A műtrágyaszórás, hígtrágya-kijuttatás és a szervestrágya-szórás gépei

A tápanyag-visszapótlás gépei

Hirdetés

A tápanyagok nagyobb részét a talaj felszínére juttatjuk ki, amely szántóföldi gépekkel és esetenként légi úton egyaránt elvégezhető. A szilárd tápanyagok zömét akár egymenetben, akár külön menetben végzik a talajra szórják ki a kijuttató géptől függetlenül. A folyékony oldatban megjelenő tápanyagokat azonban más munkaművelettel kapcsoltan (lazítás, magágykészítés, vetés, stb.) végzik, mikor az értékes tápanyagot a talajfelszín alá juttatják.
A műtrágyaszórás, hígtrágya-kijuttatás  és a szervestrágya-szórás gépei

A tápanyagok nagyobb részét a talaj felszínére juttatjuk ki, amely szántóföldi gépekkel és esetenként légi úton egyaránt elvégezhető. A szilárd tápanyagok zömét akár egymenetben, akár külön menetben végzik a talajra szórják ki a kijuttató géptől függetlenül. A folyékony oldatban megjelenő tápanyagokat azonban más munkaművelettel kapcsoltan (lazítás, magágykészítés, vetés, stb.) végzik, mikor az értékes tápanyagot a talajfelszín alá juttatják.

A termőterület tápanyag-visszapótlását a talaj védelmére, a termelékenység fokozására és a talajfélék használatának eltérésére vonatkozóan kell végezni. A tápanyag-visszapótlásnál figyelmet kívánnak a természeti hatások által keltett következmények, amelyek magukba foglalják a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességét, az elővetemény hatását, az előző évek tápanyag felhasználását, valamint a kultúrnövény fiziológiai tápanyagigényét is.

A szerves és műtrágyák kiadagolásának gépei nagyobb százalékban a talajfelszínre szóró gépeket jelentik, míg kisebb hányaduk alkalmazása a talajba történő injektálással valósítható meg. A talajfelszínre szóró gépek erőgéphez történő csatlakoztatástól függően lehetnek függesztett, vontatott, rászerelt, illetve ritka esetekben magajáró kivitelűek.

I. A műtrágyaszórás gépei

A mechanikus rendszerű gépek esetén a tartályból való kijuttatás és a talajfelszínre történő szórás is mechanikus úton történik. A különféle pneumatikus elven működő műtrágyaszóró gépek többnyire a szórófejek kialakításában, valamint a műtrágya légáramba történő adagolása tekintetében térnek el egymástól. A központi adagolási rendszerű gépeknél a szemcsék a tartályból a gravitáció hatására, vagy cellás adagolón keresztül kerülnek a fővezetékbe. A levegőben áramló szemcsék elosztó szerkezeten és mellékvezetékeken jutnak el a szórófejekig. Az un. osztott rendszerű adagolásnál a műtrágyaszemcsék az adagolószerkezet által meghatározott adagmennyiségben kerülnek a szórófejeknek megfelelő számú elosztó vezetékbe.

A kijuttatott mennyiség szabályzása térfogat szerinti adagolással, és állítható méretű adagolórés közbeiktatásával történik. A szórószerkezet a műtrágya kilépésének helyén közvetlenül a tartályhoz kapcsolódik. Ez elsősorban a mechanikus rendszerű gépeknél kialakított konstrukciókra vonatkozik, a gyakorlatban e gépek jelentősége a legnagyobb a tápanyag-visszapótlás technológiájában. A szórószerkezetek szerinti felosztásuk a következő lehet:

- röpítés elvén működő gépek,

- mechanikus szétosztás és terítés elvén működő gépek.

A röpítés elvén működő gépek esetén a szilárd műtrágyaszemcséket egy röpítőszerkezet teríti szét a talajfelszínen. A röpítőszerkezetek kialakításától függően lehetnek:

