IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
A magyar vállalkozók nagy része rugalmas, talpraesett, de csak taktikai nem pedig stratégiai célokat követ. Két évtizeddel a rendszerváltás után így látja a hazai helyzetet Ábrahám Tibor gyárigazgató.
A mi vállalkozóink egy kicsit olyanok, mint a régi hadseregben a huszárság. Ők a világ legjobb katonái közé tartoztak. Gyorsak, ügyesek voltak, csatákat lehetett velük nyerni, de háborút azt nem. Az üzletemberek egy része idehaza nem gondolkozik hosszú távon. Az adott konjunktúrát ügyesen meglovagolja, de nem tervez évekre előre, ez pedig hiba – véli dr. Ábrahám Tibor, a Kecskeméti Konzerv Kft. gyárigazgatója.
A cég vezetőjének a sajtóról is megvan a véleménye. Nemrég az háborította fel, hogy egy cikkben a magyar konzervipar végnapjairól írt az egyik tollforgató.
– Igazán megkérdezhetett volna az Önök pesti munkatársa bennünket is – mondja a cégvezetõ. A Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség alelnöke azt mondja, hogy szó sincs arról, hogy az ágazat szereplői a roló lehúzásán töprengenének. Az persze igaz, hogy a válság érinti a cégeket. No, de ki nem küszködik gondokkal?
– A mi gyárunk 40 ezer tonna borsót és csemegekukoricát gyárt jelenleg évente, 8-8,5 milliárd forintos árbevételre számítunk az idén. A termék 95 százalékát szállítjuk Skandináviába és Németországba. Bár a kinti háziasszonyok jobban megnézik minden eurocent helyét, drasztikus rendelési visszaesést nem tapasztaltunk – elemzi dióhéjban a cég jelenlegi helyzetét beszélgetőpartnerem.
A kőrösi ezermester elkápráztatta a németeket
Dr. Ábrahám Tibor hosszú évekig a Nagykőrösi Konzervgyárban dolgozott. A termelés során többször is előfordult, hogy megoldhatatlannak tűnő problémát sikerült elhárítania egy-egy ügyes szakembernek. Az egyik alkalommal egy présgép ment tönkre. A Németországból érkezett szerelő jelezte, hogy csak otthoni szerszámmal lehet megjavítani a gépet. De arra több napot várni kell. Amíg ő és a vendég elmentek ebédelni, egy Járó Dénes nevű technikus ezalatt megszerelte a gépet. Ebéd után visszatérve a német nagyot nézett. Akkor odasúgta a magyar mester Ábrahám Tibornak: mond mög neki Tibikém, nem az a kunszt, hogy valaki akkor szereli meg a gépet amikor van hozzá szerszám, hanem akkor amikor nincsen hozzá semmi.
Hogy sok-e a 40 ezer tonna? Látszólag nem sok, de a magyar vevő évente csak ennyi konzervárut vásárol a boltokban. Alig háromkilónyi termék csecsemőtől az aggastyánig. Talán azért ilyen kevés, mert tele van tartósítószerrel a konzerv vetem oda a gyárigazgatónak.
– Látszik, hogy szakmán kívüli. Mentségére szolgálhat az, hogy ilyen a közgondolkodás. A magyar konzerv hõkezelt áru. Nincs benne tartósítószer. Például a mi kukoricánk, borsónk négy évig eltartható – hangsúlyozza az igazgató.
Azért mégis csak jobb friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, jegyzem meg. A Zöldség és Gyümölcs Terméktanács is ezt ajánlja, reklámja is erről szól. Az igazgatónak erről is megvan a véleménye. Egy rakás pénzt nyomnak a reklámba, ami egyébként igen bugyuta csak azt felejtik el, hogy a fizetésekhez képest igen drágák ezek a termékek. Ebből a pénzből kaphatnának a hazai feldolgozók is, mert a konzervgyártás stratégiai ágazat.
Az élelmiszer szerepe felértékelődik a jövőben – mondja dr. Ábrahám Tibor
– Nem csak az. Az útépítés, az energiaszektor, az oktatás, az egészségügy is nagyon fontos – vágok közbe.
Ábrahám Tibor ezt nem is cáfolja. Azonban hozzáteszi: energia, víz, élelmiszer. Ez a három dolog az, amely a következő évtizedek stratégiai termékei lesznek a Földön. Hazai energiahordozónk kevés. Viszont kiváló felszín alatti édesvízi készleteink vannak. Óvnunk kell ezeket, mint a szemünk világát. Élelmiszertermelésben még ötmillió embert tudnánk ellátni. Hogy lesz-e a piacunk? Miért ne lenne. Ma 6,5 milliárd ember él a Földön, 2050-ben 10 milliárd. Mindenki minden nap enni és inni akar. Ezért is badarság arról írni, hogy a konzervipar a végnapjait éli, mondta a gyárigazgató végül.
