A koalák funkcionálisan kihaltak

Ismerkedjünk meg a koalákkal

Leginkább Ausztrália keleti partjain élnek, de a belső vidékeken is lehet velük találkozni, olyan távolságig, ahol még elég a csapadék a megfelelő erdők létezéséhez. A koalák valamilyen szinten hasonlítanak legközelebbi rokonukhoz, a vombathoz, viszont a bundájuk sokkal vastagabb, puhább, a fülük pedig nagyobb. A koalák tömege 5 és 15 kilogramm között mozog, általában csendesek, de hímek hangos figyelmeztető hívójeleket bocsájtanak ki, ami akár kilométerekre is elhallatszik. A koalák életkora változó, általában a vadonban, főleg az országutak közelében élő példányok 2-4 évig ének, azonban jegyeztek már fel 15 éves egyedet, aki fogságban élte az életét. 

A koalák már majdnem kihaltak 

Ausztrália déli részén csaknem az összes koalával végeztek a XX. század elejére, ekkor még sikerült újratelepíteni az állomány nagy részét Victoria államból. Nyugat-Ausztráliában és Tasmániában már más volt a helyzet, manapság ott egyáltalán nincsenek koalák. Leginkább bundájukért vadászták/vadásszák, az utóbbi években pedig néhány kolóniát komolyan veszélyeztették a különféle betegségek, elsősorban a chlamydia. 

Mi vezet a koalák kihalásához?

A koalák nagy, összefüggő erdős területre van szükségük, ehhez pedig hosszú távolságokat is képesek megtenni. Az ember viszont mindent megtesz azért, hogy egyre csökkenjenek az ilyen területek – Ausztráliban egyre növekszik az emberpopulációs, és egyre nagyobb mértékben veszik birtokba a koalák élőhelyét mezőgazdasági vagy építkezési célok miatt.

Az aranyos állatkák ezáltal egyre inkább szorulnak vissza a bozótosokba. Az Ausztráliai Koala Alapítvány összesen 40 000 négyzetkilométert térképezett fel, ezután azt állapították meg, hogy a koalák természetes élőhelye lényegesen lecsökkent. Egyes fajok nagy területeket fednek le, de lakókörzetük csak szigetekben maradt fenn – a feladat az lenne, hogy ezeket a szigeteket megvédjék és helyreállítsák. A következő oldalon folytatom!