Kezdődik a szentjánosbogarak rajzása

Ne maradj le te sem a szentjánosbogarak rajzásáról

 

Röviden a szentjánosbogarakról

 

A nagy szentjánosbogár Európában mindenütt megtalálható, de már csak kevés olyan – mésztartalmú talajú, réttel vagy erdővel borított – háborítatlan terület van, amely tökéletesen megfelel neki. A modern termesztési eljárások, a földterületek egyre nagyobb arányú megművelése és valószínűleg a mesterséges fények is szerepet játszanak abban, hogy bizonyos területeken egyre kevesebb a nagy szentjánosbogár.

 

A nőstény hossza 10-18 milliméter, a hím hossza 10-13 milliméter. A hím kisebb a nősténynél, nagy, lefelé irányuló szemével nagyon jól lát. A nősténytől eltérően a felnőtt hímnek van szárnya, sőt védő fedőszárnya is. A nőstény szárnyatlan, szelvényekből álló teste hasonlít a lárváéra. A nőstény fejét a félkör alakban ívelt és boltozatos, üvegszerűen áttetsző előtor felülről eltakarja. A világítószervek a potroh csúcsán, a hasoldalon vannak. A ragadozó lárváknak erős, harapó állkapcsaik vannak. Fénykibocsátó szerveik, csakúgy, mint a nősténynél, az utolsó három szelvény hasoldalán találhatók. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Ehhez a reakcióhoz oxigén, víz, luciferin és egy luciferáz nevű enzim szükséges. Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik.

 

A nagy szentjánosbogár csoportosan él. Nyirkosabb erdők, alföldi mocsaras, lápos helyek, kertek lakója, ahol orbáncfűfajok is nőnek. A lárvák csigákat fogyasztanak; az imágók nem táplálkoznak.

 

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Csendes, meleg estéken a hímek világítva röpködnek, a nőstények a fű között világítanak. Párzás után nem sokkal az imágók elpusztulnak. A nőstény, a petéit egyenként vagy párosával rakja le. A kerek, halványsárga pete átmérője 1 milliméter. További érdekességek a következő oldalon!

 

 

Június közepe felé kezdődik és nagyjából két hétig figyelhető meg a szentjánosbogarak rajzása. Nagyon különleges esti sétákban lehet részünk ebben az időszakban. Idén is, mint minden évben az Alcsúti Arborétumban gyönyörködhetünk leginkább a szentjánosbogarak táncában. A 2015-ös évben a szentjánosbogár lett az év rovara, nem is véletlenül, hiszen egyedülállóan csodálatos.

 

A nagy szentjánosbogarakat leginkább erdőszegélyeken, ritkásabb erdőkben, cserjés helyeken, parkokban illetve temetőkben tekinthetjük meg. Májustól júniusig kelnek ki a bogarak, amelyek mindig alkonyatkor és éjjel aktívabbak. A nőstényekről tudni kell, hogy alig repkednek, a hímek viszont éjszakánként elindulnak és alacsonyan repülnek, sokszor mesterséges fényforrásoknál is találkozhatunk velük. A nőstények a sötétedés után „felkapcsolják a villanyt”, ülnek mozdulatlanul egy növényen. Potrohát néha-néha jobbra-balra megmozgatja, ezzel könnyíti meg a hím dolgát.

 

A hímek ugyanis a fényt keresve kutatják a nőstényeket. A bogarak legfőbb célja a szaporodás, ha nem sikerül hímmel találkoznia, akkor 2-3 óra múltán kikapcsolja a fényét és elbújik a növények közé. Ezt a műveletet általában 9-10 napig szokták végezni, ha nem sikerül a szaporodás ez idő alatt, akkor a nőstény elpusztul. Furcsa lehet, de a tojásrakás után is elpusztul. A szaporodás után nem világít többé, 2-3 napig rakja le a tojásokat és élete véget ér. Általában 50-100 tojást rak le egyetlen bogár, melyek gyengén világítanak a sötétben.