Plinius (Kr. u. 23-79) a természetrajz alapművében hét káposztafajtát sorol fel. Ezek egyike a vastag szárú pompeji káposzta, amely a karalábé ősére vezethető vissza. Azóta a karalábé egyre népszerűbbé vált, mint a kiskertek alacsony fenntartási igényű növénye, amelyet viszonylag egyszerű körülmények között amatőrök is sikeresen termeszthetnek.
A korabeli karalábé (vagy kalarabe?) szára a talaj felszíne fölött megvastagszik, és húsos gumóvá válik. Bár technikailag nem gumó, a növénynek ezt a részét emiatt termesztjük és fogyasztjuk.
Mi okozza a káposzta ilyen változatos alakját?
Hogyan alakult ki ilyen gumós formában a fehér és a vörös levelű káposzta, a fodros levelű kelkáposzta, a fehér virágbimbós karfiol, a virágbimbós brokkoli, a leveles mézeskalács miniatűr káposzta és a kedvtelésből tartott takarmánykáposzta? Sajnos a tudomány még nem tudta kielégítően megválaszolni ezt a kérdést.
Darwin szerint egy variáció vagy faj akkor szaporodhat más fajtákkal szemben előnyben, ha olyan értékes tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt biztosítanak számára a túlélésért folytatott küzdelemben. Nemzedékről nemzedékre nő ezeknek az információknak a hasznossága. Ez igaz azokra a tulajdonságokra is, amelyek károsak a faj fennmaradása szempontjából, és ezek növekedése végül a kihaláshoz vezet.
A káposztafélék esetében valószínű, hogy az alapfaj alapvetően változékony volt, és az eltérő életkörülmények különböző fajtákat eredményeztek. Az ember felismerte ezeket, és addig szedegette a neki tetszőket, amíg ki nem alakult a számos termesztett típus.
Karalábé termesztése
A palántanevelés idejét leszámítva a karalábé az egyik legrövidebb növekedési időszakkal rendelkezik a zöldségfélék közül. Ez lehetővé teszi, hogy a ház körüli kiskertekben az év különböző időszakaiban termeszthető, betakarítható és fogyasztható legyen.
A karfiolt fűtetlen üvegházban is lehet termeszteni, de kora tavasszal (áprilisban), nyáron, sőt kora ősszel is alkalmas a szabadföldi ágyásokba való ültetésre. A rövid tenyészidejű, fehér és kék héjú, kevés levelű és rövid tenyészidejű fajták ideálisak a fólia alatti termesztéshez. Ezeket is a tenyészidőszak elején kell ültetni. A nagyobb súlyú nyári fajták viszont alkalmasak a téli tartósításra.
A karalábé nehezen elkészíthető zöldség. Mivel korlátozott gyökértömeggel rendelkezik, a szükséges tápanyagokat kevés talajból kell beszereznie. A tápanyagtartalom és a víztartó képesség szempontjából nagy talajigénye van. Ahhoz, hogy a gumó finom és könnyen főzhető maradjon, sok vízre és gyakori öntözésre van szüksége. A karalábét nem szabad gyümölcsfák vagy más árnyékot adó növények alá ültetni, mivel elhervad, és gumói éretlenek maradnak.
