IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
A Túró Rudi még akkor is megunhatatlan, ha a gyárban dolgozó munkások bármennyit falatozhatnak belőle minden munkanap során. A Pénzcentrum az egyik legnagyobb hazai gyártótónál, a Sole-Mizonál járt. A IX. Coop Rally-n (melynek célja a minőségi magyar termékek népszerűsítése) lehetőségünk nyílt bekukkantani a Sole-Mizo Zrt. marcali üzemébe. Fotókat higiéniai okokból (csak szkafanderszerű védőruhában lehet bemenni) csak csomagolás után lehet készíteni. Sok érdekességet megtudtunk erről a desszertről, a gyártási folyamatról.
Pár szóban a Túró Rudi történelméről
1954-ben Takó Imre iparigazgató, dr. Ketting Ferenc a Magyar Tejipari Kutató Intézet /MTKI/ élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők ott látták meg a Túró Rudi ősét, a „glazirovannij szirok” elnevezésű, túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú, kerek formájú édességet, amit akkor túró mignon-nak kereszteltek el.
1968-ban a szovjet szabvány módosított változataként kezdték gyártani a Budapesti Tejipari Vállalatnál. A túrós édesség termékfejlesztésének lebonyolításával az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetőjét bízták meg. Klein Sándort, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóját pedig felkérték az új termékük reklámpszichológiai kampányának megtervezésére. Klein a formatervezést továbbadta két hallgatójának az Iparművészeti
A Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”. A név, a csomagolás – és reklámtervek mellé egy tanulmányt is le kellett adni, amit Klein Sándor úgy kezdett, hogy „Termelni ma már nem nehéz, de egyre nehezebb lesz eladni” – amely megállapítás akkor nagy derültséget keltett. Klein tízezer forintot kapott a vállalattól munkájáért. A következő oldalon folytatom!
