Az Olasz Kormány (Miniszterek Tanácsa) július 27-i ülésén tudomásul vette, a Mezőgazdasági, Élelmezési és Erdészeti Politikák Minisztériuma, valamint az Egészségügyi Minisztérium közös rendeletét egy Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Bizottság (Comitato Nazionale per la Sicurezza Alimentare) létrehozásáról.
Az új szervezet székhelye az ország déli részén, a Puglia tartományban található Foggia lett. A Bizottság a Pármában működő Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA - European Food Safety Authority) nemzeti partnere. Ezen túl elsősorban az e területen tevékenykedő különböző, meglevő szervezetek, hatóságok közötti koordinációban játszik meghatározó szerepet.
Sajátos módon éppen az EFSA székhelyét 2003. decemberében (az olasz EU elnökség végén) elnyerő Olaszország az utolsó a 15 "régi" EU tagállam közül, ahol létrejön a nemzeti partner-szervezet. A székhely kiválasztása több hónapos, elhúzódó egyeztetések eredménye, amelynek kimenetele igazából nem volt kétséges, hiszen mind De Castro mezőgazdasági, mind D'Alema külügyminiszter már a választási kampányban elkötelezték magukat Foggia mellett.
Valójában két bizottságról, egy élelmiszerbiztonsági, valamint emellett egy ugyanilyen témában felállított stratégiai bizottságról van szó. Az élelmiszerbiztonsági bizottság tulajdonképpen egy szakmai-konzultatív testület, amely 18 tagból áll. A tagok valamennyien az élelmiszerbiztonság valamely területének elismert szakemberei, sok esetben jelentős nemzetközi tudományos háttérrel. A képviselt főbb szakterületek: élelmiszer adalékok, takarmány kiegészítők és adalékok, növényegészségügy, GMO, dietétika, élelmiszerlánc-szennyezés, állatjólét, stb.
A létrehozott Bizottság a pármai EFSA - partnerszervezeti funkciók mellett szakmai-tudományos tanácsadással, szakvéleményekkel segíti a hozzá forduló országos és tartományi szakigazgatási szervek, valamint a Stratégiai Bizottság munkáját. Az Élelmiszerbiztonsági Bizottsággal együtt létrehozott Stratégiai Bizottság éves, valamint középtávú, többéves munkaprogramot készít. Ez alapvetően a szakmai-stratégiai kérdésekre és a szükségesnek ítélt állami beavatkozásokra vonatkozóan határozza meg a prioritásokat, de kiterjed a kommunikáció főbb irányaira is.