- Röpítőtárcsás rendszerű gépek

, melyek közül a kis tartálytérfogattal rendelkező változatok általában függesztett, ritkábban vontatott kivitelben készülnek. A fordított kúp, vagy gúla alakú tartályból a műtrágya gravitációs úton állítható adagolórések mellett közvetlenül kerül a szórótányérokra. Innen a műtrágyaszemcsék a tárcsán elhelyezett lapátok mentén a perem felé haladnak, majd arról a fizika törvényszerűségeit követve lelépve mozog, és a talajra hull. A szemcsék a tárcsa pereméig a centrifugális erő hatására gyorsulva haladnak. A műtrágya folyamatos utánfolyását boltozódásgátló szerkezet biztosítja. A nagyobb tartállyal rendelkező gépeknél a műtrágyát kihordó szerkezet (pl. kaparóléces, csigás stb.) szállítja a szórószerkezethez. A kisebb méretű gépeken egy, a nagyobbakon két szórótárcsát alkalmaznak. A tárcsaátmérő 500-700 mm, a tárcsa fordulatszáma pedig 500-1000 min-1 között változik. A gépek által használt átlagos haladási sebesség 8-12 km/h, de egyes típusoknál a szórásegyenletesség még a 15 km/h-s haladási sebesség mellett is megfelelő.




- Lengőcsöves műtrágyaszórók

a szóróelem kialakításában, működésében és hajtásában tér el a röpítőtárcsás rendszerű gépektől. A műtrágya szórását végző lengőcső ~15-18 s-1-os lengésszámmal vízszintes síkban végez lengőmozgást kb. 80-100°-os szögben. Használatuk elsősorban speciális kultúrák (pl. szőlő, gyümölcs, zöldségfélék, stb.) termesztésekor ajánlatos. Szórásegyenletességük elsősorban a szemcsés műtrágyák alkalmazásakor megfelelő. Előnyük, hogy a szórócső hosszának változtatásával a gép szórásszélessége egyszerűen változtatható, a szórócső végén lévő ütközőlap eltávolításával a sorba szórás könnyebben végezhető, a szórócső eltávolítása után mélyműtrágyaszóró adapter is felszerelhető a gépre, s szerkezeti felépítésük egyszerű, könnyen kezelhetők. Hátrányként jelentkezik a kis munkaszélesség, ami több ütközőlap egyidejű felszerelésével és megfelelő elhelyezésével növelhető.

- Röpítődobos rendszerű gépeknél

a műtrágyát adagolóhengerek juttatják a terelő-, illetve dobóhengerekhez. A szórást két irányban oldalra végzi a szórószerkezet, így minden szerkezeti egység duplán található meg a gépen. A szabályozható fordulatszámú az adagolóhengerektől a terelőhengerek révén kerülnek a műtrágyaszemcsék a gumiborítású dobóhengerpár közé. A nagy kerületi sebességű forgó dobpár között a szemcsék felgyorsulva repülnek a talajfelszínre.

A mechanikus szétosztás és terítés elvén működő gépek a haladási irányra merőlegesen álló szórószerkezete csatlakozik a tartály alsó részéhez. A gép szélessége megegyezik a terítés szélességével. A szállítószerkezet konstrukciójától függően ezek a gépek lehetnek:

- Csigás

kivitelűek, melyeknél a műtrágyát csigalevél szállítja egy szállítócsőben a teljes szórás-, illetve munkaszélesség mentén. A szállítócső alján egymástól egyenlő távolságban, állítható méretű adagolónyílások helyezkednek el, melyeken keresztül a műtrágyaszemcsék a talajra hullanak. A műtrágyát a központi tartályból szállítószalag juttatja a szóróadapterhez. A kiadagolási mennyiség a kihordószalag sebességével és a tolózár segítségével szabályozható. A szórócsigáknál a fogadóvályúba került műtrágya a csigaköpeny alsó részén elhelyezkedő szóróréseken keresztül hullik a talajfelszínre. A csigás gépek a porszerű és kristályos műtrágyát a röpítőtárcsás gépeknél egyenletesebben adagolják ki.

- Szalagos konstrukciójú gépeknél szalag mozog a négyszög keresztmetszetű házban. A műtrágyát a szalaghoz erősített kaparóujjak a szalag és a ház közötti állítható méretű adagolórésen keresztül juttatják a talaj felszínére.

A pneumatikus rendszerű szórógépek esetén egy radiálventilátor által keltett nagy sebességű levegőáram az útjába adagolt műtrágyaszemcséket magával ragadja, és a szórófejekhez szállítja, amelyekről lepattanva a talajfelszínre kerülnek. A szórófejek a gép haladási irányra merőlegesen álló szórókereten helyezkednek el. Az egymástól való távolságukat a szórófejekről lepattanó szemcsék szórásképének az optimális szórásegyenletesség figyelembevételével határozzuk meg.

