A takarmány energiaforrásának hatása a sertéstest zsíreloszlására

Hirdetés

A takarmány energiaforrásának hatása a sertéstest zsíreloszlására

dr. Halas Veronika és dr. Babinszky László
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A húsipar és a fogyasztók számára a sertéstestből főként a karkasz, illetve az abból származó tőkehús számít értékes résznek. A karkasz zsírtartalmának illetve a hús inter- és intramuszkuláris zsírtartalmának ezért nagy szerepe van a fogyasztói és technológiai minőség kialakításában (Babinszky és Halas, 2000). Az idevonatkozó vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a közeljövőben egyre nagyobb fontossággal bír majd a sertéstestek zsírtartalmán túl az is, hogy a zsír mely testtájakra rakódik le.
A takarmány energiaforrásának hatása a sertéstest zsíreloszlására, intramuszkuláris zsírtartalom, szalonna, analízis, hús, hibrid, hízlalás, kukoricakeményítő, aminosav, testzsír, súlygyarapodás, bőr

Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.


A zsíreloszláson egyrészt a testzsírnak a különböző szövetekben való megjelenését értjük, mint például a szervekben vagy a hasűrben deponálódott, az izomban képződő inter- és intramuszkuláris zsír vagy a bőr alatti kötőszövetben, a szalonnába lerakódó zsír. Ezen kívül értelmezhetjük a húsban lévő zsír megoszlásaként is, vagyis az egyes izomcsoportokba épült zsír mennyiségeként.

A hús zsírtartalma a fogyasztó számára azért sem közömbös, mert az intramuszkuláris zsír mennyisége határozza meg a hús étkezési értékét, többek között ízét és porhanyósságát (Wood, 1994). A húsok márványozottságának mértéke függ a fajtától, az ivartól és attól, hogy melyik izomcsoportból származik, de mindezek mellet az egyedi variancia is igen számottevő (Gispert és mtsai., 1998). Az étkezési szokásoknak megfelelően a különböző országokban a húsok márványozottságának kívánatos mértéke eltérő, azonban úgy tűnik, hogy 2-3% intramuszkuláris zsírtartalom esetén lesz „optimális” a húsok étkezési minősége (Bejerholm és Barton-Gade, 1986; de Vol és mtsai., 1988). A test és az értékes húsrészek zsír/fehérje arányának tudatos változtatása nagymértékben javítaná a különböző piaci igényekhez való alkalmazkodást és a termékek versenyképességét.

 

A zsírbeépülést befolyásoló tényezők


A sertéstenyésztés az 1990-es éveket megelőzően a húsformák és a takarmányozás hatékonyságának javítását tűzte ki fő célul. Ezen szelekciós munka eredményeként a sertések hátszalonna vastagsága közel felére, míg az átlagos napi súlygyarapodás másfélszeresére nőtt (1. táblázat). A tisztavérű vonalak szelekcióján túl a hibridizáció is azt a célt szolgálta, hogy jobb vágási kihozatal mellett minél kevesebb legyen a sertéstestek vágáskori zsírtartalma. Ez a tendencia az európai és amerikai piac igényeit is kielégítette, hiszen a fogyasztók egyre inkább a zsírszegény húsokat részesítik előnyben.

Ismeretes, hogy a zsírbeépülés mértéke a genotípus és a setések táplálóanyag felvételén keresztül jól kontrolálható. Close (1994) osztályzása szerint a mai sertés hibrideket három kategóriába sorolhatjuk: nagy genetikai potenciállal rendelkező hibrid (1200 g átlagos napi súlygyarapodás, 180 g/kg fehérjetartalom az üres testben), normál hibrid (1000 g átlagos napi súlygyarapodás, 170 g/kg fehérjetartalom az üres testben) és a kisebb genetikai potenciállal rendelkező hibridek (800 g átlagos napi súlygyarapodás, 160 g/kg fehérjetartalom az üres testben). Összehasonlítva a három különböző csoportba tartozó hibridek testsúlygyarapodásának összetételét szembetűnő, hogy a napi zsírbeépülés abszolút értéke közel azonos mind a nagy kapacitású mind pedig a normál és a kisebb kapacitású állományok esetében (1. ábra). Ez tehát azt mutatja, hogy valószínűleg ma már elérték a tenyésztők és genetikusok a zsírdepozíció szükséges alsó korlátját sertésben.

