Az jár jól, aki nyersen eszi a zellert: reszelve salátának, s ha almával keverjük, majd majonézzel nyakon öntjük, kész a reformkonyha egyik híressége, a Waldorf saláta.

Ahogy közeledik a tél, egyre kevesebb zöldségből, gyümölcsből választhatunk, ha éppen nem vágyunk a primőrre. Ilyenkor, ősszel szebbnél szebb zellergumók csábítanak bennünket, de legtöbben otthagyják vagy keveset vesznek, hiszen csak a húslevesbe teszik. Pedig más ételbe is illik, és krémleves is főzhető belőle.

Gyógynövény ez a javából. Már a görögök is fogyasztották, és ezernyi jó tulajdonsággal ruházták föl. Elterjedt róla, hogy serkenti a nemi vágyat, bár ezt a hatását klinikailag még nem sikerült bizonyítani. Erős vízhajtó hatású, a népi gyógyítók szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa.

Nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. Levele tartalmaz C-vitamint, illóolajat és flavonoidokat is. Nemcsak a veseműködést serkenti, hanem emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák, sőt erősíti az immunrendszert.

Aki vizelethajtóként szeretné alkalmazni, az készíthet a magjából vagy összeaprított leveléből gyógyteát is. Télen almával és répával együtt szokták kifacsarni és a levét meginni. Hajdanán a falusi háziasszonyok zellersót készítettek télire őrölt zellerlevélből és sóból, s ezzel ízesítették az ételeket.

Mindezek miatt tavasszal érdemes lesz helyet adni kertünkben ennek a sokoldalú, hasznos növénynek. De fontos, hogy laza szerkezetű, tápanyagban dús talajba, napos helyre kerüljön. Hasonló gondozást igényel, mint a többi gyökérzöldség, s az öntözést meghálálja. Ősszel, miután felszedjük a gumókat, célszerű pincében vagy száraz, hűvös helyen tárolni.