Az önjelölt állatvédők előszeretettel veszik gondozásuk alá a látszólag magára hagyott őzgidákat, azonban az erdészek óvaintenek ettől. Sőt, kifejetten kérik, hogy ne nyúljunk az állathoz!
Május-június időszakában gyakran előfordul, hogy rengeteg őzgida kerül állatmenhelyekre, vagy olyan családokhoz, akik befogadták a kicsit. A gím- és a dámszarvasok ebben az időszakban hozzák világra borjaikat, akik születésük után igencsak esetlenek, és az anyjuk gondoskodására van szükségük. A szarvasfélék, amíg a gida/borjú ilyen apró és nem képes túl hosszú távokat megtenni, általában elrejtik őket a magas fűben, vagy gyakorta olyan helyeken, ahol lehet, hogy könnyebben rájuk találunk az erdőben sétálva.
Miért találhatjuk egyedül az őzgidát?
A suták, amíg a gida esetlen, nem képes nagy távokat megtenni, általában elfektetik egy adott helyre arra az időre, ameddig elmennek legelni. Az anyaállatok persze, nem hagyják sokáig magára a gidát, és maximum pár száz méterre, ami még olyan távolság, ahol könnyen érzik a gida szagát. A kicsi sok esetben lehet, hogy arrébb megy egy pár méterrel, de sosem megy el messzire attól a helytől, ahol az anyja hagyta.
A kutyát is tartsuk pórázon, még az erdőben is!
Igen! Ha erdőbe megyünk sétálni, a kutyánkat is tartsuk pórázon az egész időszak alatt, hiszen a kutyák ösztönlények és bármikor megsebezhetik akár az őzgidát, akár a sutát. A kutyasétáltatásról az erdőben egyébként a Szabálysértési törvény 193. § (1) bekezdése is rendelkezik, a következő módon: „aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el.”
Akármennyire jámbornak tartjuk saját házikedvencünket, akkor is csak pórázon sétáltassuk az erdőben a szabály értelmében! A kutya szaga is riasztó lehet továbbá az anyaállat számára, amely miatt nem meri megközelíteni gidáját/borját, vagy magára is hagyhatja.
Mit tegyünk, ha őzgidát találunk?
NE NYÚLJUNK HOZZÁ!
Az őzgidák vagy a szarvasborjak rendkívül aranyosak és esetlennek tűnhetnek, azonban nem szabad hozzájuk érni. A szarvasfélék esetében az anyaállatok a szaguk alapján azonosítják be kicsinyeiket, így, ha megérzi rajta az ember szagát, akkor magára fogja hagyni a gidáját. Az őzgidát NE SIMOGASSUK MEG, és NE VIGYÜK HAZA sem, hiszen az anyja valószínűleg a közelben van, és hamarosan visszamegy hozzá. Egyszerűen csak ne zavarjuk meg őket és ne avatkozzunk bele az életükbe.
Tehát, ha az erdőben járunk és egy őzgidát vagy szarvasborjat találunk, semmiképp se menjünk oda hozzá. Lehetőleg az erdőben közlekedve tartsunk be minden szabályt, tehát a kijelölt útról ne térjünk le, és ha kutyát sétáltatunk, akkor azt pórázon tegyük meg.
Ha sírást hallunk az erdőből, ne próbáljuk meg megkeresni a kicsit. Nincsen baja, csak az anyját hívja magához, így ne közeledjünk a hang felé.
Amennyiben olyan helyen találjuk a gidát vagy borjat, ahol veszélyben lehet, akkor hívjuk az illetékes erdészetet vagy nemzeti park hatóságot. Ugyanezt tegyük, ha a kicsin bármilyen sérülést találunk.
Forrás: Kép: Hegyesi Márk
