A csülök túlzott kopása, Csülökrepedés, Panaritium, Rongyostalpúság

A SERTÉS GYAKORIBB CSÜLÖKBETEGSÉGEI

Dr. Böő István
Hirdetés

A csülökbetegségek gyakorisága, így gazdasági jelentősége a fajta-és tartásváltozással nőtt meg olyannyira, hogy egyes, főként szakosított telepeken már a szakmai munkát is veszélyeztette.
A csülök túlzott kopása, Csülökrepedés, Panaritium, Rongyostalpúság

A csülökbetegségek gyakorisága, így gazdasági jelentősége a fajta-és tartásváltozással nőtt meg olyannyira, hogy egyes, főként szakosított telepeken már a szakmai munkát is veszélyeztette.

A csülök túlzott kopása

Mi okozza?

Az alom nélküli, zárt tartásnál a kemény, érdes, egyenetlen felületű padozat a csülökszarut akár néhány hónap alatt képes szinte „lereszelni”, lekoptatni, olyan mértékben elvékonyítani, hogy az már ujjal is benyomható. Ezt csak fokozza a sertés fekvési viselkedése: lábaival igen gyakran „ kaszáló” mozgást végez, ilyenkor az alul lévő lábak csülkeinek oldalszaruját ehhez a padozathoz súrolja, csakúgy mint felálláskor, amikor a talpi, sőt gyakran még a fattyúcsülkök is ennek a „smirdli” hatásnak vannak kitéve. A csülök hegyfali része (eleje) egészen csonkává lekophat. Ha az ilyen padozaton a vizelet, trágyalé, lemosóvíz megáll, vagyis az szinte állandóan nedves, a csülökszaru felpuhul, a sarokél (talp hátulsó szegélye) annyira elkophat, hogy a csülök feltűnően hegyesszögűvé válik, ilyenkor szoktuk azt mondani: a sertés nem a körmein, hanem a talpán áll. Az ilyen állásnál természetesen a fattyúcsülkök állandóan érintik a talajt, kopnak, „hasáb” alakúak lesznek.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Idősebb, nagyobb súlyú tenyészsertéseknél, de igen rossz padozatú telepeken süldőkön, hízókon is előfordulhat.

Mikor fordul elő legtöbbször?

Az állatok végtagjai a törzsfejlődés folyamán a természetes talajhoz alkalmazkodva, ahhoz idomulva alakultak ki. Érthető tehát, hogy minél nagyobb az eltérés a természetes talaj és a művi padozat között, a végtagokat annál nagyobb terhelés éri, annál gyakoribbak a fajtól eltérő mozgásformák.

Legtöbbször az érdes, almozás nélküli betonpadozaton fordul elő, főként akkor, ha ez mozgásszegénységgel is párosul.

Milyen tünetek vannak?

A tünetek a kopás mértékének és jellegének megfelelően változhatnak. Nem mindegy, hogy a hatás mindössze „mechanikai”, vagy már sérülések, vérzések is vannak, esetleg baktériumos szövődmény, pl. gennyes irhagyulladás alakult ki.

Az állat tipeg, mozgása érzékelhetően fájdalmat okoz neki, nehezen, „kötötten” jár, ilyenkor hátulsó lábait a megszokottnál jobban hasa alá teszi („kakasszerű” lépések), gyakran leül, vagy inkább „farára esik”. Ha a kopás mértéke egyidejűleg több lábon is súlyos, az állat szétterpesztett hátulsó lábakkal jár, inkább „csúszkál”. Sokat fekszik, a felállás mindig nehézkes, erőltetett, ilyenkor a fájó láb akár 30-40 cm-t is előrecsúszik, a sertés a fájdalomtól felnyög vagy visít. A felállás sokszor eredménytelen, azt többször megkísérli. Az ilyen állat csülökszaruja sokszor repedt, vérfoltos, ha már gennyes gyulladás is kialakult, súlyos, megterheléses sántaságot észlelünk. Utóbbi esetekben a fenti tüneteket már láz, étvágytalanság, kondícióromlás kíséri.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

A környezeti tényezők hibáinak állatainkra gyakorolt hatása, azok következményei attól is függenek, milyen hosszú időn át hatnak az állatra, és milyen életfolyamatokat befolyásolnak. Mivel a padozattal az állat egész életén át érintkezik, és annak hibái számos életjelenséget befolyásolnak, érthető, hogy jelentősége az épületkörnyezeti feltételek között a legnagyobb.

