A magajáró szecskázó gépeket általában gépcsalád elven gyártják

Fejlesztés

A minőségi tartósított tömeg- és szálastakarmányok iránti felhasználói igényeket a gépgyártók figyelemmel kísérik, és ennek megfelelően folyamatosan fejlesztik gyártmányaikat. A fejlesztési feladatoknál azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a magajáró szecskázó gépek alkalmazási területe az elmúlt időszakban jelentősen kibővült. Az energiaültetvények, a fás szárú energianövények betakarítása konstrukciós szempontból támaszt új követelményeket, míg a biomassza, biogáz célú felhasználása pedig az aprítás mértékben állít új követelményeket. Ez azt jelenti, hogy újabb típusok, esetenként újabb konstrukciók jelennek meg, melyek új műszaki-technológiai paraméterekkel rendelkeznek.

 

Szecskázó gépek

A szecskázó gépek vonatkozásában éppen az állattartók takarmányozási igényeinek kielégítése, illetve az említett szélesebb körű felhasználás következtében a magajáró gépek fejlesztése felgyorsult és a vontatott illetve függesztett szecskázó gépek fejlesztése illetve használata kissé háttérbe szorult. Ezért jelen cikkünkben elsősorban a magajáró szecskázókkal illetve a rájuk alapozott betakarítási technológiákkal foglalkozunk.

A magajáró szecskázó gépeket általában gépcsalád elven gyártják. A széleskörű igények kielégítésére azonban a gépcsalád tagjai – a szecskázók nagyságrendjét tekintve – széles sávot, 4-5-6 tagot foglalnak magukban. A magajáró szecskázók egyébként jól kiforrott konstrukciók, megtestesül bennük a mérnöki alkotó munka csúcsteljesítménye mind konstruktőri, mind gépgyártás-technológiai oldalról. A magajáró szecskázók korábbi típusaira is jellemző volt az előzőekben elmondottak, az újabb típusok általában – kivétel nélkül – ma már dobos aprítószerkezettel készülnek. A szecskázók esetében az aprítószerkezet a gép legfontosabb funkcionális szerkezete. A mai újabb fejlesztésű szecskázó gépek aprítószerkezetét a leegyszerűsített építésű és robusztus, nagy anyagáteresztő képességű szecskázódobok jellemzik. A kazánlemezből kialakított tárcsa, vagy acélöntvényből készült csillag alakú késtartókon csavarkötés rögzíti a „V” alakban, két sorban elhelyezett illetve több lépcsőben osztottan elhelyezett szerszámacélból kialakított késeket. Az aprítás során a szecskázódobra jutó anyagot nagyszilárdságú, szintén gyorsacélból készült megfordítható négyszög-keresztmetszetű állókés támasztja alá. A dob késeinek köszörülése a mai gépeken minden esetben vonuláskor és menetközben a dob hátraforgatásával elvégezhető.

Természetesen a nagyobb áteresztőképesség (tömegteljesítmény) nagyobb beépített motorteljesítményt is jelent. A magajáró szecskázó gépekbe épített korszerű motorok kisebb teljesítményű változatai elektronikus vezérlésű, hagyományos üzemanyag-adagolóval ellátott diesel motor, míg a nagyobb változatú motorok, vagyis hengerenkénti külön adagoló és befecskendező szivattyúval szerelt változatok. Az újabb fejlesztésű magajáró gépek motorteljesítményre vonatkozó adatait a 2. táblázatban foglaltuk össze. Az újabb fejlesztésű változatoknál az elméleti szecskahosszúság általában 4 fokozatban állítható a behordószerkezet fordulatszámának változtatásával, de szinte valamennyi változatnál a behordószerkezet hidrosztatikusan hajtott, tehát a szecskahossz fokozatmenetesen szabályozható, állítható.

Magajáró szecskázó gépek

A magajáró szecskázó gépek – a technológiai igényeknek megfelelően – különböző adapterekkel szerelhetők fel a zöld etetéshez, vagy kalászos gabona teljes növényi zúzalékkészítéshez szántóföldi vágóasztallal, rendre vágott szálastakarmány betakarításhoz rendfelszedő berendezéssel, silókukorica betakarításhoz soros- vagy sorfüggetlen adapterrel és szemroppantóval, energiaültetvény esetében pedig fürésztárcsás bedobóujjas adaptert használnak.

