A termelőépületek funkciója leegyszerűsödik, lényegében csak a pihenő funkcióra korlátozódik, ami jobb helykihasználást és egyszerűbb, olcsóbb épületkialakítást tesz lehetővé. Az épületek gyakorlatilag színszerűek, hőszigetelést nem igényelnek. Az épületgépészetnek legfeljebb a fagymentes önitatót és minimális világítást kell biztosítania. Mivel a tehenészetek épületei közül a termelőépületek nagyságrendje a meghatározó, a nyitott, kötetlen tartású tehenészetek egyszerű termelőépületei az egész telep beruházási költségeit jelentősen csökkentik.
- A fejés különálló fejőházban történik. A legfontosabb és legkényesebb munkafolyamat egy helyre koncentrálódik. A legdrágább technológiai berendezések gazdaságosan (fejőgépek, tejtárolók stb.) és jól ellenőrizhetően üzemeltethetők. Mindez kedvezően befolyásolja a munkakörülményeket és a tej minőségét.
- Az elletés és borjúnevelés gyakorlata több telepen is közelít a természetszerű tartásmódhoz, ami a csoportos alomra történő elletést és a borjak Steimann-ketreces elhelyezését jelenti. A természetszerű borjúnevelés hatékonyabb, a felnövekvő állomány egészségesebb.
- A tehenészeti telepek nyitott, kötetlen kialakítása többféle lehet. Jellegzetes telepkialakítások elemzése és összehasonlítása segíti a jövőben a kisebb gazdaságok tehenészeteinek fejlesztését.
I. Alaptípus a komáromi telep mintáján bemutatva
A telep 1978-ban épült, központi állami támogatással (1. ábra). Kialakítására jellemző, hogy a termelőépületek hosszanti oldalukon délre nyitottak, ide kifutók csatlakoznak. A termelőépületek a kifutókkal egymás mellé soroltak, 15 m szélesek, előregyártott vb. szerkezetűek, és keresztirányú pihenőboxos elrendezésűek. Az etetés a kifutóban történik, fedetlen etetőjászolban. Az etetősáv lebetonozott. Egy-egy pihenőistállóban két darab 80 fh-es tejtermelő csoport helyezkedik el az istálló és a kifutó keresztirányú szétválasztásával. A fejőház 2x2x10 állásos, halszálkás rendszerű. A felhajtó útvonal kétcsatornás. A tömegtakarmányt 5 m magas, U alakú betonfalú silókban tárolják.
A telep két ütemben épült. Teljes kiépítése után kb. 1200 fh-es. A telep egyik legfőbb problémája a túlzott állatlétszám. Egy-egy termelőistálló messze került a fejőháztól, fejéshez a felhajtás nehézkes. A kifutó időszakosan sem zárható le, ami a tavaszi időszakban okozhat gondot, hiszen ha a talaj mélyen átázott az állatok „dagonyázása” a süllyedésig fokozódhat. Talajcserével, pihenődombok létrehozásával próbálták a kifutókat egész évre használhatóvá tenni. A 15 m széles termelőistálló annak ellenére, hogy egyik hosszanti oldala nyitott, nyári időszakban (április végétől október végéig) nem eléggé szellős. Az intenzív tejtermelő fajták sok friss levegőt kívánnak, és a nyári hőérzetüket, hőleadási igényüket a levegő mozgása kedvezően befolyásolja. A komáromi gazdaság az északi szerelt oldalfal megbontásával próbálta megoldani az előbbi problémát. Így az állatok nyári levegőigényét sikerült biztosítani, de gondolni kellett arra, hogy az uralkodó szélirány felől nyitott épület tetőszerkezetére fokozott szívó-, szakítóerő hat egy-egy nagyobb vihar esetén. A gazdaság ezért kénytelen volt utólag megerősíteni a termelőépületek hullámpala héjazatának lekötését.
Minden említett probléma ellenére a telep évek óta eredményesen működik, beruházási költsége egy férőhelyre vetítve (47 Eft / férőhely) a legalacsonyabb volt. Az 1970-es évek végén a tejtermelés egyenletes és jó minőségű (5500-6000 l/év/tehén). A telep tanulmányozása mindenképpen indokolt a jövő állattartó gazdaságainak létrehozásainál.
II. Alaptípus a környei telep mintáján bemutatva
A Környei Állami Gazdaság két tehenészeti telepet épített: az egyik egy 70-es években tipikusnak mondható tömbös telep, a másik az 1980-ban épült nyitott-kötetlen telep. A második telep beruházásának lebonyolítását bizonyára befolyásolták az első telep beruházási és üzemelési tapasztalatai, az állatok biológiai igényei és az alkalmazott műszaki megoldások közötti ellentmondások felismerése. A nyitott-kötetlen tartású telep tervezésénél és építésénél is jelen volt a telep leendő gazdája, a gazdász végzettségű ágazatvezető, a majdani telepvezető. Az elméleti és gyakorlati szakemberek jó együttműködése miatt gazdaságosan, különösebb nehézségek nélkül üzemeltethető, jó nagyságrendű tehenészeti telep épülhetett meg (2. ábra).