·Jó padozat kialakítása. Betont legfeljebb az etetőtér, a trágyafolyosó és a kifutó burkolására használjunk, pihenőtérre ne!

·Ahol csak lehet, almozzunk!

·Ahol a padozat mindenhol beton, húzzunk rá 2-3 cm. vastag aszfaltot. Ügyeljünk az aszfalt minőségére (hőre ne olvadjon, ne lágyuljon, csúszásmentes legyen, ezt „rovátkázással” biztosíthatjuk. )

·Új istálló építésekor időálló, viszonylag kedvező tulajdonságú padozatot készíthetünk a következő módon: a föld feltöltésére terítsünk kb. 100 mm. vastagságú kavicsot üvegcserepekkel keverve (jól véd a patkányoktól), erre tegyünk mintegy 80 mm. rétegű betont, majd a betonra húzzunk 30 mm vastagságú aszfaltot, amelyet száradás előtt rovátkázzunk be. Lejtése 3 %-nál ne legyen nagyobb. Még jobb, ha a beton és az aszfalt közé hőszigetelő anyagot (pl. salakot) rakunk. Azért, hogy az aszfalt ne legyen se túl kemény (nagyon koptat), se túl puha (nyáron megolvad), helyes készítési módja: 20 % bitumen + 80 % homok, sóder, apró kavics jól összekeverve.




·Jó padozathigiénia.

·A tenyészállatok lábvégeit legalább havonta egyszer fertőtlenítsük le!

·A topogó, lábait emelgető sertést a falkából vegyük ki, helyezzük puha talajra.

·Hibás lábállású, „papucstalpú” sertéseket zárjuk ki a tenyésztésből!

·Minél több mozgás, szakszerű takarmányozás.

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

A topogó, lábait emelgető, letérdelő, rossz mozgású, sánta, „csúszkálós” állatot vegyük szemügyre! Ha a csülkön felületes sérülést látunk, azt fertőtlenítsük le. Ma már számtalan köröm-, csülök-, pataápoló kenőcs, spray kapható, de súlyosabb esetekben feltétlenül állatorvosi kezelés indokolt. Az állatorvos megérkezéséig a beteg állatot a falkából vegyük ki, tegyük bőséges alomra!

Hirdetés

Legyünk türelmesek, mert a szaru fejlődéséhez, regenerálódásához szakszerű kezelés estén is legalább 2-3 hétre van szükség!

Csülökrepedés

Mi okozza?

A sertéscsülök szaruja normális körülmények között 15-20 % vizet tartalmaz, ehhez még fel tud venni kb. 10-15 %-ot. Utóbbi esetben a csülkök megnagyobbodnak, rugalmasabbak lesznek.

Tartósan 20 oC fölötti külső hőmérsékleten, ha a csülköt nem éri nedvesség, víz, 8-10 nap alatt képes kiszáradni: ilyenkor a szaru nemcsak kisebb, rövidebb lesz, hanem keményebb, sokkal rugalmatlanabb is. Megterheléskor különösen, ha a csülök még túlnőtt is - a hegyfal pártaszéli részére (elöl, a körmök fölött) ható jelentős nyomóerőt (álláskor, mozgáskor) nem képes „tolerálni”, a csülök oldalfala nem mozog, nem tud tágulni, így egy idő után a szaru a ráható erővonalak mentén megreped.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Felnőtt korú, nagyobb súlyú sertéseknél.

Mikor fordul elő legtöbbször?

Hosszú ideig száraz padozaton, alacsony páratartalmú, magas külső hőmérsékletű tartási körülmények között (pl. zárt fiaztatók elletőrácsain).

A kemény padozat, a mozgáshiány, az elhanyagolt csülök szintén a betegségre hajlamosítanak.

Milyen tünetek vannak?

A csülök hegyfali pártaszélén folytonossághiányok, repedések vannak, melyekből gyakran vér, véres savó vagy genny ürül. A pártaszél duzzadt, meleg tapintatú, fájdalmas. Ha megnyomjuk az ilyen csülköt, a repedések szélei elmozdulnak, nagyobbaknak látszanak.

Egy végtag megbetegedése esetén az állat behajlított ízületekkel pihenteti a lábát állás közben, mozgáskor sántít. Több végtag bántalma estén állás közben sokat tipeg, sokat fekszik, mozgása kötött. A tenyészkanok nem szívesen vagy egyáltalán nem ugranak.

A repedéseken keresztül bejutott baktériumhatás következményei mindig súlyosabbak (csülökirhagyulladás).