A táplálóanyag felvétel és a sertések zsírbeépítése közötti összefüggésről szóló szakirodalom bőséges. Régóta ismert, hogy a zsírbeépülés mértékét elsősorban az energia-felvétel határozza meg. A napi emészthető energia (DE) felvétel és a zsírbeépülés közötti lineáris összefüggést már sok szerző leírta (Cambell et al., 1984, 1985; Bikker et al., 1995, 1996). A közelmúltban az is világossá vált, hogy a sertések napi zsírbeépülését az aminosav, elsősorban a lizin ellátás, valamint a takarmány emészthető lizin/DE aránya nagymértékben befolyásolja. Ismeretes, hogy a szervezet energiához a különböző táplálóanyagokon (fehérje zsír, keményítő és nem keményítő-szerű szénhidrátok – NSP) keresztül jut. Ezen táplálóanyagokkal felvett DE különböző traszformációs hatékonysággal alakul át testzsírrá. A vizsgálatok adatai szerint a zsírtermelés energetikai hatékonysága 90%, ha zsírból, 70-80%, ha keményítőből és 60% vagy 60%-nál kisebb érték, ha az ún. nem keményítőszerű szénhidrátból (NSP) származó energia. Ez tehát arra utal, hogy a zsírbeépülés mértékét az etetett energiaforrás is befolyásolja.

A zsíreloszlást befolyásoló tényezők

Ahogy a zsír mennyiségénél láttuk, a testzsír megoszlása is genotípustól függően változik (2. táblázat). A hagyományos fajták közül a Nagy fehér sertést, mint közepes húsformákat mutató és a Pietraint, mint hústípusú fajtát összehasonlítva szembetűnő, hogy a Nagy fehér sertés esetében a szalonnában lévő zsír az össz. testzsír 67%-a, míg a Pietrainnél ez csupán 56,5%. Mivel a Pietrain esetében a szelekciós nyomás a hátszalonna vastagság csökkentésére irányult, ezért a szalonnában lévő zsír nagyobb mértékben csökkent ezen genotípus esetében, mint az össz. zsír mennyisége a testben. A hibrid esetében a testzsír százalékos megoszlása a két szülővonal jellemző értéke között van. Az ivar a testzsír mennyiségét jelentősen befolyásolja, az ártányok a legzsírosabbak, a kanok teste tartalmazza a legkevesebb zsírt (2. táblázat). A zsír testben való megoszlását tekintve a szalonnában mérhető zsír a testzsír 67,0-67,8%-át képviseli függetlenül az ivartól. A nőivarú állatok húsában lévő izomrostok közötti zsír mennyisége kisebb, míg a vese körüli zsír mennyisége nagyobb mint a kanok és ártányok esetében.

Hirdetés

Viszonylag kevés kutatás foglalkozott az eddigiekben azzal, hogy a testzsír megoszlása hogyan befolyásolható takarmányozás útján. Számos kísérlet igazolta, hogy a zsírbeépülés mértékét a fehérje- és/vagy a lizinfelvételen keresztül változtatni lehet (Bikker és mtsai., 1994; Halas és Babinszky, 2001), ám kevés információnk van arra vonatkozólag, hogy a zsírbeépülés lokális eloszlását megváltoztatja-e a felvett aminosavak mennyisége vagy azok egymáshoz viszonyított aránya. Witte és mtsai. (2000) adatai arra engednek következtetni, hogy a takarmány lizin/metabolizálható energia (ME) arányának 0,34 g/MJ-ról 0,45 g/MJ-ra való növelése megváltoztathatja a zsírbeépülés eloszlását. Eredményeik szerint a hízlalás utolsó szakaszában (90-125 kg) a takarmány lizin-tartalmának 4.8 g/kg-ról 6.4 g/kg-ra való növelése – azonos ME tartalom (14.2 MJ/kg) mellett – 3,48 %-ról 2,93 %-ra csökkentette az intramuszkuláris zsírtartalmat, ugyanakkor a hátszalonna vastagságban nem okozott számottevő változást. Sajnos a szerzők nem végeztek teljestest analízist, így a testbe épült össz. zsír mennyiségre, valamint annak lokális eloszlására nem közöltek adatokat. Szabó és mtsai. (2001) vizsgálataiban csökkent test (259 g/kg-ról 207 g/kg-ra), a karkasz (284 g/kg-ról 229 g/kg-ra) és a szervek vágáskor mért zsírtartalma (121 g/kg-ról 94 g/kg-ra) a takarmány ileálisan emészthető lizin/DE arányának növelésével (0,43g/MJ-ról 0,50 g/MJ-ra 30-60 kg között és 0,30 g/MJ-ról 0,36 g/MJ-ra 60-105 kg élősúly között). A kezelések hatására ugyancsak csökkent a karaj intramuszkuláris zsír tartalma (1,66%-ról 1,28%-ra). A kísérleti eredmények alapján az is belátható, hogy a különböző kezelésekben a testrészekbe deponálódott zsír az össz. zsírdepozícióhoz képest nem változott. Ez azt jelenti, hogy a szervekbe illetve a szervek köré beépült zsír az össz. zsír mennyiségének 7%-a, míg a karkaszban mért zsír mennyisége a testzsír mennyiségének 93%-a volt, függetlenül a kísérleti kezeléstől (a lizin/DE aránytól). Egyéb vizsgálatok eredményei szerint a szervekbe történő zsírbeépülés egyenesen arányos a test össz. zsírdepozíciójával, annak megközelítőleg 5-6%-a (Bikker és mtsai., 1996). Bikker és mtsai. (1996) kísérletében a hátszalonnába és az izomba épült zsír napi mennyisége is lineáris összefüggést mutatott a sertések napi energia-felvételével. Greef és mtsai. (1992) igazolták, hogy különböző energiaellátás esetén a zsírdepozíció relatív aránya állandó.

