Egy régi vasaló, ami Kanadában sokkal többet ér, mint Magyarországon a havi fizetés, egy hihetetlenül érdekes történetet osztok meg veletek. A főszereplő egy fiú, aki Kanadába utazott, majd egy véletlen folytán szinte milliomos lett!
Először is nézzük meg ennek a vasalónak a történetét!
A vasaló történetéről az első adat 2000 évvel ezelőttre vezethető vissza. Feltalálásának pontos időpontja nem ismert, de a máig legrégibb egy serpenyő alakú vasaló a kínai Han-dinasztia korából (ie. 206-220) való, melyet homokkal és parázsló szénnel megtöltve használtak, és nyele végét sárkánnyal díszítették. A Vasaló több földrajzi területen egymástól függetlenül fejlődött ki, változó anyaggal és alakkal. Magyarország területén a vasaló használatáról az első írásbeli dokumentum a17. századból maradt fenn, I. Rákóczi György egy levelében, amelyben "az vasalt fejér selyem"re hivatkozik. Ebből a századból, 1696-ból maradt fenn a vasaló első magyarországi ábrázolása is, a németlipcsei (Partizánska Ľupča) szabócéh pecsétjén.
A vasalásra használt eszközökben a 17. század végéig nem használtak hőt, azokat közvetlenül a tűzhelyen melegítették fel. Ezek nyele gyakran különböző módon díszített elefántcsontból készült. Az igazi áttörés e téren a 19. század végén következett be, amikor az elektromos vasalót feltalálták. Mivel azonban elektromos hálózat még nem volt mindenhol, és a költségek is jelentősek voltak, az új elektromos vasalók eleinte nem voltak igazán sikeresek.
A húszas és harmincas években aztán az elektromos vasaló is egyre elterjedtebbé vált, az egyedi gyártást felváltotta a gépi tömeggyártás. 1939-re az amerikai háztartások 52 százalékában már használták a vasalót. Az 1920-as évektől kezdve a teához és a borotválkozáshoz vizet is melegítő elektromos úti vasalók is elterjedtek. A harmincas évek közepére pedig a termosztát feltalálása az elektromos vasalók túlmelegedésének problémáját is megoldotta. Az Egyesült Államokban a negyvenes években feltalálták a gőzölős vasalót is, ami további lépést jelentett a könnyű vasalás felé: a vasalóba töltött vízgőzzé válva a talp nyílásain áramlott ki.
Vasalónak nevezik még a háztartásban használt vasalón kívül a népi építészetben használt főzőkarámot, vagy más néven vasalót is: azt a nádfalú, fedetlen építményt, amely a legelőn tartózkodó pásztor számára szolgált főzőhelyül. Manapság már szinte sehol nem lehet kapni faszenes vasalót, Amerikában viszont mindenki ilyet keres, lapozz és elmondom, miért!
Nem akartam elhinni ezt a történetet, de mivel utána jártunk, így már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy igaz. Történt egyszer, hogy egy magyar fiú úgy gondolta, hogy elmegy Kanadába szerencsét próbálni. Az elején ő is csak segédmunkásként kapott állást, építkezéseken és kertépítő cégeknél dolgozott. Egészen addig, amíg fel nem figyelt arra, hogy a legtöbb házat és kertet antik dolgokkal díszítenek. Mindenhol lehetett látni régi fatalicskát, öntött vas vasalót, amiket virágtartóként vagy szimplán díszítő elemként használnak.
A fiú tudta, hogy Magyarországon ezeket a termékeket nagyon olcsón meg lehet szerezni a bolhapiacon, ezért rákérdezett, hogy mennyibe kerül Kanadában mondjuk egy vasaló. A válasz meglepte eléggé, ugyanis a legtöbben azt mondták, hogy többe kerül, mint amennyit ő egy hónap alatt keres.
Nem is kellett több neki, azonnal szólt a szüleinek, hogy vegyenek egy pár vasalót és küldjék el neki. Hamarosan olyan nagy lett a kereslet, és olyan jó áron tudta eladni ezeket a régiségeket, hogy híre ment a fiúnak a kertépítő cégek és lakberendezők között. Nem sok idő telt el, és már alig győzte a megrendeléseket, ezért alapított egy céget, segítséget vett maga mellé, kibővített kínálatát bútorokkal és más hasonló régiséggel. Mára a cége teljesen kinőtte magát, a fiú milliókat keres, meglátta a lehetőséget, megragadta és kihasználta azt, milyen jól tette!