Az újabb fejlesztésű, nagyteljesítményű magajáró szecskázók magyar viszonyok között általánosságban alkalmasak a szálastakarmányok egy- és kétmenetes betakarítására. Megfelelő adapterrel és kiegészítőkkel használhatók silókukorica és kukoricaszár betakarítására, és készíthető velük cső- ill. teljes növényi zúzalék is. A lényeges különbség az egyszerű és a korszerű gépek között az előállított szecska, ill. zúzalék minőségében, a gép teljesítményében és fajlagos hajtóanyag-felhasználásában van.

Az önkidobós dobos szecskázók kategóriájukhoz képest nagy teljesítménnyel, de gyenge munkaminőséggel üzemelnek. A vágott szecska hosszúsága változó, zúzó munkájuk gyenge. Fajlagos hajtóanyag-fogyasztásuk kedvező. Használatuk a takarmány minősége iránt nem érzékeny nagy állatállománnyal dolgozó extenzíven gazdálkodó üzemekben vehetők számításba.

Kukoricaszilázs

Kukoricaszilázs készítése esetén a silókukorica és a cirokkal vegyesen vetett állomány betakarítását a teljes növényi halmazra vonatkozó 70 % körüli nedvességtartalom mellett kell elvégezni. Ekkor a silókukorica még teljesen zöld, üde állapotban van, a kukoricacsövek, ill. a szemek a tejes érés állapotában vannak. Az ilyen nedvességtartalmú anyag szecskázásakor választhatjuk a 11-17 mm elméleti szecskahosszúságot. Az így felaprított anyag a tárolótérbe, ill. fóliahengerbe történő betárolás esetén jól tömöríthető, ebből adódóan az erjedési folyamatok biztonságosan lejátszódnak és jó minőségű takarmányt kapunk. Az etetés során pedig a tejes érésben lévő kukoricaszemek beltartalmi értéke jól hasznosul.

Nagyobb szárazanyag-tartalom, tehát 60-65% összes tömegre vonatkozó nedvesség mellett végzett betakarítás esetén értékesebb beltartalmi jellemzőkkel rendelkező takarmányt kapunk. Ebben az esetben a silókukorica növény még mindig zöld állapotban van, a csövek, ill. a kukoricaszemek már teljesen beértek. Az ilyen szárazabb ill. alacsonyabb nedvességtartalmú anyag tömörítésére már nagyobb gondot kell fordítani. A jobb tömöríthetőség elérésére az alkalmazott szecskahosszúságot 7-11 mm-re célszerű választani és a szemroppantó hengerek távolságát pedig 4-6 mm-re kell beállítani. Ez esetben az érett és kemény szemek celluloid rétegét a szemroppantó hengerek megsértik, így a zúzalékban lévő érett kukoricaszemeket az állatok meg tudják emészteni, vagyis a beltartalmi értékeiket hasznosítani tudják.

Ahhoz azonban, hogy megfelelő minőségű kukoricaszilázst kapjunk és a betakarítást megfelelő műszaki paraméterekkel el tudjuk végezni, feltétlenül szükséges a betakarítógépeket, vagyis a magajáró szecskázókat beállítani és beszabályozni.

Magajáró szecskázó gépeken minden műszak megkezdése előtt az aprítókések élezését feltétlenül el kell végezni, a késélezés után pedig a kés-hézagot „0”-ra kell állítani. Ez a munkaművelet rövid idő alatt, gyakran az áttelepülés ideje alatt, menetközben elvégezhető, viszont a ráfordított energia a készített szecska minőségében, homogenitásában ill. a szecskázó gépek kisebb fajlagos hajtóanyag-felhasználásában megtérül.

A nagyteljesítményű magajáró szecskázókat silókukorica-betakarításban 8-soros adapterrel, míg cirokkal vegyesen vetett állomány betakarításában 8-sornak megfelelő sorfüggetlen adapterrel kell felszerelni. Az adaptereket 150-200 mm vágási magasságban célszerű járatni, mert az ily módon levágatlan szármaradványok már nagyon kevés tápanyagot tartalmaznak, és csak lerontanák a betakarított takarmány beltartalmi jellemzőit. A magajáró szecskázó gépeket a hozamtól függően 6-7 km/h munkasebességgel célszerű üzemeltetni. Ilyen munkasebesség mellett még a nagy munkaszélességű, 8-sor betakarítására alkalmas adapterekkel felszerelt gépek is könnyen soron tarthatók. A gépkezelő munkáját azonban jelentősen megkönnyíti a sorontartó automatika alkalmazása.