A telep termelő épületei hosszanti oldalfalukkal kapcsolódnak egymáshoz úgy, hogy a közöttük lévő fedetlen tér az etetőút. Az állatok mélyalmon vannak, és egy-egy csoport az épület hosszanti oldalán elhelyezett jászolban kapja meg a takarmányt. A jászol hossza 100%-os, ami azt jelenti, hogy az egy csoportba tartozó 80 állat egyszerre férhet hozzá a takarmányhoz (jászolhossz: 80x0,75=60 m).
A termelőépületek mindkét hosszoldala nyitott, ami megfelelő légállapotot teremt. A káros huzathatások elkerülésére a tervezők az épület ereszvonala alatt és az épület hosszanti felezésénél huzattörő deszkázatot alkalmaztak. A 21 m széles előregyártott, vasbeton szerkezetű épület tetőgerince teljes hosszúságban nyitott, így biztosítva az intenzívebb levegőutánpótlást és az optimális légmozgást. A termelőépületek egyik végoldala a legyező alakban kialakított kifutókhoz csatlakozik, a másik pedig a fejőházhoz tejházhoz. A fejőház központi elhelyezése miatt üzemeltetői javaslatra a felhajtókarámok elmaradtak. A megfejt csoport várakoztatása, ill. az egyedi kiválasztás érdekében a fejőházhoz vizsgáló-ellenőrző karámfolyosót csatlakoztattak. A kétcsatornás felhajtó karámrendszer elhagyásával a telep mobil traktoros forgalma, a telep tisztántartása lényegesen leegyszerűsödött úgy, hogy sem tenyésztési, sem termelési problémák nem keletkeztek. A fejőház 2x2x10 állásos, halszálkás rendszerű, a hozzá csatlakozó tejkezelőben a tejhűtésnél keletkezett ún. hulladékhőt a mellé telepített szociális épületben a melegvíz készítésénél hőcserélővel hasznosítják. A kifutók legyezőszerű alakja, az épület keskenyebb feléhez való csatlakozása, az etetés helyének és kifutó területének szétválasztása lehetővé teszi a kifutók időszakonkénti, évente max. két-három hetes lezárását. A kifutók eseti lezárása a telep működését nem akadályozza. Az etető betonozott felületén keletkezett napi trágyát traktoros tolólappal tolják ki az épületből. A termelőépületek kifutóhoz csatlakozó oldalán keresztirányban szintén traktoros tolólappal tolható el a napi trágya a telepkerítésen kívül elhelyezett trágyatárolóba.
A tömegtakarmányt áthajtós rendszerű betontámfalas silókba helyezték el, egyszerű be- és kitárolási lehetőséggel. Meg kell jegyezni, hogy az uralkodó széliránynak legjobban kiszolgáltatott szélső termelőépület téli huzatvédelmét nagyméretű, hosszú szalmakazlak célszerű elhelyezésével oldották meg.
A környei telepen az elletés és a borjúnevelés is természetszerű, az állatok biológiai adottságai szerint történik. Az elővárakozó, az ellető és az utóvárakozó a termelőistállókkal megegyezően nyitottan és mélyalmon kialakított. A csoportos elletőben az újszülött borjút a tehenek ösztönösen védik meg akár a leghidegebb téli hidegtől is. A Steimann ketrecekben a borjúk komfortját a száraz alom biztosítja. A termelőépületekhez hasonlatos kialakítás állat-egészségügyi, etológiai szempontból előnyös, különösebb probléma a működés során nem merült fel.
Összefoglalva a környei nyitott-kötetlen tartású telep több jó példát is mutat arra, hogy a jövőben milyen beruházási, építési, üzemeltetési stratégiákat kövessünk. Mik ezek a követendő példák?
- A tervezés és az építés folyamatában már szoros kapcsolatot kell tartani a termelővel, csak így alakítható ki gazdaságosan üzemeltethető, jól funkcionáló állattartó telep.
- A beüzemelés után is célszerű a tervezőnek figyelemmel kísérni nyári és téli időszakokban egyaránt a telep működését.
- A jól megválasztott telepnagyság jó és kiegyensúlyozott telepítést eredményezhet, ami a mindennapi munkát: a takarmányozást, a fejést, kitrágyázást megkönnyíti, és gazdaságossá teszi.
- A célszerű telepítés rövid etetőutakat, kevesebb betonfelületet, a felhajtókarámok elhagyását és ideiglenesen lezárható kifutókat eredményezhet.
- A fejőház és a szociális épület összekapcsolása nemcsak a legfontosabb munkafolyamatok ellenőrizhetőségét könnyítheti, hanem az épületgépészeti rendszerek gazdaságos működését is segítheti.
- Nagyméretű, nagy magasságú horizontális silók, alomtárolók célszerű elhelyezésével befolyásolhatjuk a telepre ható időjárási (szél, nap stb.) hatásokat, javíthatjuk a mikrokörnyezetünk állapotát.
(forrás: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998, Állattartási technika, 702-708. o.)
A könyv a Szaktudás Kiadó Ház Rt. címén megvásárolható: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/b.
Forrás: Agrárágazat