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

A hajlamosító tényezők kiküszöbölésére kell törekedni (padozat higiéniája, csülökápolás)! Jó hatású, ha a száraz padozatot 2-3 naponként fellocsoljuk (egyedi rekeszekben a csülköket meglocsoljuk), így a csülkök rugalmassága fenntartható.

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

Enyhébb esetekben puhító, fertőtlenítő, csülökápoló kenőcsök használata, gyulladás, bágyadtság, étvágytalanság esetén az állatorvos értesítése!

Panaritium

Mi okozza?

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a sertés összes gyulladásos lábvégbetegségét ide soroljuk, pedig a panaritium a párta és a csülkök közötti bőrterület és bőr alatti kötőszövet beszűrődését, gennyes gyulladását jelenti. (A párta a csülök elülső, fali felülete fölötti, tehát már nem szaruval, hanem bőrrel fedett része.)

Alapvető ok, hogy ezeken a részeken a szövetek ellenállóképessége rendszerint külső, traumás okok miatt lecsökken, s a sérült, felpuhult, kipállott bőrön keresztül a környezetből (leginkább a padozatról) vagy a szervezetben bárhol előforduló gennyes gócokból a nyirok-és véráram útján ide gennykeltő baktériumok kerülnek, itt megtelepedve és elszaporodva kifejtik hatásukat.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Bármilyen életkorban (még szopós malacoknál is) előfordulhat, de felnőtt korban gyakoribb.

Mikor fordul elő legtöbbször?

Azokon a helyeken, ahol a csülkök sérülése gyakoribb, ahol a rossz higiéniai viszonyok miatt fokozott a lábvégek folyamatos szennyezettsége, „kimaródása”, a párta és a csülkök közötti bőr irritációja, bántalmazottsága.

Milyen tünetek vannak?

A tünetek aszerint enyhébbek vagy súlyosabbak, hogy egyszerű, helyi elváltozásról vagy már szövődményekről van szó, hogy heveny az eset vagy előrehaladottabb, tályogok vagy feltört tályogok vannak-e, hogy a jelenlévő baktériumoknak milyen a faja és virulenciája, milyen az állat ellenállóképessége, stb.

Van, amikor a párta és a csülkök közötti bőrterület gyulladása „csak” savós, nem gennyes, a savós váladék idővel felszívódik, de már az ilyen enyhébb esetekben is jellemző a sántaság és az általános állapot romlása (hőemelkedés, esetleg enyhe láz, bágyadtság, étvágytalanság). A pártaszél minden gyulladásnál duzzadt, kivörösödött, esetleg kékes árnyalatú, a szőr hiányos vagy borzolt, a duzzanat a környeze

ténél melegebb tapintású, „lüktet”, fájdalmas, a csülkök egymástól a szabályosnál távolabb állnak (a körmök között nagyobb a hézag).

Ha a pártaszél vagy párta egyenetlen, tapintata tömötten rugalmas vagy hullámzó, akkor valószínűsíthető a tályogképződés, de gyakoriak a már feltört tályogok is (gennyes csülök). Egyes baktériumfajok (B.necroseos) szövetelhalást okoznak, a csülkök „rothadnak”, rendkívül bűzösek, a padozaton genny-és vérfoltokat, szövetcafatokat látunk, ezek a fertőződést falkán belül fenntartják.

Hirdetés

Leggyakoribb szövődmények: ujjizületek gennyes gyulladása, ínhüvelygyulladás, csontelhalás. Minden esetben mozgászavarok, melyek a „tipegéstől” a különböző fokozatú sántaságon át a mozgásképtelenségig terjedhetnek.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

· Megfelelő padozat (rugalmasság, higiénia).

· Mozgás biztosítása.

· Csülkök rendszeres figyelése, kisebb sérülések ellátása, tenyészállatok lábvégeinek havi „karbantartása”.

· Teljes értékű takarmányozás.

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

A panaritium állatorvosi ellátást igényel!

Az állatorvos megérkezéséig az állatot helyezzük tiszta, bőséges alomra, legfeljebb fertőtlenítő lábvégfürösztést vagy párakötést alkalmazhatunk, de ne folyamodjunk „házi” kezelésekhez!

Rongyostalpúság



Mi okozza?

A szakosított sertéstelepek egyik gyakori csülökbetegsége. Alapvető oka a csülök sarokvánkosának (a háromszög alakú talpi felület párnaszerűen elődomborodó része) hosszú, egyenlőtlen, fokozott terhelése, zúzódása, sérülése.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Az idősebb, elnehezedett tenyészállatokon, de némely telepen hízókon is jelentkezhet (rossz higiéniájú padozat, takarmányozási hibák, hízókon inkább talpfekély).

