notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Természetes és alkalmi legelők

Hirdetés

Legelők

Dr. Böő István
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

Az állattartás legősibb módja a legeltetés, a legelő füve pedig a gazdasági állatok legtermészetesebb tápláléka. A legelő nemcsak tápanyagforrás, hiszen a mozgás, friss levegő, napfény egészséges, edzett ellenálló szervezetet (tenyészállatoknál különösen fontos), a fiatal állatoknak zavartalan fejlődést és gondmentesebb ivari életet is biztosít. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy biztosított, hiszen ismert okok miatt a legelőhasználat kisüzemben is visszaszorult. Éppen ezért itt csak a természetes legelők (ősgyepek) és az alkalmi legelők legfontosabb vonatkozásaival foglalkozunk.
Természetes és alkalmi legelők

Az állattartás legősibb módja a legeltetés, a legelő füve pedig a gazdasági állatok legtermészetesebb tápláléka. A legelő nemcsak tápanyagforrás, hiszen a mozgás, friss levegő, napfény egészséges, edzett ellenálló szervezetet (tenyészállatoknál különösen fontos), a fiatal állatoknak zavartalan fejlődést és gondmentesebb ivari életet is biztosít. Helyesebb úgy fogalmazni, hogy biztosított, hiszen ismert okok miatt a legelőhasználat kisüzemben is visszaszorult. Éppen ezért itt csak a
t
ermészetes legelők (ősgyepek) és az alkalmi legelők legfontosabb vonatkozásaival foglalkozunk.

A természetes legelő a terület fekvése (dombvidéki, hegyi, síkvidéki, lapály), a talaj (homoki, sziki, lápi, erdei), a növényzet mennyisége (kövér és sovány), az éghajlat szerint sokféle lehet.

Gazdasági állataink igényei a legelő iránt faj szerint is változnak. A szarvasmarha a puhább, finomabb, dúslevelű, magas növésű, aljafüvekben gazdag legelőt kedveli. A juh finomabb, könnyebben mozgó ajkaival a szegényesebb, apró füvű, rostosabb, értéktelenebb gyepet is jól hasznosítja, a sertés pedig legjobban a húsos szárú, gyökerű, levelű ártéri területeket szereti, ahol turkálhat, a férgeket, gilisztákat, csigákat stb. felszedheti, és ürüléke az itteni növényzetet nem károsítja.

A gyep természetesen annál értékesebb, minél több pázsitfűféle és pillangós, minél kevesebb savanyúfű, gyom, netán káros vagy mérgező növény van rajta. Az édesfüvek könnyen felismerhetők szárcsomóikról és hengeres, üreges szárukról, míg a savanyúfüvek szára tömör és szögletes, sima, rajta levélcsomók nincsenek. A gyomokat, a szúrós, tüskés növényeket az állat elkerüli, ezért ezek elszaporodhatnak, nemegyszer teljesen ellepik a területet. Aki kicsit is megbecsüli rendszeresen használt gyepterületét, legyen az akár csak árokpart is, jó, ha az ilyen növények irtására gondot fordít.
A legeltetést - a hosszú, téli istállózás után - legalább kéthetes átmeneti szoktatással engedjük meg. Zöldtakarmányhoz úgy szoktatunk, hogy szalmával vagy szénával együtt szecskázott zöldtakarmányt etetünk. A kevéssé ízletes, főként a nem jól tartósított téli takarmányok után az állat mohón nekiesik a friss tavaszi fűnek, aminek felfúvódás, emésztési- és anyagcserezavar lehet a következménye (legelőbetegség, izomremegés, görcsök). Kora tavaszi hónapokban gyakrabban szellőztessünk, ha lehetőségünk van rá, hajtsuk ki a kifutóba állatainkat, a csülökápolást, csülökfaragást minden tavasszal végezzük el! Kezdetben tehát kihajtás előtt a szarvasmarhát és juhot jól kell lakatni és csak néhány órára kiengedni, majd a legeltetés idejét fokozatosan növelhetjük. A legtöbb vidéken ragaszkodnak a hagyományos "György-napi" kihajtáshoz. Az igaz, hogy a legeltetési időszak nálunk általában április második felétől október végéig tart, mégsem helyes sem annak kezdését, sem befejezését a naptárhoz igazítani, azt mindig az időjárástól tegyük függővé.

Árt a legelőnek is, ha tavasszal túl korán, még a fű megerősödése előtt ráhajtjuk az állatokat. Ilyenkor azok még egyébként sem jutnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz, bejárják az egész területet, lerágják a zsenge növényeket, a gyep lassabban tud fejlődni.

