A struccok rendellenes viselkedéséről

Hirdetés

A struccok rendellenes viselkedéséről…

Dr. Balogh Sándor
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A 2005. február 18.-án Budapesten megtartott tanácskozáson hozzám intézett kérdések közül azok jelentős része a struccok megváltozott viselkedésére vonatkozott.
A  struccok rendellenes viselkedéséről

A 2005. február 18.-án Budapesten megtartott tanácskozáson hozzám intézett kérdések közül azok jelentős része a struccok megváltozott viselkedésére vonatkozott.

Azok számára, akik a futómadár tartásra adták fejüket, már pár nap elteltével nyilvánvalóvá vált az a tény, hogy kedvenceik más gazdasági haszonszerzés céljából tenyésztett állatfajokkal összehasonlítva sokkal érzékenyebben és gyorsabban reagálnak a környezetükben történő bármilyen változásra. Egy olyan állatfaj esetében, amelynek iparszerű tenyésztésével kevesebb, mint kétszáz éve kezdtek csak el foglalkozni, nincs ebben semmi meglepő.

Ezeknek az állatoknak semmi esélyük nem lett volna arra, hogy évmilliókon keresztül egészen napjainkig fennmaradjanak akkor, ha nem lettek volna állandóan „készültségben”, menekülésre készen, s ha nem alkalmazkodtak volna ragyogóan környezetükhöz, már régen kipusztultak volna.

Sajnos azonban a fent említett „megszállottaknak” azt is volt már alkalma megtapasztalni, hogy a futómadarak roppant stresszérzékenyek, s a stresszre megváltozott viselkedéssel válaszolnak.

Lássuk először talán a frissen kikelt csibéket. Mivel a kis jövevényeknek csak egy esélyük van arra, hogy megszerezzék az első benyomást, azt fogják követni, amit elsőként megpillantanak. Ez a jelenség, amelyet imprinting néven jól ismerünk,
lehetőséget kínál arra, hogy „jó szokásokat” alakítsunk ki a fiatal struccokban. Pl. amikor madaraink közé megyünk, mindig kommunikáljunk velük - emlékezzünk csak, amikor nagyanyáink a csirkéket hangos pipi-pipi-vel, pire-pire, tyutyukám-tyutyukám-mal, a kacsákat tasi-tasi, és egyéb ehhez hasonló hívóhanggal az udvar legtávolabbi zugából is egy szempillantás alatt elővarázsolták! Nos miért lenne ez másképp ezekkel a kiló körüli csöppségekkel?

A természetben a szüleiktől elmaradó strucc csibék sorsa eleve megpecsételődik és magukra maradva rövid időn belül elpusztulnak. A mi esetünkben bár sok egyéb tényező is befolyásol, de kezünkben a siker kulcsa, nekünk kell ugyanis megtanítanunk nekik, hogy mi ehető, iható és azt is, hogyan! Még jó, hogy vannak azért veleszületett, ösztönös cselekvések is.

Állatkáink tehát előbb-utóbb elsajátítják ezeket az ismereteket, és felépül, kialakul bennük a reflexsor. Már egészen fiatal korban is napi 2500-4000 „csippentést” végezve keresik meg táplálékukat.

Hirdetés

Ezt a teljesen normális viselkedést zavarja össze, zavarja meg a stressz, amely leggyakrabban az étvágy megváltozásában nyilvánul meg. Sok tenyésztő tapasztalhatta azt is, hogy a később számtalan problémát okozó tollcsipkedés is ilyenkor jelentkezik először!

Esetenként úgy is reagálhatnak a csibék, hogy egyáltalán nem vesznek fel táplálékot és nem is isznak, de - és ez talán még nagyobb baj és sokkal gyakrabban előfordul - a legkülönbözőbb környezetükben található kisebb-nagyobb követ, kavicsot, de egyáltalán mindent, amire nem is gondolnánk, felcsippentenek és lenyelnek. Emiatt aztán a mirigyes gyomor és a zúza eltömődésével kell számolnunk, és mivel ezek az elváltozások nehezen vagy rosszul kezelhetőek, mint mindig itt is a megelőzés az egyetlen járható út.

