A harlekinkatica egyre jobban terjed egész Európában, Magyarországon is

A harlekinaticák története

Eredetileg Kelet-Ázsiából származó, főleg levéltetvekkel és pajzstetvekkel táplálkozó állat. Jelentős mennyiségű tetűt fogyasztanak el naponta, ebben láttak lehetőséget az USA-ban. 1916-ban elkezdték forgalmazni a pekánfán élő levéltetvek elleni védekezési lehetősségként.

Európába az 1960-as években került be először, ezután pedig nagyon elszaporodott kontinensünkön is. Amikor megtalálhatók lettek a szabadföldökön is, a mezőgazdasági forgalmazását leállították, de meghódította Európát viszonylag gyorsan. Az első magyarországi példányt 2008-ban találták Szigetszentmiklóson, ezután viszont nagyjából két év alatt elözönlötték Hazánkat, sok helyen az őshonos katicafajtákat is háttérbe szorították. Terjedési útvonalukat vizsgálva megállapították, hogy valószínűleg Ausztriából érkeztek hozzánk, ezután viszont már 2009-ben találkoztak az állatokkal Romániában, Ukrajnában és Szerbiában is.

HA SZERETNÉD TUDNI, HOGYAN VÉDEKEZHETSZ ELLENÜK, KATTINTS IDE!

Jellemzői, megjelenése

A kifejlett állat-imágó- 5-8 milliméter hosszú, 4-7 milliméter széles, általában nagyobbak, mint a hazai katicafajok. Testalakja ovális. Színezete és mintázata rendkívül változó, hazánkban három változata terjedt el

-forma succinea: szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses 0-20 fekete folttal, ezek a foltok egészen nagyok is lehetnek, az előtoron általában világos alapon fekete M-alakú mintázatáról ismerhetjük fel;

-forma spectabilis: szárnyfedői feketék, 4 vörös folttal. Ez a forma hasonlít a kétpettyes katica sötét változatára, azonban piros foltjai sohasem érik el a szárnyfedők felső szegélyét. A fejen háromszögletű fehér folt található;

-forma conspicua: szárnyfedői feketék, 2 piros folttal. Melyek közepén fekete pont vagy folt lehet. Ezek a mintázat a legritkábban előforduló Európában.

A kifejlett állat-imágó- 5-8 milliméter hosszú, 4-7 milliméter széles, általában nagyobbak, mint a hazai katicafajok. Testalakja ovális. Színezete és mintázata rendkívül változó.

Hazánkban három változata terjedt el:

• -forma succinea: szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses 0-20 fekete folttal, ezek a foltok egészen nagyok is lehetnek, az előtoron általában világos alapon fekete M-alakú mintázatáról ismerhetjük fel;
• -forma spectabilis: szárnyfedői feketék, 4 vörös folttal. Ez a forma hasonlít a kétpettyes katica sötét változatára, azonban piros foltjai sohasem érik el a szárnyfedők felső szegélyét. A fejen háromszögletű fehér folt található;
• -forma conspicua: szárnyfedői feketék, 2 piros folttal. Melyek közepén fekete pont vagy folt lehet. Ezek a mintázat a legritkábban előforduló Európában.

Lapozz és ismerd meg a veszélyeit

Előfordulása után nagyon hirtelen és tömegesen kezdett szaporodni és terjedni egész Európában. Legszembetűnőbb veszélye, kártétele az, hogy a levéltetvek hiánya okán nem jut elég táplálékhoz, akkor elfogyassza az őshonos katicák lárváit is, ezzel pedig néhány helyen kiszoríthatja a jelenleg nálunk élő fajokat. A bogyókon található bogarakat nem lehet mindet eltávolítani, és a szőlő feldolgozása során az állat testéből keserű vegyületek kerülhetnek a mustba. Eddigi észrevételek alapján megrágja az almát, a körtét és a málnát is.

Pollenfogyasztásával, a virágok megrágásával csökkenti a termés mennyiségét. Ha a szabadban vannak, ártalmatlanok, viszont amikor eljön a hidegebb időszak, beköltöznek melegebb helyekre. Beköltöznek a házakba vagy a házak falain keresnek menedéket. A harlekinkaticák csípős szagú sárgás, illékony váladékot bocsátanak ki, ha veszélyben érzik magukat, ürülékük pedig allergiás reakciókat válthatnak ki. Ha beköltöznek a házba, ügyeljünk arra, hogy sohasem egyedül érkeznek, ha kellemesnek találják a helyet, a tavalyi évben például Kővágószőlősön nagyjából 3-4000 katica gyűlt össze egy fehér színű épületben.