A kálium a szőlő számára az egyik legfontosabb tápelem. Fontos szerepe van a cukor (szénhidrát) képzésben, ezen keresztül meghatározza a termés minőségét, a szőlőtőke fagytűrő-képességét. A növény a talajból K+ ion formában veszi fel. A talajban elsősorban agyagásványokhoz kötött formában van. A szőlőtalajokban elsősorban az illit, montmorillonit és szmektit agyagásványok fordulnak elő, melyeknek a K megkötő és szolgáltató képessége az iontelítettségétől függ.
Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
Az agyagásványokon a K+ lecserélheti a Ca2+ és Mg2+ elemeket, ezekkel antagonista elemként működik. Antagonista helyettesítő szerepe lehet az NH4+-nak is a K+-al szemben.
A K mennyisége a növényben levélvizsgálatokkal értékelhető. A szőlő virágzásakor és az éréskor (a szüret előtt egy-két nappal) a fürttel szembeni levelek K tartalma jól jelzi a növény tényleges tápelem-ellátottságát. A talaj tápanyagtartalmát az EUF (elektroultra-filtrációs) talajvizsgálati módszerrel tudjuk jól meghatározni. A vizsgálat során mérni tudjuk a különböző erősséggel kötött tápelemek mennyiségét, így a tápanyag-ellátottság érdekében a talajban lévő tartalékot is.
A talaj- és levélvizsgálatok alapján, a talajtípus figyelembe vételével (annak tápanyag-mennyisége és tápanyag-szolgáltató képessége alapján) a szőlőfajta tápelem-felvételi sajátosságának megfelelően tudjuk meghatározni a tápanyagpótlás mennyiségét és módját. A leszüretelt termés mennyisége és a lemetszett venyige tömege is befolyásolja a tápanyagpótlást. A vesszőtömeg kifejezi a tőke kondíciót is.
A szőlőfajták
igénye igen különböző. A fagyérzékeny és alacsonyabb cukorgyűjtő képességű fajták (pl. Ezerjó, Rizling szilváni stb.) K felvétele és hasznosítása rossz. A szőlőfajták egy része jó K hasznosító. A talaj alacsonyabb K tartalma esetén is a szőlőlevél K tartalma magas (pl. Leányka, Zenit, Zengő, Bianca, Szürkebarát stb.).
A szőlőültetvények álló kultúra jellege miatt a tápanyag-utánpótlás elvégzése, a tápanyagok egyenletes talajba juttatása termő korban nem egyszerű feladat, mert a technikai lehetőségek korlátozottak. A talajok tápanyagtartalma és tápanyag-szolgáltató képessége nagyon különböző.
Az utóbbi 40 évben a szőlőtermesztésben a széles sorközű magas művelésű tőkeformák terjedtek el, melyeknél a tőkék egyedi teljesítménye lényegesen nagyobb, a szükséges tápanyag-igény is több a hagyományos tőkeformákétól. Az egri borvidék szőlőtalajai elsősorban miocén riolittufákból kialakult fekete nyirok talajok és barnaföldek, egyes részeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok. A talajok jellemzője a nagy anyagásvány tartalom, mely főleg szmektit és vermikulit típusú, de előfordul az illit is.
1974-ben Egerben – a borvidékre jellemző barna erdőtalajon, amely riolit tufa alapkőzeten képződött – készlettrágyázási tartamkísérletet állítottunk be. A terület 4,0 ha, enyhe dél-délnyugati lejtő, kb. 130-140 m tengerszint feletti magasságú kiváló szőlőtalaj. Gyengén savanyú (pH/H2O 6,7), mészmentes, kötött (Ak-47); közepes humusztartalmú (»2,0%); közepes P (»10 mg/100 g) és K (27 mg/100 g) magas Mg tartalmú (36 mg/100 g) talajon állítottuk be a kísérletet. A tartamkísérlet célja, hogy meghatározzuk az adott talajtípuson és környezetben, a telepítés előtt végzett PK készlettrágyázás mértéke és a tápanyagok talajban történő elhelyezése hogyan befolyásolja a tőkék fejlődését, a termés mennyiségét és minőségét, milyen összefüggés van a tápanyag-ellátottság és a terhelés mértéke között.
A kitűzött célok megvalósítása érdekében háromtényezős split-split-plot elrendezésű kísérletet terveztünk, melyben a termőre fordulás után negyedik tényezőként (parcella felezéssel) a rügyterhelést is kialakítottuk.
Kísérleti tényezők:
„a” talajszelvény tápanyag feltöltése (a1= 30-60 cm és a2=0-60 cm)
„b” P2O5 feltöltés (b1=eredeti szint és b2=30 mg/100 g P2O5/AL érték beállítása)
„c” K2O feltöltés a K2O:Mg arány szerint (c1=1:1; c2=2:1; c3=3:1; c4=4:1)
„d” rügyterhelés beállítása (d1=5 rügy/m2; d2=10 rügy/m2)
Parcella nagyság:
„a” - tényezőre nézve 9 sor 99 tőke = 891 tőke
„b” - tényezőre nézve 4 sor 99 tőke = 396 tőke
„c” - tényezőre nézve 4 sor 24 tőke = 96 tőke
„d” - tényezőre nézve 4 sor 12 tőke = 48 tőke
A parcellák között választó sorokat és tőkéket alakítottunk ki. Ismétlések száma: 4.
A talajba dolgozott tápanyag hatóanyag-mennyiségeke P2O5=0 és 2700 kg/ha, K2O=0 és 10400 kg/ha között változott.