A különböző pneumatikus rendszerű műtrágyaszóró gépek a szórófejek kialakítása (merev szórólap, bordás gumiszórólap, szóróujj, légáram által hajtott forgó szórófej, stb.) tekintetében, illetve a műtrágya légáramba történő adagolása és vezetése alapján különböztethető meg. A műtrágyaszemcsék adagolása és vezetése tekintetében kétféle műszaki megoldás létezik:

- Központi adagolású

, műtrágya tartályból a szemcsék gravitáció útján vagy cellás adagolószerkezet segítségével kerülnek a fő légvezetékbe. A levegővel áramló szemcsék egy elosztó szerkezeten és a mellékvezetékeken keresztül jutnak el az egyes szórófejekhez. Az elosztás ebben az esetben egyszerű térfogatarányos módon történik, a műtrágyaszemcsék egyenletesen töltik ki a légvezetékek terét. A kiadagolt műtrágyát az adagoló után elhelyezett terelőkúpos elosztó osztja szét az egyes szórófejekhez vezető csővezetékeken. A műtrágyát egy lapátkerekes központi adagolószerkezet juttatja légáramba. A lapátkerék hossza és ezzel a kiadagolt mennyiség egy cső rátolásával változtatható. A légáram által szállított műtrágya a légcsatorna tetején az útjába helyezett ütközőkúpnak ütközik, és szétterül rajta. Az elosztófejhez szárnyvezetékek csatlakoznak, amelyek ütközőlapos szórófejekben végződnek. Ezekről a műtrágya lepattanva szétterül a talajon. A központi elosztású gép megfelelő szórófejek felrakásával a műtrágya levél alá juttatására is alkalmasak.

Hirdetés

- Osztott adagolásnál

a műtrágyaszemcsék központi tartályból a szórófejeknek megfelelő számú elosztóvezetékbe kerülnek, közvetlen kényszeradagolás útján. Az adagolás mechanikus úton, résszabályozás vagy bütykös henger segítségével történik. A tartályban lévő műtrágyát több fokozatban járókerék-arányosan hajtott kihordószalag szabályozható nyíláson keresztül viszi hátrafelé. Az anyag a szalag szélessége mentén elhelyezett rekeszes elosztóba kerül. Minden rekeszhez egy-egy cső csatlakozik, amelyen a ventilátor légárama a műtrágyát a cső végére elhelyezett szórófejen át legyezőszerűen a talajra szórja. A szórófej lehet ütközőlapos vagy forgó rendszerű. A műtrágyát a tartály alján elhelyezett pontos elosztást biztosító bütykös elemek adagolják a légáramba. A mennyiség az adagolószerkezet fordulatszámával, Norton-szekrénnyel szabályozható. Annyi bütykös elosztó van, ahány szórófej. Az osztott adagolású gépek az egyes szórófejekhez jutó műtrágyaadagok pontosabb kiadagolása következtében egyenletesebben szórnak, mint a központi adagolóval felszerelt gépek. Ezért az osztott adagolású gépeket precíziós műtrágyaszóróknak is nevezik.

A folyékony műtrágyák technológiáját, illetve gépesítési megoldásaira két alapvető módszer létezik:

- felszíni kiszórás,

- talajfelszín alá injektálás.

A felszíni kijuttatáskor

szántóföldi szóróberendezés alkalmazása a legelterjedtebb. Kisebb nyomás és nagyobb cseppméret szükséges, mint a növényvédő szerek permetezésekor. Ezeket a gépeket alap-, illetve vetés előtti fejtrágyázásra, továbbá gyepek, legelők, tarlók műtrágyázására lehet használni. Oldatok kipermetezésekor a növényvédelmi gépeknél nagyobb szórónyílású szórófejeket kell alkalmazni. Szuszpenziók kijuttatásakor szórófejcsere szükséges, de ugyanazon gépek használhatók, melyekkel az oldatok szórása végezhető. Az oldat vagy a szuszpenzió állandó nyomás alatt szórófejeken keresztül kerül a talaj felszínére. A növényvédelmi permetezőgépek egy része folyékony műtrágyák kiszórására is alkalmassá tehető. A folyékony műtrágyák felszíni kiszórására ma már számos gép áll rendelkezésre. A talajmunkák, illetve vetés előtt a nagyteljesítményű szóróberendezésekkel a felszínre kiszórt folyékony műtrágyát a soron következő talajművelő gép keveri be a talajba. A légi kijuttatáshoz a szilárd műtrágyák kiszórására rendszeresített repülőgépeket és helikoptereket használják, de azokat permetezőegységgel szerelik fel. A csepegtető eljárásnál a folyékony műtrágyát a lelógó csövekkel a talaj felszínére csepegtetik. Megfelelő kialakítású csoroszlyákkal a műtrágyát 1-3 cm mélységben a felszín alá is juttathatjuk. Az ilyen megoldások előnyösen alkalmazhatók a vetéssel, ültetéssel egyidejűleg végzett műtrágyázásnál. A csepegtetéssel sűrűbb, nagyobb koncentrációjú, szuszpenzió vagy zagy típusú folyékony műtrágyák is kiadagolhatók. Az öntözővízzel végzett műtrágyázáshoz a vízzel jól elegyíthető oldat típusú műtrágyák alkalmasak. Ilyenek például a nitrogénalapú oldatok. Nyitott barázdás öntözésnél a műtrágyaoldatot a kiömlő cső végén adagolják a vízhez. Zárt vezetékes öntözésnél, illetve esőztető öntözésnél a műtrágyaoldatot a szivattyú szívó- vagy nyomóágába bekötött injektáló berendezéssel adagolják az öntözővízhez.

