Az orvvadászoknak köszönhetően olyan szinten megcsappant ennek a ritka állatnak az állománya, hogy mára már csupán egyetlen egy hím fehér orrszarvú él a világon. Sajnos az állatvédők sem gondolkoztak időben, már hamarabb fokozottan kellett volna védeni ezeket az állatokat, most viszont éjjel-nappal őrzik Szudánt.
Ennek a nagyon ritka fajnak Szudán az utolsó hím tagja, ő is közel 40 éves, a kenyai hatóságok viszont még mindig reménykednek abban, hogy van esély a faj fennmaradására, utódok nemzésére, éppen ezért éjjel-nappal védik a jószágot, nehogy végleg eltűnjön ez a faj a világról, a nap 24 órájában fegyveres őrök vannak az állat mellett.
Mára már nem csak a hímek tűntek el, hanem a nőstények száma is nagyon megcsappant, Szudán mellett most két nőstény orrszarvú található, rajtuk kívül még ketten élnek a világon.
Az orvvadászok nem ismernek kegyelmet, hogyha orrszarvúról van szó, és sajnos annyi eszünk sincsen, hogy rájöjjenek arra, hogy az ő érdekük is az, hogy a faj fennmaradjon minél tovább. Az állat szarva általában 60 centiméteresre nő meg, de szélsőségesen esetben ez a méret akár 150 centiméter is lehet, ez a szarv pedig sajnos nagyon sokat ér. Szudánnak azonban éppen ezért eltávolították a szarvát, bíznak abban, hogy az orvvadászoknak most már eszükbe sem jut bántani az állatot.
60 év alatt az orvvadászok közel 2000 élő fehér orrszarvúval végeztek, már a XIX. században kihalttá nyilvánították, szerencsére nem sokkal ezután egy kisebb számú csoportra bukkantak Dél-Afrikában, a baj ezzel csak az volt, hogy az orvvadászok is tudomást szereztek az állatokról. Nem véletlen egyébként, hogy ennyire szeretnek vadászni az orrszarvúkra, ugyanis egy kilogramm orrszarvú szarv nagyjából 70-75 000 dollárt ér a feketepiacon, ebbe belegondolva még azok sincsenek biztonságban, akik az állatot őrzik, ugyanis ennyi pénzért akár az ő életüket is kiolthatják sajnos. A legnagyobb probléma az, hogy nem csak a fehér rinocérosz van veszélyben, hanem számos más állatfaj is, köztük például az elefántok is.
Törekednie kellene az emberiségnek arra, hogy tisztelje a természetet és az állatokat, mert ha minden állat eltűnik a Föld felszínéről, akkor leszünk igazán bajban mi is, emberek.
További érdekességek az állatról a következő oldalon!
Az elefántok után a második legnagyobb szárazföldi állat. Egy kifejlett fehér orrszarvú hossza 340-365 centiméter nőstényeknél és 370-400 centiméter hímeknél, marmagassága pedig 160-177 centiméter nőstényeknél és 170-186 centiméter hímeknél. Súlya átlagosan 1700 kilogramm nőstényeknél és 2300 kilogramm hímeknél. Az öregebb hímek ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek, tömegük elérheti a 3600 kilogrammot. Bőre az elefántéhoz hasonlóan igen vastag, csupasz, kissé redőzött, szürkés vagy vöröses színű.
Magyar nevét a fűfélék legeléséhez alkalmazkodott széles szája nyomán kapta. A két hatalmas orrszarva közül az első akár 1,5 méteres is lehet (átlagosan mintegy 60 centiméter).
A két afrikai faj, a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) közkeletű elnevezései – fehér és fekete – nyelvi tévedésen alapulnak. Mindkettő egyedei a szürkés, esetleg vörösesbarna különböző árnyalatait „viselik”, túlnyomórészt az élőhelyükön lévő talaj színe függvényében, ahonnan magukra szedik a port vagy sarat. A dél-afrikai búr telepesek holland nyelven „széles”-nek (wijd) nevezték a szélesszájúakat, amit az angol telepesek fehérnek (white) értelmeztek. A keskenyszájú fajta megkülönböztetésképpen kapta a fekete nevet. (A szélesszájú inkább a füvet legeli, a keskenyszájú főleg a bokrokról szedi össze táplálékát.) Érdekes, hogy a búroknak a holland nyelvből kialakult mai afrikaans nyelvébe is bekerült ez e téves megkülönböztetés, és már ők is elsősorban fehérnek (wit) és feketének (swart) nevezik a két fajt.
Hallása és szaglása kitűnő, látása viszont annál gyengébb. A nyílt szavannákat, bozótos területeket és a víz közelségét kedveli. Elsősorban fűfélékkel, kisebb részben levelekkel ésgyümölcsökkel táplálkozik.
Az orrszarvúak között a leginkább társaságkedvelő faj. A tehenek borjaikkal kisebb csoportokban élnek. A magányosan élő domináns bikák folyamatosan őrzik az általuk ürülékükkel és vizeletükkel gondosan jelölt területüket, minden betolakodó hímmel felveszik a harcot. Más fajokkal szemben viszont rendkívül toleránsak (ebben is egyedülállóak az orrszarvúak között), egyes leírások szerint még vadon is megközelítheti őket az ember, amely megmagyarázza, miért tudják olyan könnyen elejteni őket az orrvadászok.
