Te tudtad, hogy akadnak ehető szegfüvek hazánkban? Mostani cikkünkben e kapcsán fogom Nektek bemutatni a kínai, illetve a pünkösdi szegfüvet! Tudjatok meg most mindent gondozásukról, termesztésükről.
Már korábbi cikkünkben olvashattatok egy másik csodás, ehető szépségről, az ibolyáról, amennyiben újra szeretnétek olvasni, azt itt tehetitek meg.
A szegfűfélékhez rengeteg növény tartozik (nyolcvannál is több növénynemzetség, és megközelítőleg 2000 faj), példának okáért a fátyolvirág, valamint a mérgező vetési konkoly. Viszont, a legismertebb kerti fajai a pünkösdi szegfű, valamint a kínai szegfű. Ezek nem csak kerted színfoltjai lehetnek, hanem ehetőek is!
Szegfű, az ehető szépség
Ízük fűszeres, enyhén érdes, bizonyos szempontból a szegfűszeghez hasonlítható. Leginkább salátákhoz, illetve desszertek díszítéséhez használják őket. Ekkor a szegfűvirág alsó, fehéres részét érdemes leválasztani, ugyanis az a része keserű.
Figyeljünk oda, hogy csak az általunk termesztett szegfüvet fogyasszuk el, s arra is, hogy ezek a növények ne legyenek hervadtak, viszont túlnyíltak sem, teljes pompájukban szedjük le őket. Érdemes őket kiszárítani, az általános körülmények között elvégezve a procedúrát: legyen a szárításra szánt hely sötét, pormentes, szellős, a növények legyenek fellógatva.
Amennyiben megtörtént szárításuk, érdemes őket üvegbe téve, sötét helyen tárolni, ugyanis így képesek lesznek sokáig megőrizni tápanyagtartalmukat.
Ismerd meg a kínai szegfüvet
A kínai szegfű egy pici, bokros évelő növény, mely számára a legalkalmasabb, ha cserépben, balkonládában végezzük el ültetését. Alacsony termete miatt ez a fajta nevelés számára nem fog gondot okozni, ráadásul a gondozását is megkönnyíti majd.
A virág elsősorban Észak-Kínában, Mongóliában, Koreában és Oroszországban őshonos, virágzása kora nyáron kezdődik, amikor is megcsodálhatjuk mintás vagy egyszínű, fogazott szirmait. Levélzete fűszerű, vékony.
Bár hazánkban nem őshonos, nevelése könnyűszerrel lehetséges.