Függetlenül attól, hogy milyen korú madarakkal van dolgunk, bármiféle takarmányváltást csak fokozatosan, mintegy 8-10-12 nap alatt hajtsunk végre! Ha új helyre kerülnek állataink, mindig vigyünk a régi hely táplálékából, és apránként térjünk át a mi általunk etetett takarmányra! Ha pl. mészgrittet, sódert vagy a zúza működéséhez elengedhetetlen kavicsokat teszünk struccaink elé, azt mindig olyankor tegyük, amikor azok már jóllakhattak és nem az újdonságnak számító dologgal fogják telezabálni magukat. Bevált, gyakorlatias fogás, ha ilyenkor még egy hosszabb-rövidebb gumislagot helyezünk csibéink közé, aminek alakja bármikor könnyen változtatható és annak veszélye nélkül órákig lekötheti őket, hogy egymást kezdenék el csipegetni, és persze nem tudják lenyelni.

Ha már a tollcsipkedésnél tartunk, amely gyakran olyan súlyos lehet, hogy kivérzik, megsebzik, kikezdik egymást (kannibalizmus) én a polifaktoriális - több okra visszavezethető - viselkedési rendellenességek közé sorolom azt. Nem lehet véletlen, és valószínűleg megmagyarázza a kiváltó okok jó részét, hogy ennek a problémának az egyik lehetséges megoldása, ha madarainknak - természetesen fokozatosan adagolva - felfőzött tollakat kezdünk adagolni. Hajdani egyetemi tanítómesterem Dr. Baitner Károly Professzor Úr Gazdasági haszonállatok takarmányozása című alapművének harmadik kötetében leírta a takarmányok fehérje-tartalmának százalékban kifejezett cisztin tartalmát, ami azért fontos, mert a tollcsipkedés kialakulásában ennek a kéntartalmú aminosavnak a hiánya oroszlánrészben játszik szerepet! Nézzük csak: az árpa 1.4, a borsó 1.3, a búza 1.3, a búzacsíra 1.9, a lucernaliszt 1.8, a napraforgó1.4, a toll fehérje tartalmának viszont 8.7 százaléka a kéntartalmú cisztin aminosav. Lehet, hogy ez áll annak a hátterében, hogy a Dél-afrikai vevők nagymennyiségű struccköröm megvételére tettek ajánlatot az Interneten, hiszen a köröm, mint minden szaruképlet nagymennyiségű kéntartalmú aminosavat tartalmaz. Íme egy lehetőség az eddig nem felhasznált, vágóhídon nyert toll felhasználására: fertőzésmentessé tenni,
őrölni, porítani és a struccok takarmányába keverve visszajuttatni a körfogásba(környezetvédelem, fenntartható növekedés, újrahasznosítás, stb.)!

Hirdetés

Számtalanszor volt alkalmam megfigyelni, hogy minél kevesebb struccból áll egy adott madárcsoport, mintha annál idegesebbek lettek volna az állatok. Ennek valószínűleg az az oka, hogy jobban meg kell osztaniuk figyelmüket a környezet szakadatlan megfigyelése és a táplálékfelvétel között. Talán fel sem tűnt még, de ha eddig nem tettük, pótolhatjuk, figyeljük csak meg, a struccok a legritkább esetben mutatnak agresszivitást táplálkozás közben, ami más állatfajok esetében sokkal gyakrabban tapasztalható. Gondoljunk csak az egymást a vályúról lemaró hízókra, a társait a jászolról letoló marhára, a szelídnek mondott galamb kitartó, kivérzésig elmenő támadásaira, ha a táplálékról van szó.

Mindenesetre feltétlenül hasznos, ha megfigyeljük madaraink viselkedését, így ugyanis könnyebben felismerhetjük a rendellenes viselkedést, amely betegség jele lehet! Hadd idézzem itt Huc

hzermeyer professzor helyét axiomaként is megálló, örökérvényű megállapítását: „A struccok nem csirkék, s nem is nevelhetők csirkeként. Igen speciális, érzékeny
élőlények, igen speciális igényekkel, szükségletekkel, melyeket felismerve és kielégítve sok-sok örömmel és sikerélménnyel gazdagíthatnak minket! Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert így jelentősen csökkenthetjük veszteségeinket, növelve ezzel az elérhető hasznot!”



Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

84/2006. (XII. 12.) FVM rendelet

az állatlétszámhoz kötött támogatási jogosultságról szóló 82/2005. (IX. 15.) FVM rendelet... Tovább

elektromos kerítés (villanykarám, villanypásztor)

fémhuzalból készült kerítés, amelyben áram kering. Az elektromos kerítést érintő... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.