A marcipán-legenda Lübeckből
A lübecki marcipán-legendához egészen 1402-ig kell visszarepülnünk, amikor is nagy éhínség pusztított a városban, mivel ellenséges erők kerítették be azt, és minden élelem elfogyott. Ekkor azonban egy mandulával telerakott görög teherszállító vitorlás érkezett a lübecki kikötőbe. Közben kiderült, hogy a mandulát megrendelő kereskedő tönkrement, tehát a szállítmánynak nem lett gazdája.
A terméket elárverezték, egy helyi cukrász vásárolta meg, ami megőrölte, összekeverte cukorral, rózsavízzel, tojássárgájával, az elkészült masszából golyócskákat formázott és megkezdte az árusítását. A legenda szerint ekkor indult el útján a lübecki marcipán, ami meg sem állt a világhírnév előtt. Általában sült vagy pirított marcipánként, cipó alakba formálva, csokoládéval bevonva találkozhatunk vele. Nagy vetélytársa a königsbergi marcipán, amit enyhén pörkölnek, és szív alakúra formálnak.
Az olasz marcipán-legenda
Létezik egy olasz legenda is, ami szerint Velence védőszentjének, Szent Márknak nevéből származik a marcipán elnevezés. Az 1400-as években egy Badrut nevű velencei cukrászmester leánya, Mária, apja műhelyében játszva a mézbe tört mandulát kevert, majd a keletkezett gyurmát kiszárította forró tepsiben. Miután apja megkóstolta a játékból készített finomságot, ebből kezdte el készíteni a szentelt gyertyákat, cirádákkal díszítve. A legenda úgy szól, hogy a Szent Márk székesegyház előtti téren, a város védőszentjének ünnepén árusította, ezért lett elnevezve Szent Márkról. A meseszép gyertyákat templomokban osztogatták a hívőnek, hogy a rossztól megóvja őket.
A marcipán Magyarországon
Az Aragóniai Beatrix kíséretében Magyarországra települő talján szakácsok Mátyás király házassága után az első újévi ünnepi ebéden, a nyolcadik fogást mandulatejből és cukorból készítették, ez a fogás fehér és barna kockás marcipán sakktábla volt. Az első leírás készítéséről 1680-ból származó szakácskönyvben található, amit Bornemissza Anna írt.
A marcipán készítése
Az elkészítéséhez mandulabélre, porcukorra és vízre van szükség. Sziruposra kell főzni a cukrot és a vizet, majd kissé lehűtve hozzáadni a mandulát, a kész masszát pedig simára gyúrni.
A jellegzetes ízt úgy kapja meg, hogy 100 szem édes mandulához 5 szem keserűmandulát adunk. A mandulát leforrázzuk, majd hideg vízbe tesszük, így a héját könnyen el tudjuk távolítani. A válogatott szemeket cukorral 1:1 arányban le kell darálni, majd jól összedolgozni, amíg egynemű anyagot nem kapunk. A masszát ízesíthetjük aromákkal, például rózsaolajjal vagy gyümölcslekvárral. A házi marcipán száraz helyen tartva hetekig eláll. Próbáljátok ki bátran, jó étvágyat hozzá mindenkinek!
