Aztán tavaly lement az ár: a napraforgóé 50 százalékot esett, az étolaji jó ha harmadával csökkent, a lényeg, hogy nagyjából 300-350 forintos ár volt jellemző egészen 2010 közepéig, mikor is a rossz idő miatt csökkenő termésről jöttek a hírek, és a környező országokban is rossz lett a hozam. Még az ukrán és orosz szállítókra sem lehet számítani. Vagyis az alapanyag ára meredeken ívelt felfelé. Egészen odáig, hogy ma az 119 ezer forintot elérte a napraforgó tőzsdei jegyzése, ami történelmi csúcsot jelent.
Kérdés, mi lesz az étolaj árával? Az étolaj előállítás költségének a 85 százalékát az alapanyag teszi ki. Tavaly 50-55, most 70-80 ezer forint az ár melyet a legnagyobb feldolgozók fizetnek a parasztoknak. (A tőzsdén az utóbb másfél hónapban jellemző 100 ezer forintos ár a szerződésekben csak elvétve érvényesül.)
Ha nagyjából átlag szerint 75 ezer forintot kalkulálunk átlagos felvásárlási árnak – a legnagyobb feldolgozó többszöri próbálkozásunkra sem vette fel a telefont, így saját számításokra vagyunk kénytelenek hagyatkozni -, akkor az idén legalább 20-30 százalékkal kell emelkedni az étolaj kiskereskedelmi árának. Ami azt jelenti, hogy az átlagár elérheti a literenkénti 500 forintot. Ezt támaszthatja alá az is, hogy míg tavaly a 41. héten a magyarországi nyersétolaj tonnánkénti ára 265 ezer, addig az idén a 329 ezer forintot haladta meg. Ez durván 60 ezer forintnyi növekedést jelent tonnánként, ami literenként 60 forint árnövekedést tesz ki. Ehhez kell számolni a nagy- és kiskereskedelmi hasznot, az adókat, egyéb költségeket. Vagyis az 500 forintos ár nem is olyan elképzelhetetlen.
O. Horváth György
Szabad Föld
Forrás: www.eu-info.hu