 

Dobólapátos ventillátorral ellátott dobos szecskázók

A dobólapátos ventilátorral ellátott dobos szecskázók munkaminősége helyes használat és megfelelő beállítás mellett kifogástalan. A szecskahossz egyöntetű, zúzó munkájuk a szem- és szárrészek vonatkozásában egyaránt megfelelő. Teljesítményük általánosságban nagy, fajlagos hajtóanyag-fogyasztásuk pedig kedvező. Teljes növényi zúzalék készítésében azonban a különböző zúzóberendezésekkel felszerelt egyes változatok teljesítmény és fajlagos hajtóanyag-felhasználás tekintetében nagy eltérést mutatnak. A régebbi kialakítású zúzókosaras gépek teljesítménye mérsékelt, fajlagos fogyasztásuk pedig nagy. Ezzel szemben a szemroppantó hengerekkel és a zúzódobbal felszerelt, ventilátorral egybeépített dobos szecskázók teljesítmény és fajlagos fogyasztás tekintetében is a legjobbak a mai szecskázók között. Ebből adódóan a ventilátorral egybeépített szecskázók a takarmány minősége iránt érzékeny, nagy állatállománnyal dolgozó, intenzív gazdálkodást folytató, tőkeerős gazdaságoknak ajánlhatók.

A szecskázó beállítás szempontjából nem tartozik a bonyolult gépek közé. Arról a néhány – többnyire minden gépen meglévő – beállítási lehetőségről azonban mégis érdemes szólni annál is inkább, mert azok többségének kihatása szecskázás közben közvetlenül nem érzékelhető.

A vágóasztaloknál, a rendfelszedőknél és a silókukorica adaptereknél – a kívánt tarlómagasság, ill. talajkövetési távolság szintjén – lehetőség van a megfelelő talajnyomás beállítására. Ennek elmulasztása egyenetlen tarlót, elhagyási veszteséget és változó gépterhelést eredményez. A szecskahosszúság – a behordó- tömörítőszerkezet fordulatszámának változtatása útján – minden szecskázón állítható. Ennek szabályozása a közvetlenül jó tárolhatóság, keverhetőség és kioszthatóság, közvetve pedig a takarmányérték hasznosulása szempontjából fontos.

A kés élessége és a késhézag nagy kihatással van a szecska egyöntetűségére, a fajlagos hajtóanyag-igényre és a gép teljesítményére. Ezért érdemes előnyben részesíteni azokat a szecskázókat, amelyeken gyors a kés-élezési és állítási lehetőség. Az újabb fejlesztésű gépeken a vezetőfülkéből távvezérléssel végezhető, a mérték pedig monitoron leolvasható.

A növényi zúzalék finomságának állítására egyes gépeknél a megfelelő rosta vagy zúzóbetét, másoknál a zúzóelemek helyzetének beállítása ad lehetőséget. Nagyon fontos, hogy a zúzást is – csakúgy, mint a szecskázást – csak a szükséges mértékig végezzék, mert a fokozott zúzás és a túlzott szecskázás teljesítménycsökkenéssel és fajlagos hajtóanyag-fogyasztás növekedéssel jár együtt. Az aktív zúzóelemek közötti hézag csavarorsóval állítható.

Az előzőekben említett beállítások a kezelési utasítás útmutatása alapján a gazdasági vezető igényének megfelelően könnyen elvégezhetők. A mindenkori takarmány és terepviszonyoknak megfelelő munkasebesség megválasztása azonban már nagy gyakorlatot igényel annak ellenére, hogy az hidraulikus variátor, vagy hidrosztatikus hajtómű segítségével fokozat nélkül változtatható. Egyenletes szecskahosszt, jó teljesítményt és kedvező fajlagos hajtóanyag-fogyasztást csak úgy érhetünk el, ha a változó termény és terepviszonyok ellenére egyenletes gépterhelést, ill. motorterhelést tudunk biztosítani. Ennek sikere a vezető szándékán túl képességén múlik. Segítségként a korszerűbb szecskázók esetén is csak legfeljebb egy fordulatszám kijelzőre számíthat.

Forrás: www.fvm.hu