Korábbi kutatások eredményei arról számolnak be, hogy a különböző takarmánykomponensek befolyásolják a zsír eloszlását a szervezetben. Mersmann és mtsai. (1985) kísérletében az alaptakarmányt 187 g/kg kukoricakeményítővel vagy 120 g/kg faggyúval egészítették ki. Az állatok azonos energia és fehérje ellátásban részesültek. A kísérlet végén mért átlagos hátszalonna vastagság és az ún. zsírnyesedék mennyisége a nagy zsírtartalmú takarmányt fogyasztó csoportban statisztikailag igazolható mértékben nagyobb volt. Hasonló eredményre jutottak Llata et al. (2001), akik 0-6%-ig növelve a takarmányhoz adott zsír mennyiségét, növekvő hátszalonna vastagságot mértek azonos energiafelvétel mellett. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a szerzők diszkussziójukban nem tértek ki arra, hogy a hátszalonna vastagság növekedése együtt járt-e a test össz. zsírtartalmának növekedésével is. A rostdús takarmánykomponensek etetését a nagy testtömegre való hízlalás utolsó fázisában ajánlani szokták, mert ezzel elkerülhető a sertés testek túlzott mértékű elzsírosodása. Ezt Scipioni és mtsai. (1991) cukorrépa szilázzsal végzett kísérletének eredményei is megerősítik. Más szerzők viszont nem igazolták a cukorrépa etetésének a zsírtartalomra gyakorolt csökkentő hatását (Parisini et al., 1991; Martelli et al., 1999, 2000).

Az említett vizsgálatokban a takarmánykomponensek mennyiségét változtatták; az állat termelését azonban nem a takarmány-összetevők mennyisége, hanem a takarmánnyal felvett táplálóanyagok mennyisége befolyásolja. A különböző vizsgálatokban a komponensek változtatása a táplálóanyagok, elsősorban a fehérjementes energia forrásának megváltoztatását eredményezte. Felmerül tehát a kérdés, hogy a takarmány energiaforrása befolyásolja-e a zsír megoszlását a testben.