Mikor fordul elő legtöbbször?

· Az állatokat hosszú ideig betonpadozaton tartják.

· A padozat nemcsak kemény, de érdes, állandóan nedves, rajta a vizelet, trágyalé megáll, a trágyarács kitöredezett.

· A padozat lejtése nagyobb 3%-nál.

· Hiányos mozgási lehetőség.

· A csülökszaru hegyfali része túlnő (hosszú köröm).

· Csülök anatómiai hibái (pl. papucstalp).

· Takarmányozási hibák (vitamin-, ásványianyag hiány).

· Egyes anyagforgalmi betegségek (pl. csontosodási zavarok)

Milyen tünetek vannak?

A sarokvánkosok szaruja szakadozott, rajta egymással összefüggő vagy éppenséggel egymástól szétvált „zegzugos, cafatol

t” részek, szaruhiányok vannak, melyek az irhától elváltak. A „szarurongyok” réseiben látjuk a többnyire gyulladásos irhát, mely gyakran kevés váladékkal fedett.

A tünetek súlyossága attól függ, hogy a rongyostalpúság egy-vagy több lábon jelentkezett-e, hogy a talpi szaruhiány milyen fokozatú, hogy idülten, lassan fejlődő-e alatta az irharéteg gyulladása, vagy a kórokozó baktériumok hatására heveny, gennyes irhagyulladás alakult-e ki? Ennek megfelelően: az állatok tipegnek, sokat fekszenek, nem szívesen, kötötten mozognak, evés közben is gyakorta térdükre ereszkednek, a sántaság fokozata különböző.

Ha az irha nem, vagy kevéssé gyulladt, a sarokvánkosok megnagyobbodnak ugyan, környezetüknél alig melegebbek, de nyomásra már fájdalmasak.

Gennyes irhagyulladásnál a tünetek igen súlyosak, gyakoriak a szövődmények is (pl. ízületgyulladás).

Kemény padozaton, mozgásszegény környezetben tartott idős, elnehezedett tenyészsertéseken viszonylag gyakori az ún. bunkóstalpúság. Itt a talpi szaruréteg nem hiányos, ellenkezőleg: fokozottan termelődött, megvastagodott, nemegyszer tojás- vagy ökölnagyságú is lehet. Természetesen ez is súlyos mozgászavarokkal jár: az állatok sokat fekszenek, még többet, mint a rongyostalpúságnál, takarmány adagjukat is több részletben fogyasztják el, gyakran ezt is lábtőre ereszkedve. A sarokvánkosokban gyakoriak a véres beivódások (sötét, lila foltok), a sok fekvés és a kevés mozgás miatt a csülökszaru hegyfali része (eleje) túlnő, ez tovább rontja a lábak terhelését olyannyira, hogy az állat önmagától már fel sem kel, nem eszik, leromlik, gyakoriak a felfekvések.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

Értelemszerűen a hajlamosító okok kiküszöbölésére kell törekednünk!

· Megfelelő padozat (keménység, érdesség, higiénia, lejtés).

· Kielégítő mozgási lehetőség, ennek hiányában legalább a tenyészállatok rendszeres, napi jártatása.

· Lábhibás sertések tenyésztésből való kizárása (pl. papucstalp).

· Csülök-alakulások figyelése, értékesebb tenyészállatoknál „körmözés”.

· Teljes értékű takarmányok (vitamin-, ásványianyag is! )

· Értékesebb tenyészállatok rendszeres csülökápolása (edző-, fertőtlenítőszerek), havonta egyszer „lábfürösztés” (2-3%-os formalin).

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

A csülökápolást-, fertőtlenítést végezzük el, de ez nem minden!

Valamely mozgászavar okának felderítése a szakember feladata, ezért akkor is forduljunk állatorvoshoz, ha az a tünetek alapján egyértelműnek látszik. Nem mindegy ugyanis, hogy traumás vagy szeptikus elváltozásról van szó, hogy egyedi vagy tömeges-e a jelenség (különösen, ha a hízóállományon is jelentkezik), stb.

Csak az idejében és megfelelően kezelt csülökbetegség kórjóslata kedvező!

 


Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

Irma (2798/01)

Napraforgó Cél: olajipari Leírás:Sziklevél alatti szárrészének antociánossága közepes.... Tovább

vízhozam

Az a vízmennyiség,amely természetes v. a mest.vízszállító műnek egy kiválasztott... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.