Sok káliumra van szüksége már ősszel. A repce igényesebb a talaj tápanyagkészletére, mint a gabona. Kevéssé elágazó, mélyre nyúló karógyökere van, ezért fontos, hogy a feltalaj könnyen átjárható legyen, valamint a tápanyag-ellátottság a talaj mélyebb rétegeiben is biztosított legyen. A növény igényeihez igazodó trágyázás jó hatással van a magképződésre és a termésre, különösen az erukasav-szegény fajtáknál. A repce érzékeny a savanyú talajokra, a semleges, illetve a gyengén lúgos kémhatást kedveli, pH-optimuma 6,5-7,0 körüli.
A repce
Szára kerek keresztmetszetű, egyenesen feláll, majd bokrosan elágazik. A növény 75–125 cm magas lehet. Levelei kékeszöldek. Az alsó levelek nyelesek, borzasan szőrösek, a felsők kopaszak, szárölelők. Virágai fürtökben nőnek; az egyes virágok 15–30 mm-esek. A csészénél kétszer hosszabb sziromlevelei jellegzetes élénksárgák. Virágzata felső részén nyíló virágbimbói a már kinyílt virágok fölé emelkednek. Az egyes fajták áprilistól szeptemberig nyílnak. Termése, a becő 5–10 cm hosszú, keskeny. Egy-egy becőben 15–40 magot találhatunk. Jó talajerőt és kellő növényvédelmet igényel. Az őszi repcét augusztus végén vetik, június-júliusban aratják. Hazánkban hektáranként mintegy 1,8 tonna magot terem.
Az 1,5-2,8 mm-es magvak gömbölydedek, simák vagy barázdáltak. Többnyire vörösek, barnák vagy feketék, de egyes típusoké sárga is lehet. A sötét színű magvak éretlenül vörösek. Olajtartalmuk 35-48 sza. %, fehérjetartalmuk 23-25 sza. %, héjtartalmuk 14-19 sza. %. Biológiailag hátrányos glükozinolátokat is tartalmaznak. Tápanyagokkal jól ellátott talajt igényel.
A kálium szerepe
A kálium fontos szerepet tölt be a repce termesztésében: növeli a szemek olajtartalmát, javítja a szárszilárdságot és a repce fagyállóságát. Az őszi repce a tápanyagok egy részét (hektáronként 70-80 kg N és 100-120 kg K2O) már ősszel, a téli vegetációs nyugalmi szakasz beállta előtt felveszi. Legnagyobb tápanyag igénye a tavaszi vegetációkezdet és a teljes virágzás közötti rövid időszakban jelentkezik.
Nagy termés esetén a tenyészidő alatt összesen felvett kálium mennyisége hektáronként a 300-350 kg K2O hatóanyagot is elérheti. A repce kevésbé érzékeny a klórra, ezért ősszel és tavasszal is jól használhatóak a klorid-kötésű műtrágyák. Bár a betakarított terméssel (magvak) aránylag kevés kálium távozik a talajból, a növény a szár- és levélképzéshez igen nagy mennyiségű, 140-180 kg/ha K2O hatóanyagnak megfelelő káliumtrágyát igényel. A betakarításkor (repceszalma)visszamaradt kálium nagyrésze a vetésforgóban marad és tovább hasznosul – leggyakrabban az őszi búza számára. A középkötött és kötött talajokon a vetésforgó teljes K-szükségletét ezért a repce alá kell kijuttatni.
A repce őszi trágyázása
A tél beálltáig az állomány fejlettségétől függően 0-100 kg/ha K2O – t von ki a talajból. A megfelelő káliumellátás növeli a fagytűrést, így hideg telek után kevesebb növény válik a fagy áldozatává. Őszi káliumtrágyázással az elővetemény betakarítása után a szántóra, vagy a fiatal állomány 6-8 leveles állapotában kijuttatott káliumtrágya biztosítja, hogy a tápanyagigényes intenzív növekedési fázisban a szükséges káliumkoncentráció a talajban biztosított legyen. Demonstrációs kísérletek eredménye szerint a magnéziumtrágyázás időpontja is befolyásolja a repce szemtermését.
Forrás: Agrárágazat
