– Mit jelent ez a gyakorlatban? – kérdeztem a lekvárjait, dzsemjeit kínáló őstermelőt, Simon Gézánét.
– Elsősorban minőséget, hiszen a követelményeknek meg kell felelni. Ez azt is jelenti, hogy csak színtiszta, ízletes göcseji gyümölcsöt dolgozok fel. Szerintem ilyen magas gyümölcstartalmú dzsemeket általában nem lehet kapni a boltokban.
– Saját termésből készíti a lekvárokat?
– Nagy a kertünk, így két hektáron termelünk gyümölcsöt. Ennek a fele szilva, a többi alma és szőlő. Van egy olyan gyümölcsösünk is, ahol például kétféle bőralma terem, de van Jonatánunk is. Természetesen az ültetvényben helyet kaptak az olyan új fajták is, mint az Idared, a Gála, a Jonagold, a Jonica, a Braeburn, a Wistabella és a Jorse. Mindig szerettem a gyümölcsféléket, már gyerekkoromban gyűjtöttem őket erdőn-mezőn. És dolgozni szerettem velük, így sokféle lekvár került a kamrába.
Simonné a megbontott üvegekből kis kenyérkatonákkal kínálta ínycsiklandó készítményeit. Mandulás körte, szőlő Golden almával, fahéjas szilva almával, birskörte konyakkal, bodza, fekete ribiszke, rumos meggy málnával, málna meggyel, eper meggyel, cukor nélkül főzött szilva, gyömbéres körte… Szinte felsorolni sem lehet a választékot, amely menet közben terebélyesedett, játszva az ízekkel, zamatokkal. Zsuzsanna kellő fantáziával és érzékkel formálta meg készítményeit, amelyeknek „márkanevet” is adott: Göcseji Csuda Jó Dzsem. Úgy látszik, nem fogott mellé, mert a Becsvölgyén, a Szegekben megforduló turisták még Budapestről is visszajárnak a különleges lekvárokért. Mi több, felkeresték már cégek is, cégajándéknak rendeltek a különlegességekből.
– Nem gondolt arra, hogy még többet kellene ezekből készíteni?
– Igény lenne rá, eljönnek érte az ország távoli részeiről, rendszeresen kér tőlem árut egy vasvári bolt, s más kereskedő is vinne. De ahhoz üzemi méretben kellene gondolkodni, s akkor már nem lehetne ugyanazt a minőséget és választékot nyújtani, mint így, manufaktúrában. Igaz, ebből nem is tudunk megélni. A férjem kamionos, magam amúgy maszek postás is vagyok, egyik lányunk kozmetikus, de segít a lekvárkészítésben. A másik lányunk távol van, Érden állatorvos. Tehát a család összefog, édesanyám is besegít, a férjem pedig hétvégeken gondozza a gyümölcsöst, a szőlőt. Szeretünk dolgozni mindahányan. A lekvárkészítés ötlete úgy született, hogy Ausztriában járva megláttam egy boltban a házi lekvárt, és egy üveget hazahoztam. Már az előszobában kibontottam, kíváncsi voltam, milyen lehet. Az első kiskanál után biztos voltam abban, ennél én jobbat csinálok. Aztán hamarosan alkalom adódott a bemutatkozásra, méghozzá Kapolcson. Nagyon sokan megkóstolták, és mindenki azt kérdezte: hol lehet ebből venni?
Biztattak többen, mégis gondolkodtam egy évig, merjek-e belevágni. Azután elkészült a „lekváros pecóm”, így hívom az e célra berendezett külön konyhát. Már lezajlott a nagy befőzési szezon, de szőlős-almás, illetve sütőtöklekvárt télbe nyúlóan is lehet csinálni.
Simon Gézáné tagja a Göcsej-Hegyhát LEADER-csoportnak. Most azt tervezi, hogy marketingre, termékei népszerűsítésére igényeljen támogatást.
