fejés

a ->tejnyerés technológiai láncolata. A —>tejleadást idegingeri hatásra termelődő hormonok szabályozzák. Az ingerületek kiváltásában főleg a feltételes reflexeknek van szerepük; ezek rövid idő alatt kialakulnak. Az oxitocin a tejleadást megindító hormon, a véráramba jutva a kosársejtek összehúzódásával és a tőgy záróizmainak ellazításával szabályozza a tejleadást. Az oxítocinhatás kedvező esetben is csak mintegy 6—8 percig tart. Ennyi idő áll rendelkezésre az ingerhatás megindításától a fejés befejezéséig, hogy a tőgyben tárolt tejet maradéktalanul ki lehessen nyerni. Alapvetően két fejési módszer különböztethető meg: a kézi fejés és a gépi fejés Kézi fejés: még a legmodernebb tehenészeti telepen is előf., jóllehet jelentősége a gépi fejéshez viszonyítva alárendelt. Marok-fejéskor a fejő a tőgybimbó tövét a mutató- és hüvelykujjával elszorítja, majd a többi ujjának egymásutáni zárásával a bimbócsatornából a tejet kipréseli. Gépi fejésnél a fejőgéppel szemben támasztott igények a következőkben foglalhatók össze. Tökéletesen ki kell fejni a tejet, a tej összetételében ne legyen elváltozás, a higiéniai követelmények maradéktalanul érvényesüljenek, termelékenyen és gazdaságosan kell könnyíteni a fejők munkáját, az állat szervezetét — elsősorban a tőgyét — ne károsítsa, a fejt tehénnek ne okozzon kellemetlen érzést. A szakszerű fejéshez (legyen az kézi v. gépi) bizonyos előkészítési munkaműveletek tartoznak, így: a tehenet fel kell készíteni a tejleadásra, az oxitocinhormon-hatást ki kell váltani, megfelelő higiénés körülményeket kell teremteni a csíraszegény tej nyeréséhez. Az előkészítés három fázisra osztható. A tőgy lemosásával kezdődik, majd letörlésével és masszálásával folytatódik. Az első tejsugarakat ellenőrzés céljából, lehetőleg sötét falú pohárba, tőgynegyedenként külön-külön kell kifejni; ennek célja a tej szemmel elvégezhető vizsgálata, hogy a tej a normálistól eltér-e v. nem, színe, szaga, konzisztenciája az egészséges tejre jellemző-e. A felsorolt fejés-t előkészítő munkaműveletek legfeljebb 1—2 percig tarthatnak! Ezután a fejőgép felhelyezésével a fejést azonnal meg kell kezdeni. A gépi fejés fő időszaka a fejőkelyhek felhelyezésétől, ill. a tejbeáramlás megindulásától kezdődik és tart mindaddig, amíg a tej megszakítás nélkül folyik. A jól és könnyen fejhető tehenek a fejési főszakasz egy percére vonatkoztatva átlagosan 2—3 kg tejet képesek leadni. Amikor a tej megszakításokkal folyik a tej vezetékben (rendszerint ezt a légbuborékok megjelenése is jelzi), meg kell kezdeni a gépi után-fejést. Ez abból áll, hogy a fejő az előkészítés idején végzett masszáláshoz hasonlóan megemelgeti, majd körkörös mozdulatokkal lefelé simítja az egyes tőgynegyedeket. Rendszerint a hátulsó tőgynegyedek szorulnak további után-fejésre. A szakszerűen végzett gépi fejéssel az összes tej kifejhető (kivéve az ún. visszamaradó tejet, amely csekély mennyiségű és a tejjáratokban marad vissza), kézi utócsepegtetésre ált. nincs szükség. A fejés befejeztével a tőgyet ismét szárazra kell törölni, hogy a bimbó végeken cseppekben maradt tej ne szolgálhasson táptalajul a baktériumoknak. A fejés végső művelete a tőgybimbók fertőtlenítése, ami permetezéssel v. bemártásos fürösztéssel történhet.