A legeltetés kezdetének az a jó időpontja, amikor a talaj már kellően száraz és a fű legalább 100-150 mm magas. Pár darabos kisüzemi szarvasmarha-állománynál leggyakoribb a pányvás legeltetés. Munkaigényes, mert a földbevert karót naponta esetleg többször is odébb kell rakni. Gondoljunk a tűző nap és a rovarinvázió elleni védelemre

Régen az alkalmi legelők valóságos "terített asztalt" nyújtottak az állatoknak. Ma erről teljesen elfeledkeztünk, igaz, a betakarítás utáni szinte azonnali talajművelés egyébként sem sok időt hagy ezek hasznosítására. Ma, amikor állandóan azon gondolkodunk, hogyan tudnánk takarmányozásunkat olcsóbbá tenni, a nagyüzemi méretű táblák közelében lévő tanyákon - természetesen a tulajdonos egyetértésével - kihasználhatnánk ezt a lehetőséget, annál inkább, mert az alkalmi legelők úgy nyújtanak pár heti táplálékforrást, hogy azokban az állatok semmiféle kárt nem tesznek.

Hirdetés

A gabonatarlót és a hüvelyesek tarlóját érdemes végigjáratni növendékmarhával, juhval, a répa-és burgonyatarlót sertéssel. A kizöldült tarló különösen jó legelő. A juh egyébként szedés előtt a burgonya és a csicsóka lombját is jól hasznosítja, az ezekben lévő anyagokra nem érzékeny. A kombájn által learatott silókukorica-és kukoricatáblára szintén növendékmarhát vagy juhot hajthatunk, a földön maradt levelek és szárrészek a kukoricaszár legértékesebb részei.

Tölgy-és bükkerdők közelében lévő tanyákon októbertől decemberig makkoltathatunk. A sertés naponta felszed 4-5 kg makkot, ha ezt kiegészítjük 1 kg abrakkal, melyhez 10-15 gramm sót és a "dugító" hatás kivédésére 2-3 evőkanál keserűsót teszünk, kész a napi takarmányadag.

Egyes vidékeken a háztáji tehénállomány szinte kizárólagos legelője az árokpart. Győződjünk meg a növényvédőszerekkel, rovarirtókkal történő permetezés időpontjáról, mert sajnos történt már nemegyszer ezekkel való mérgezés.

Akinek lehetősége van rá, elsősorban növendék-és tenyészállatainak tesz jó szolgálatot, ha a ház vagy tanya közelében mesterséges legelőt telepít (levegő, napfény, mozgás = szilárd, edzett szervezet, zavartalan ivari tevékenység). Juhoknak spenótot, repcét vagy valamilyen zöldtakarmány-keveréket vethetünk, süldők és kocák legeltetésre kiválóan alkalmas a lucerna, vöröshere is, mivel a sertés akkor sem fúvódik fel, ha tisztán pillangóst legel. A sertést csak addig hagyjuk a vetett területen, míg éhségét csillapítja, mert utána turkálni kezd, tönkreteszi a talajt és a növényzetet. Legjobb a kora reggeli és a késő délutáni legeltetés, legfeljebb napi 2-3 órában.

Milyen állategészségügyi teendők vannak a legelőre hajtás előtt és a legeltetés alatt?

-A legelő és létesítményei (kút, kerítés, utak, stb.) állategészségügyi szempontból megnyugtató állapotáról a tulajdonosnak, a kezelőnek vagy a használónak kell gondoskodnia!

-Átjárási lehetőség a legelőn ne legyen!

-Állatok egészségét veszélyeztető kártevők, hulladékok, idegen anyagok a legelőn ne legyenek! A legelőt vízrendezéssel az állóvizektől, tocsogóktól, pocsolyáktól mentesíteni kell (a természetvédelmi területek kivételével)

-Növényvédőszeres kezelés után legeltetni csak az előírt várakozási idő letelte után szabad!

-Legelőre csak egészséges állatokat hajtsunk!

-Ott, ahol egyes fertőző betegségek előfordulnak (lépfene, sercegő üszök, rosszindulatú vizenyő, tetanusz), legelőre hajtás előtt az állatokat évente védőoltásban kell részesíttetni. Az egyes védőoltások időpontja és a kihajtás között legalább két hét teljen el, de a védőoltások hat hónapnál régebbiek ne legyenek! Fertőzött területnek számít az, ahol a fenti betegségek 25 éven belül előfordultak.

-A gümőkórmentességet a hatósági állatorvos évenként tuberkulinos bőrpróbával ellenőrzi.

-Gümőkórtól, brucellózistól, leukózistól mentes állomány legeltetését úgy kell megszervezni, hogy más állománnyal ne érintkezzen. Az egyes csoportokban legeltetési idényben ne cserélgessük az állatokat! Ha ez mégis elkerülhetetlen, a legelőtől elkülönített helyen 30 napi karantén kedvező eredménye alapján lehetséges, további alapos megfigyelés mellett (kimarás veszélye).

-Legelőre hajtás előtt legkésőbb 3 héttel a parazitás betegségben szenvedő állatokat gyógykezelni kell! (bőrbagócslárva, májmétely) Mivel a belső élősködőkkel való fertőzöttség megállapításához bélsárvizsgálat szükséges, s mert ezt sokan elmulasztják, megnyugtatóbb, ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést.

-Kihajtás előtt legkésőbb három héttel csülökszabályozás, körmözés.

-Az egyes korcsoportokat külön legeltessük!

-Elsősorban egyes parazitás megbetegedések elkerülése érdekében a vízállásos helyeket szüntessük meg! A legelő felszíni vizeinek pH-ja enyhén lúgos, ez a legtöbb bélbaktérium életben-maradásának is kedvez. A mocsaras legelő a leptospirózis "melegágya".

