Igazi időutazás Gödöllőn, ismerd meg te is az Illés Cukrászdát, mi régen is nagyon szerettük, és még a mai napig járunk ide fagyizni és sütizni. Nem véletlen, hogy ennyire szeretjük, hamisítatlan ízek, ha erre jársz, akkor térj be ide mindenképp!
Ha szereted a régi fagyikat itt helyed!
Ha te is szeretnéd érezni a régi idők csodálatos ízeit, akkor Gödöllőn a helyed. Barna Illés cukrászdája ugyanis visszarepít mindenkit majdnem 100 évet, ha megkóstolod ezt a fagyit, olyan érzések törnek elő, hogy azt nem is lehet szavakba önteni. Sajnos az épület és az udvar is lemaradt sok-sok évet, és többek között ezért is nem látogatják már olyan sokan. Pedig az egyik legjobb fagylalt készül ezen a helyen. Az aprócska cukrászdáról tudni kell, hogy nem található meg semmilyen internetes oldalon, nincsen reklámozva, többnyire szájhagyomány útján terjed a híre. Én gödöllői vagyok, ezért tudom, hogy hol is van ez a cuki, és anyukámék nagyon sokat meséltek róla.
Elmondták, hogy itt volt a legjobb fagyi mindig is, nagyon szerették régen is ezt a cukrászdát. Sokan tudnak még róla, azonban kívülről nagyon rosszul fest, sokszor én i azt hittem, hogy zárva van, ezért simán elmentem mellette. A kapu rozsdás, az épület kissé romos, aki nem tudja, hogy ez egy cukrászda, nehezen fogja megtalálni. Egyébként a 3-mas főút mentén található Gödöllőről Aszód felé haladva a baloldalon találhatjuk meg, a Szabadság út 111. szám alatt.
[[LIKEBOX;https://www.facebook.com/retrohungaria]]
Nem csak elkészepesztően finomak a fagyik, de sütik is vannak!
Nem csak a fagylalt békebeli, hanem a hamisítatlan franciakrémes is, sehol máshol nem kaptam más nagyon régen ilyet. A többi krémeshez képest a krémje sárga, a tejszín pedig fehér rajta. Ilyennek kellene lennie mindenhol, azonban én nem nagyon láttam még hasonlót sem.
Mind a fagylalt, mind a sütemény visszaidézi a boldog gyermekkorunkat, amikor még fillérekért kaptuk meg ezeket a finomságokat. Ilyen puncsfagyit sem sok helyen kapunk, igazi finom puncs, hatalmas mazsoladarabokkal, a citrom itt még mindig citrom, a vanília pedig valami isteni finom. A recepteket nagy titokban tartja, nem adja át senkinek, maximum majd egyszer egy olyan embernek, aki hajlandó lesz tovább vinni Illés mester cukrászdáját. Erre azonban sajnos nagyon kicsi az esély, ugyanis manapság már minden sarkon cukrászdát nyitnak az emberek, kiraknak 50 féle fagylaltot, kiírják, hogy kézműves és már meg is vannak elégedve.
Nem sok helyen látunk ilyen fagylalttartót sem, még a békebeli fémfedeles változatot találhatjuk meg itt.
Említettük már, hogy manapság nem sokan látogatják a mestert, régen ez nem így volt, 40-50 évvel ezelőtt kígyózó sorokban álltak az emberek, alig bírták fagylalttal és süteménnyel. Még olyan is megtörtént, hogy a közelben vadászó Kádár János üzent a cukrászdába, hogy szeretne abból a finom pogácsából. Mondhatnánk, hogy haladni kell a korral, de szerintem Illés mester nagyon is jól teszi, hogy még mindig ezt a szuper fagylaltot és süteményt készíti. Az embereknek kellene jobban megismerniük és ide járniuk, nem bánnák meg soha.
Olyan tölcsérben kapjuk a fagyaltot, amilyenben 30-40 éve is kaptuk, olyan tejszínhabot fogyaszthatunk, amilyet csak nagyon régen. A gép, amivel készíti 1949-es évjáratú, ma már nagyjából 4 millió forintot ér.
[[LIKEBOX;https://www.facebook.com/retrohungaria]]
Kiállta az időt is!
Az évek során sok gondja volt a cukrászdának, egyszer nem akarták engedélyezni a cuki megnyitását, mert nem volt vezetékes víz helyben. Szerencsére ezt is sikerült megoldani. Mai napig megmagyarázhatatlan az az eset, amikor egy férfi betért a cukiba és egy csavart dobott az éppen üzemben lévő gépbe, szerencsére a mester időben észrevette, így nem tett nagy kárt. Azóta vödröt húz a gépre, hogy esélye se legyen senkinek. Ma a nagy gondot a papírtálcák jelentik, ezek sem olyanok, mint régen. Anno négy darab krémes ráfért egy tálcára, gond nélkül oda lehetett adni a vevőnek és még haza is vitte gond nélkül, ma már nem. Most alig lehet találni erős papírtálcát, kénytelen 3-4 darabot öszerakni.