Hirdetés

Az energiaforrás hatása a zsírbeépülés megoszlására

Mivel e tekintetben az irodalmi adatok hiányosak, ezért egy modell hízlalási kísérletet állítottunk be hízósertésekkel annak vizsgálatára, hogy különböző energiaforrások etetése esetén (keményítő, zsír és jól fermentálható NSP) milyen mértékű lesz a sertések zsírbeépítése További cél volt annak tisztázása, hogy a beépített zsír eloszlását befolyásolja-e a takarmány energiaforrása. Mivel az állatoknak a napi energia-felvételtől függően a kezelésre adott válasza különböző lehet, ezért a kezeléshatást két energiaellátás mellett vizsgáltuk (2. ábra). A vizsgálatokat 58 vegyes ivarú (50% ártány, 50% emse) hibrid sertéssel állítottuk be, melyek átlagos élősúlya a kísérlet kezdetén 48 kg volt. A kísérletet a hízlalás második felében végeztük, mivel ez az az időszak, mikor a zsírbeépülés dominálóvá válik a sertésnél. Az állatokat 105 kg elérésekor levágtuk, a testeket 4 frakcióra bontottuk: 1) fej, farok, lábvégek, 2) szervek 3) szalonna (bőrrel együtt) és 4) csontos hús. A testfrakciók kémiai összetételét (víz, fehérje, zsír, hamu) ún. teljestest analízissel határoztuk meg. A kapott adatokból kiszámoltuk a hízlalás alatti átlagos napi fehérje- és zsírbeépülést. A teljestest analízist megelőzően mintát vettünk a hosszú hátizomból és a combizomból, ezen mintákból a karaj és a comb intremuszkuláris zsírtartalmát is meghatároztuk.

Vizsgálataink eredményeit a 3. és 4. táblázat mutatja be. A hízlalási és vágási teljesítményben az energia felvétel statisztikailag igazolható mértékben befolyásolta a mért paramétereket, azonban a különböző energiaforrást fogyasztó csoportok azonos teljesítményt mutattak. A nagyobb energiaellátásban részesülő sertéseknél a naponta beépített fehérje és zsír mennyisége nagyobb volt, mint az alacsonyabb energiaellátásban részesülő társaiké. Adataink azt mutatták, hogy egységnyi mennyiségű energia-felvétel (DE) mindkét energiaellátás esetén azonos zsírbeépülést eredményezett. A különböző energiaforrások statisztikailag igazolható mértékben nem befolyásolták a zsír beépülést, vagyis azonos DE felvétel a fermentálható NSP-ből, a keményítőből és olajból azonos mértékű zsírbeépülést eredményezett. Eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy a zsírbeépülés lokális eloszlása független a takarmány energiaforrásától (3. ábra). A testbe épült összes zsír megoszlása az izomban, a szervekben és a szalonnában ugyanis azonos volt, csupán az energia ellátás befolyásolta a zsír %-os megoszlását. Ha az állatok nagyobb energia ellátásban részesültek, akkor a csontos húsban csökkent, míg a szalonnában nőtt a testzsír relatív aránya. Ezzel összhangban a nagyobb energia felvétel vastagabb szalonnát eredményezett (3. táblázat). Az energia felvétel növelésével csökkent ugyan a testzsír százalék a csontos húsban, azonban a karaj és combminták intramuszkuláris zsírtartalmának vizsgálata szerint ez nem járt együtt a hús zsírtartalmának változásával (4. táblázat). A húsminőséggel kapcsolatos vizsgálatok statisztikai analízise azt mutatta, hogy az energiaforrás sem okozott minőségromlást. A karaj és a combminták intramuszkuláris zsírtartalma 3,1 és 2,4% volt függetlenül az energiaforrástól és az energiaellátás szintjétől (Halas és Babinszky, 2004).

Az irodalmi adatok és a saját eredményeink alapján tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg a zsírbeépülés mértéke a táplálóanyag-felvétel (elsősorban energiafelvétel) változtatásával befolyásolható, addig annak lokális eloszlása nem függ egyértelműen a takarmányozástól. Nagyon valószínű, hogy a rostban gazdag takarmány komponenseknek a zsírdepozícióra gyakorolt depresszív hatása nem a rost vagy az NSP speciális hatásával magyarázható, hanem azzal, hogy az állatok – azonos takarmányfelvétel esetén – kevesebb energiát és/vagy rosszabbul emészthető táplálóanyagot fogyasztanak. A takarmány zsírtartalmának növelésével az energiaellátást javítjuk, így magas zsírtartalmú abrakkeverékek etetésekor a megnövekedett energiafelvétel nagyobb mértékű zsírbeépítést és vágáskor nagyobb zsírtartalmat eredményez a testben. A takarmány energiaforrása azonban nem befolyásolja a zsírbeépülés megoszlását a test különböző részeiben.

Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

Tiszafüredi Körzeti Földhivatal

Földhivatal Körzeti Földhivatal Cím: Tiszafüred Kossuth L.u.1. 5350 Magyarország Tovább

ftálimid-származék hatóanyagú gombaölő szerek

a csoportba tartozó hatóanyagok zsíroldékonyak, ezért a sejtekbe aránylag könnyen behatolnak... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.