A közvetlen talajba juttatás (injektálás)eljárásait a hatóanyag jobb hasznosulása és a tápanyag párolgási veszteségeinek csökkentése céljából fejlesztették ki. E gépek olyan speciális célgépek és olyan talajművelő gépek összekapcsolásából állnak, melyek fő funkciója (pl. szántás, mélylazítás, kultivátorozás) mellett a folyékony műtrágyát egyidejűleg a talajba juttatják. A speciális ammónia-injektorok döntő többségét kultivátorokra szerelik. Laza talajon hátrahajló késes, középkötött talajon rugós, míg kötött talajon merevkéses kapákat alkalmaznak. Különleges esetekben, pl. gyepterületek művelésénél, tárcsás nyitócsoroszlya és tömörítő kerék is szükséges a megfelelő mélységű barázda nyitásához, illetve lezárásához, hogy el ne szökjön az ammónia.

Az injektálógépeknél az ammóniaveszteségek több tényezőtől is függnek:

- a talaj nedvességtartalmától,

- a művelési mélységtől,

- a kijuttatott adag mennyiségétől,

- a talaj humusztartalmától,

- a megnyitott barázda lezárásának módjától.

A nagy nyomáson folyékony állapotban lévő ammónia a földbeérés pillanatában a légköri nyomáson hirtelen gőzzé alakul. A veszteségek csökkentése érdekében az anyagot ezért célszerű 15-25 cm mélységben a felszín alá injektálni. Az adagolószerkezetek nyomással, illetve sebességgel arányos rendszerben működnek. A nyomásarányos rendszernél a tartály közel állandó nyomáson tartja a folyékony halmazállapotú ammóniát. Ebben az esetben üzem közben a haladási sebességet állandó értéken kell tartani. Az adagmennyiség az adagolórés méretének változtatásával érhető el. A sebességarányos rendszernél az adagokat a dugattyú lökethosszának, valamint fordulatszámának változtatásával lehet beállítani a szükséges értékre. Egyes típusoknál a folyadék szállítására nem dugattyús, hanem tömlős szivattyút alkalmaznak. Ennek előnye, hogy az erősen korrodáló hatású folyadék nem érintkezik közvetlenül a szivattyú részeivel. Az ammóniatartályok elhelyezésére több változatot alakítottak ki a gyakorlatban: lehetnek munkagépre vagy traktorra építettek, vontatott kivitelűek, illetve külön keretre szereltek. A traktorra épített tartályok elhelyezése összefügg a teljes gépcsoport tömegeloszlásával, mivel a tartály elhelyezése elősegítheti a kedvezőbb vontatási energia-felhasználást.

II. A szervestrágya-szórás gépeiA szervestrágya-szóró gépek nagyobb részt tekintve hasonló szerkezeti elemekből épülnek fel. Egy- vagy kéttengelyes (esetleg tandem) futóművel rendelkező traktorvontatású, vagy tehergépkocsira szerelt változatban üzemelnek. A szórás irányát tekintve a gépek lehetnek hátul szórók, valamint oldalra szórók.




