egyensúlyi nedvességtartalom (higroszkopikus egyensúly)
az anyagoknak — így a takarmányoknak is — az a tulajdonsága, amely szerint víztartalmuk adott hőmérsékleten, a levegő relatív páratartalmától függően, meghatározott értékkel állandósul. Létrejöttének feltétele, hogy az anyagok bizonyos hőmérsékleten és relatív páratartalom mellett vizet vegyenek fel, ill. adjanak le. Vonatkozik ez terményekre és a takarmányokra is, amelyeknek tárolásánál, szárításánál az egyensúlyi nedvességtartalom összefüggései érvényesülnek. Az összefüggés egyensúlyi nedvességgörbékkel jellemezhető és grafikonon ábrázolható. A görbétől jobbra az adszorpciós terület esik, ahol az anyag vizet vesz fel a levegőből, nedvességtartalma növekszik; a görbétől balra van a -^deszorpciós terület, ahol az anyag vizet ad le a levegőnek, tehát szárad. Ha a levegő állapota változik, ezt követően bizonyos idő elteltével ismét beáll az egyensúlyi nedvességtartalom.