Hirdetés

-Akár parazitás, akár baktériumos fertőződés szempontjából egyes legelőterületek veszélyesebbek, főleg azok, melyeket az állatok naponta többször is felkeresnek vagy ott hosszabb ideig tartózkodnak (vízivás, delelés). A pásztorkutyákat és a legelő környékén lévő ebeket évente veszettség elleni védőoltásban kell részesíttetni. Ne hanyagoljuk el galand-és fonálféreg elleni kezelésüket sem!

-Kerüljük a legelő túlzsúfoltságát!

-Állandóan irtsuk a mérgező növényeket, bokrokat!

-A legelőn legyen "árnyékoló".

-Gondoskodjunk a legyek és vérszívó rovarok elleni védekezésről. (porozókapu).

-Jó módszer, ha közömbös kenőccsel (pl. vazelin) a legeltetés megkezdése előtt a tehenek tőgyét bekenjük (kiszáradás, fájdalmas felrepedezés ellen).

-Az állatok bőrfelületére rakodott peték, lárvák ledörzsölésére, a bőrre, szőrre tapadt szennyeződés eltávolítására "vakaródzót" rendszeresítsünk! (2-2,5 m. magas akácfa oszlop. A legelőn az átjárást meg kell tiltani!

-A tartósan legelőn tartott állatok gyógykezelésének, védőoltásainak elvégzéséhez kezelőfolyosót, egyedi kezeléshez leszorítást, lekötést biztosító berendezést kell létesíteni!

-A beteg állatok számára legyen elkülönítő karám!

-Nagylétszámú állományok (50-nél több) esetén az egy és két számjeggyel jelzett utak 500-méteres körzetében és a nehéz- és vegyipari üzemek öt kilométeres körzetében fekvő legelőterület fűtermését, valamint az itt termesztett szálas- és tömegtakarmányokat mérgező nehéz fémekre (pl. ólom) laboratóriumi vizsgálattal, a legelő használójának költségére, évente egyszer, a legeltetési időszak kezdete előtt ellenőriztetni kell!

-Villanypásztoros legeltetéskor csak emberre és állatra egyaránt ártalmatlan áramerősségű berendezést üzemeltessünk (legfeljebb 2,5 milliamper)

-A legelőn lévő kút, itatóhely, egyéb víznyerő hely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról a tulajdonos, kezelő illetve használó köteles gondoskodni. Ha szükséges, a vizet fertőtleníteni kell: 1 m3 vízre 30-50 gramm klórmeszet számítunk, amit annyiszor 300 ml. vízben kell elkeverni, ahány m3. víz van a kútban, majd 24 óráig állni hagyjuk, azután kimerjük, az újra összegyűlt víz már használható itatásra. Az itatóhelyeket úgy kell kiképezni, hogy a vízfelesleg lefolyhasson. A vályúk vízfeleslegét fedetten, szikkasztóba kell elvezetni, jó módszer, ha a vályúk környékét kemény padozattal látjuk el.

-Különös óvatosságot és figyelmet igényelnek a hígtrágyával öntözött területek! A hígtrágyát kijuttatása előtt legalább 60 napig tárolni kell, kiöntözése után legkorábban 30 nap elteltével szabad az állatokat a legelőre kihajtani! Jobb késő ősszel, a tenyészidőszak végén kijuttatni. A fertőzési lánc megszakítása érdekében lehetőleg a hígtrágyát más állatfajjal legeltetett legelőn használjuk fel, mint amelyik állatfaj azt termelte, így legalább a fajspecifikus paraziták és baktériumok terjedését csökkenthetjük.

-A legelőn állathullát elásni tilos! (Legközelebbi dögtér, dögkút, hullakamra, hullaégető. Ha erre nincs mód, a legelőtől elkülönített és körülkerített helyen 3 %-os klórmészoldattal történő alapos leöntés után legalább 2 m. mélyre elássuk. Javasolt petróleummal történő lelocsolása is! A hullát úgy hantoljuk el, hogy kóbor állatok hozzá ne férjenek!)

Végül, de nem utolsósorban felhívnám a figyelmet a legelőkön előforduló gyakoribb mérgező növényekre: beléndek, bürök, csattanó maszlag, farkasalma, farkas-fűtej (kutyatej), gyöngyvirág, gyűszűvirág, hunyor, kerek repkény, mezei szarkaláb, zsurló, nadragulya, őszi kikerics, libatop, vízi mételykóró.

Forrás: Agrárágazat

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés
Ennyien olvasták az oldalt ebben a hónapban:
671 726
ENNYIEN OLVASTÁK AZ OLDALT
2019. JANUÁR 1. ÓTA:
4 430 398
Közösség

PR35Y54 (X 1049 B)

Kukorica Cél: szemes Leírás:Hímvirágzása közepes. A kalászkapelyva antociános... Tovább

keverékszilázs

olyan silózott takarmány, amelyben a fehérjében dús pillangósokat szénhidrátban gazdag... Tovább

Tovább a lexikonra

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 146

Átlagos értékelés: 4.7