A hátul szóró gépek fontosabb szerkezeti megoldásai a vízszintes szóródobos, illetve ugyanezen konstrukció kiegészítve szórótányérokkal, a vízszintes elhelyezésű egy szóródobos, a tépő-szóró hengerrel szerelt elosztócsigás és a függőleges szóróhengeres gép. A szórószerkezetekhez a kocsiszekrény fenekén mozgó végtelenített egy-, két-, illetve háromsoros kivitelű láncos kaparóléces szállító elemek juttatják a trágyát a szórószerkezet tépőfogaihoz. A lehordóláncot az újabb gépeken a traktor vezetőfülkéből állítható hidromotor hajtja. A hidromotoros hajtás fokozatmentes állítási lehetőséget biztosít, így a vezető könnyen és egyszerűen tudja állítani a lánc sebességét, amivel a területegységre juttatható adagmennyiség állandó értéken tartható a kiszórás utolsó fázisában is, amikor a gépek már kevesebb mennyiséget szórnak ki. A felületegységre kiszórható adagmennyiség a lehordószerkezet sebességével és a haladási sebességgel változtatható, illetve a kettő kombinációjával szabályozható is. A szállítólánc hajtására és sebességének változtatására a régebbi típusú trágyaszóró gépeken kilincskerekes megoldást alkalmaztak. A kilincskerekes lánchajtás forgattyús mechanizmusból és kilincsből áll. A forgattyús mechanizmus lengő tagjához csatlakozó kilincs a lengésnek megfelelő fogosztással fordítja el a kilincskereket. A kilincset rugó szorítja a fogakhoz. A kilincsszerkezetes állítási lehetőségek esetén a lánc sebessége 5-20 fokozatban 0,002-0,03 m/s között állítható. Ezek alkalmazását minimálisra csökkentette a hidromotoros láncsebesség változtatás.

Hirdetés

A vízszintes szórószerkezettel rendelkező gépeknél két vízszintes hengerből álló szórószerkezet esetén az alsó szóródob a trágyát maga felett átemelve dobja ki a kocsiszekrény mögött. A szóródob és a felette elhelyezett lazító-tépő dob azonos forgási irányú, ezzel a trágya megfogási helyén a kerületi sebességük ellentétes irányú, ez teszi lehetővé a tömör trágyahalmaz erőteljes lazítását, és megfelelő méretűre történő darabolását. A vízszintes szórószerkezetű gépeknél nagy figyelmet kell fordítani a szórásszélesség és a munkaszélesség közötti különbségre. A trágyával beszórt sáv széleire kevesebb anyagmennyiség jut, ezért az egymás melletti szórási sávoknak a megfelelő egyenletesség érdekében túlfedésben kell lenni. A vízszintesen szóró gépek szórásszélessége kb. 2,5 m, míg a munkaszélessége kb. 2 m körüli érték, ami többnyire a kocsiszekrény szélességének felel meg. A vízszintesen szóró gépek igen jó minőségben és megfelelő keresztirányú egyenletességgel dolgoznak (a keresztirányú szórásegyenlőtlenségük VE=20 % alatti). Az egyenletes szórás ellenére azonban a szántóföldi alkalmazásból kis munkaszélességük miatt egyre jobban kiszorulnak. Alkalmazási területüket tekintve, elsősorban a különböző ültetvényekben (szőlő, gyümölcsös) lehet kihasználni kedvező adottságaikat, ami a talaj takarásában jelentős részben elvégezhető.

A függőleges hengerekkel ellátott gépek esetén általában négy szóróhengert helyeznek el a kocsiszekrény végén, mely hengereken spirális pályán találhatók a tépőfogak. A hengerek párban helyezkednek el egymással, és páronként egymással ellentétes irányba forognak. A szóróhengerek hajtásukat többnyire a traktor TLT-ről kapják. A szervestrágyaszóró gépek hasznos teherbírása ~6-15 t. E gépek szórási szélessége: 5-7 m, míg munkaszélességük 4-5,5 m. A függőleges szórószerkezet nem terít olyan egyenletesen, mint a vízszintes szórószerkezet, így a keresztirányú szórásegyenlőtlensége is kedvezőtlenebb. A hátul szóró gépek esetén mind vízszintes, mind függőleges szórószerkezet esetén növelhető a munkaszélesség. Több gyártmányú gép esetén alkalmazzák ma már a szórótányérokkal kombinált szórószerkezetet, ami darabolt, illetve tépett trágyadarabokat a röpítőtárcsás szerkezete révén nagyobb távolságokra juttatja el. Az így elérhető munkaszélesség elérheti a ~10-12 m-t, valamint javulhat a szórás keresztirányú egyenlőtlensége is.

Az oldalra szóró gépeket a kétfázisú trágyaszórási technológiában alkalmazzák. Ezeknek a gépeknek lényegi különbségük az előzőekkel szemben, hogy csak a szórási munkafázis során kerülnek igénybevételre, a szállítási munkaműveleteket más gépekkel végzik, így a szórógépek a kijuttatást végzik. Az oldalra szóró gépeknek két fő változata ismert: a szóródobos és a láncos kivitelű.

