A póréhagyma élettani hatásai
A póréhagyma energiatartalma nem magas, viszont jelentős vitamin-, illetve ásványi anyag forrás. B6-, C-, K-vitamint tartalmaz a legnagyobb mennyiségben, illetve folsavat. Ásványi anyag tartalmánál meg kell említenünk a vasat, a foszfort, a káliumot és a magnéziumot, de további fontos tápanyagokat is tartalmaz, mint például cinket, mangánt, vagy szelént.
Jelentős antibakteriális hatása, ez pedig a benne nagyobb mennyiségben található allicinnek köszönhető. Glikémiás indexe közepes, nagyon hasznos tápanyagtartalommal, és jótékony hatással bír a koleszterinszintre, a magas vérnyomásra, és az emberi szervezet vízháztartására.
A póréhagyma termesztése
A póréhagyma palántázással és magvetéssel is szaporítható növény. Kedveli a közepesen kötött, tápanyagokban gazdag talajt. Magvetését általában márciusban végezzük, a magok csírázásához és a növény növekedéséhez 5 Celsius fok feletti hőmérsékletet szükséges biztosítani, optimális fejlődési hőmérséklete 19-22 Celsius fok. Két centiméter mély árokba végezzük vetését, 25 centiméteres sortávolsággal, fontos, hogy a kikelt egyedek ritkítását végezzük el fokozatosan. Az optimális tőtávolság fiatal növényeknél 5 centiméter, kifejletteknél viszont 12-15 centiméter.
Vetésnél/palántázásnál javasolt a növényeket egy 5–10 cm mély árokba helyezni, majd amikor a növények tenyészidejük feléhez érnek érdemes az árkot földdel feltölteni, így megnövelhető a póréhagyma értékes fehér részének nagysága betakarításkor. Alapvetően fény és folyadékidényes növény. Itthoni körülmények között a jó terméshozam nem valószínűsíthető öntözés nélkül, de augusztus-szeptember után már nem kell öntözni.
Árnyékos helyen gyéren terem, egyedei kevéssé fejlődnek. A magszár képződéséhez szüksége van egy nyugalmi időszakra a növénynek, amely 1,5-2,5 hónapig tart 4-6 Celsius fokon. A végső betakarítással akár a késő őszt is meg lehet várni, télen pedig fogyasszuk bőségesen!
(Wikipédia)
