Nemrég a Velencei-tó környékéről sokkoló hírt kaphattunk – a vízből tonnaszámra szedték ki a haltetemeket, ami több kérdést is felvethet. Az első, hogy alkalmas-e még a terület fürdésre, valamint, hogy a kánikula végett tényleg képesek lennének megfulladni ezek a pikkelyes élőlények? Amennyiben igen, találhatunk rá valamilyen megoldást?
A napokban rendkívül nagy mennyiségű elpusztult halat szedtek ki a már említett Velencei-tóból – az első kérdésre mégis már meg is kaptuk a választ. Semmilyen korlátozásra nincs szükség, amennyiben ehhez az állóvízhez szeretnénk lemenni pihenni, minősége kiváló, tehát szabad fürdésre is tökéletes. De akkor miért is pusztult el ez az elképesztő mennyiségű élőlény?
Ez ügyben indított kutatást a Magyar Országos Horgász Szövetség, akik kimutatták, hogy bár a látvány sokkoló, különösebb okunk nincs aggodalomra. Ahogy tudták, az Állatorvosi Egyetem halegészségügyi laborjával kooperálva az ügy után jártak.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy a halak zöméhez, mely nagyjából 200 kilogrammnyi tömeget tesz ki – szélhajtó küszök, balinok, illetve karika-, valamint dévérkeszegek tartoztak. Írásukban azt is elmondják, hogy halálukat egy lokálisan kialakult oxigénhiány okozhatta. A különböző mérgezések esetét kizárták, de azt is hangsúlyozták, hogy maguknak az halaknak az ívódása mindössze két hét alatt zajlott le, holott ez, amennyiben az időjárás megfelelő, átlagosan két hónapra tehető.
Tényleg oxigénhiány végzett volna a halakkal?
Mint már említettem, kizárják a különböző mérgezések esetét, illetve a tóban való fürdés továbbra sem tiltott. A halakkal valószínűleg a hirtelen felmelegedés miatt kialakult oxigénhiány végzett, melyben szintén közrejátszott a napsütés hatására berobbanó algaállomány éjszakai oxigénfogyasztása, illetve az általános, szinte mindennapi szélcsend.
A halak tehát a kánikula, illetve a nem enyhülő meleg időjárás végett oxigénhiányban szenvednek, mely számukra, mint láthatjuk, végzetes lehet.