A kísérlet beállításától 1986-ig évente rendszeresen adat-felvételezést végeztünk, talaj- és levélvizsgálatokat, termésmennyiség-minőség meghatározást, borkészítést és borvizsgálatokat, ültetvény-felvételezéseket, fagytesztelést, időjárási adatok felvételezését és értékelését végeztük el. Mintegy 50 jellemző adatot rögzítettünk minden parcellára vonatkozóan évente.
A talajvizsgálatok során összehasonlítottuk az AL (hagyományos) és az EUF (új) talajvizsgálati módszert is. Az adatok feldolgozását számítógépen végeztük a matematikai statisztikai módszerek szabályai szerint. 1986 után csak utóhatás vizsgálatokat folytattunk, amelyek talaj- és levélvizsgálatokat, tőkekondíció, tőkehiány felvételezéseket jelentettek. 1999-ben talajvizsgálatot végeztünk, 2000-ben tőkefelvételezést készítettünk.
Eredmények bemutatása:
1) A talaj- és levélvizsgálatok összehasonlítása során azt tapasztaltuk, hogy az EUF talajvizsgálati módszer szorosabb összefüggést mutat a levélvizsgálati eredményekkel, mint a hagyományos ammónium laktátos (AL) módszer. A kísérlet talajmintáinak felhasználásával dolgoztuk ki az EUF talajvizsgálati módszer „optimális” határértékeit a szőlő számára. (1. sz. táblázat)
2) A PK készlettrágyázás hatására jelentős termésmennyiség-minőség különbségeket és fagytűrésben való eltérést tapasztaltunk. Különösen a K-hatás volt értékelhető, de P-hatást és PK kölcsönhatást is be tudtunk mutatni.
3) A tápanyag-ellátottság és a tőke terhelés szoros összefüggése is bizonyítható. Az „optimum” feletti tápanyag-ellátottság alacsony (5,0 rügy/m2) terhelési szinten negatív hatású, csökkenti a termés mennyiségét és minőségét. Magasabb terhelési szinten ez a hatás nem jelentkezik. (2. sz. táblázat)
4) A kedvező tápanyag-ellátottság hatására a tőkék hamarabb fordulnak termőre, az évjáratok hatása kevésbé érvényesül, a kiegyenlített, jó minőség szintén jellemző. A tápanyagfeltöltés nélküli (kontroll) parcellához viszonyítva 1,0-1,5 t/ha/év többlettermés és 0,5-2,0 MM° eltérés tapasztalható.
5) A levélvizsgálatok jól tükrözik a növény tápanyag-ellátottsági helyzetét, érzékenyen jelzik a talajban bekövetkező változásokat. A levélminták Mn tartalma jól jelzi a talajsavanyodási folyamatokat (ezt a pH értékek változása csak 2-3 év múlva mutatja), vagy a talaj tömődötté válását a gyökérzónában.
6) A PK készlettrágyázás nagy termést adó évek után (pl. 1982, 1986, 2001) is biztosítja a kedvező tápanyag-ellátottságát a tőkéknek. A levélvizsgálati értékek szerint a kívánatos tápanyagszint ismét kialakul. Nagy termő években lecsökken a levél K-tartalma, de nem a kritikus szintre, így a minőség is biztosítható.
7) A több mint 25 év tapasztalata alapján megállapítható, hogy az adott talajtípuson és környezetben telepítés előtt az EUF talajvizsgálati módszer alapján kiszámított tápanyag pótlással, a szőlőültetvény élettartamára a szükséges tápanyagokat (P, K, Ca, Mg) egyenletesen a talajba tudjuk dolgozni, melyet a gyökérzónába (30-60 cm-es talajréteg) kell lejuttatni. Az így előkészített talajon a későbbiekben – akár 20-25 évig is – tápanyag pótlásra (fenntartó trágyázás) nincs szükség.
8) A kedvező tápanyag-ellátottság a tőkekondíciót is pozitíven befolyásolja. A tőkehiány mértéke csökken, a tőkék közötti kondíció különbség is kisebb.
9) A P túladagolás negatív hatása – különösen alacsonyabb rügyterhelés esetén minden szempontból érzékelhető. A tőkehiány mértékét is növeli a P túltrágyázás (mintegy 10%-kal növeli a tőkehiányt).
10) A túl nagy mennyiségű PK trágyázás (2700 kg P2O5 hatóanyag ill. 10400 kg K2O hatóanyag) tovább csökkentette a talaj Ca tartalmát és a pH értéket is. A talaj savanyodását a Mn érték változása jól jelezte.
11) A jó minőségű talajforgatással a tápanyag a gyökérzónába juttatható, a tápanyagok elhelyezkedése a talajban a talajvizsgálattal (EUF) jól visszamérhető.
12) A levélvizsgálatok jól jelzik a növény tényleges tápanyag-ellátottságát, alkalmasak a tápanyagpótlási igény-meghatározására.
13) Az EUF-vizsgálatok a trágyázási tartamkísérletek kezeléseiben jól jellemezték a trágyázás hatására bekövetkező változásokat. A vizsgálati eredmények alapján állítottuk össze az ún. „optimum” határértékeket, amelyet a szőlőtalajban kívánatos elérni (3. sz. táblázat). 10 borvidékről gyűjtött talajminták EUF vizsgálatával ellenőriztük, hogy a határértékek más talajtípusok esetén alkalmazhatók-e. Az EUF talajvizsgálati eredmények és a levélvizsgálati adatok összefüggése azt bizonyítja, hogy az EUF talajvizsgálati eredmények értékeléséhez meghatározott „optimum” határértékek általánosan alkalmazhatók.
Összefoglalás:
Forrás: Agrárágazat