A szóródobosgép esetén a kocsiszekrény hidraulikus úton mozgatható le- és felfelé a kerekek állításával. Ezzel az állítással lehetővé teszik bizonyos lejtőszögig a kocsiszekrény vízszintesben tartását, így javítva a lejtős területeken a szórás egyenletességét. Az oldalfal hidraulikával lehajtható, ami megkönnyíti a billenőplatós szállító járműről a trágya átrakodását, illetve csökkenti az elhullást. A hazai viszonyok között alkalmazott gépek kéttengelyes kivitelűek, vízszintes szórószerkezettel rendelkeznek, és a menetirány szerinti jobb oldalra szórják a szerves trágyát. A két vagy három tagból álló szóróhenger mechanikus áttételen (TLT-n) keresztül kapja a hajtását, míg a lehordószerkezet hidromotoros hajtású, és sebessége fokozatmentesen állítható. A szórási szélesség 7-11 m, de a keresztirányú szórási egyenlőtlenség kedvezőtlenebb, mint a hátul szóró gépeknél.

A szóróláncos gép nem terjedt el széles körben, de technikai megoldása révén érdemes megismerni. A gép tengelyvonalában egy részben nyitott fedelű, henger alakú tartályban helyezkedik el a szóródob, amely a TLT-ről kapja a hajtását. E konstrukciós megoldásnál a trágyát nem merev fogak, hanem a szóróhenger palástjához rögzített, V alakú kések marják ki a trágyahalmazból és szórják ki a talajfelszínre. A láncos kések előnye a fogakkal szemben a kisebb szerkezeti terhelésben jelentkezik, mivel merev tárgyba ütközve kitérhetnek és csökkenthetik a törés vagy eltömődés veszélyét. A kijuttatás tele kocsinál a szóródob csőtengelyére felcsavart láncoknál kezdődik. A láncok a trágya csökkenésének arányában lecsavarodnak a tengelyről. A centrifugális erő hatására sugárirányban elrendeződött láncok dobják ki a trágyát a henger belsejéből, a teljes lánchosszúság elérésekor a láncokon található kések elérik a henger belső palástját, így a teljes tartály kiüríthető.

A hígtrágya-kijuttatás gépei

a lajt-, ill. szippantó kocsik, melyekkel a területre juttatható a folyékony szerves anyag. A lajtkocsi kizárólagosan felszíni kiszórásra alkalmas. Többnyire műanyagtartállyal, ütközőlapos szórófejjel, vagy dobólapátos szórószerkezettel készül, melyet a traktor TLT-tengelye működtet. A szippantó kocsi szintén a TLT-ről hajtott forgó kompresszorral ellátott egytengelyes vagy tandem futóműves tartálykocsi. Légmentesen zárt tartálya töltés- és ürítés során a kompresszor segítségével vákuum, ill. túlnyomás alá helyezhető. Egyes típusokra a szóró nyílás mögé talajba juttató adapter is szerelhető. Az adapter menetkialakítású lúdtalpkapákat foglal magában, melyek mögé vezetett hígtrágya 10-16 cm mélyen jut a talajba a kultúrnövény gyökérzónájába. Az ilyen talajba juttató adapter előnye, hogy segítségével nemcsak a teljes hatóanyag-tartalom érvényes, hanem csökkennek az egészségre ártalmas fertőzésveszélyek is. A hígtrágya adagolt kijuttatására alkalmas tartálykocsi a nyugat-európai országokban kezdtek elterjedni, de mára már hazánkban is számos helyen alkalmazzák ezeket. Ennek egyik oka, hogy az állattartó gazdaságokban keletkező hígtrágya mennyisége a tartálykocsis kijuttatást is lehetővé teszi, a másik pedig az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokban rejlik. E módszernél a hígtrágya-kijuttatás legelterjedtebb módja az elosztócsöveken keresztüli talajfelszínre vezetés, melyet kombinálhatnak injektáló berendezéssel, így a gyepterületeken is megvalósítható a talajba történő juttatás.

  

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

PR38R92 (X0911 P)

Kukorica Cél: szemes Leírás:A hímvirágzás ideje közepesen korai. A címer elsõrendû... Tovább

Bodrog (Mv 282)

Kukorica Cél: szemes Leírás:Hímvirágzása korai, közepesen korai. A címeren található... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.