A fehér padlizsán termesztése
Mélyrétegű, humuszban gazdag, laza szerkezetű, kissé lúgos talajt válasszunk számára. Termesztése során rengeteg tápanyagra van szüksége, amit leginkább a talajból von ki. Termesztése sok mindenben hasonlít a paprikáéhoz, ugyanúgy fontos számára az öntözés, és a tápanyagigénye is hasonló. Fejlődésének kezdeti szakaszában foszforra és káliumra van nagy szüksége, éppen ezért érdemes már ősszel feltölteni termőhelyét ezzel a két elemmel. A továbbiakban csökken a kálium-, és foszforigénye, viszont a nitrogénszükséglete nő – ezt fejtrágyázással érdemes kielégíteni.
A fehér padlizsán ültetése
A hely kiválasztása nagyon fontos, mivel a krumplibogár nagyon kedveli, ne ültessük burgonyatábla közelébe. Ősszel, a talajmunkák során időben juttassuk ki a szervestrágyát, valamint a foszfor-, és káliumtartalmú műtrágyát. Tavasszal gyomtalanítsunk, kis kapálással lazítsuk a talajt, a fagyok elmúltával pedig kezdjük meg a kiültetést. 30-40 centiméteres tőtávolságot érdemes tartani, szabadföldbe ültessük, ugyanolyan mélyre, mint ahogy palántakorában volt. Ültetés után alaposan iszapoljuk a területet.
A fehér padlizsán gondozása
Gondozása megegyezik a paprikáéval – folyamatosan öntözést igényel, emellett a gyommentesítésre kell odafigyelnünk. A kiültetés utáni első hónapban inkább többször öntözzük kevés vízzel, később nagyobb adagokkal, ritkábban. 3-4 hetente érdemes elvégeznünk a nitrogénes fejtrágyázást. Termesztése biztonságosabb, ha a talajt takarjuk – ez véd a gyomosodás ellen, és még a hőingadozást is csökkenti.
Termesztése során a szabálytalan alakú, elgörbült terméseket, az elöregedett leveleket szedjük le, így kevesebb lesz a fertőzés, és jobb termésre számíthatunk. A bogyókat csak teljesen kifejlődött állapotban szüreteljük: a bogyó még kemény, a magvak éretlenek, de már jól láthatók. Ha túlérett a fehér padlizsán, akkor keserűvé, rágóssá válik, ha éretlen, akkor nem megfelelő az íze, és gyorsan megpuhul. Az első bogyók érésére augusztus végén számíthatunk.
A fehér padlizsán növényvédelme
Leghatásosabban a vírusos és baktériumos betegségei ellen vetésforgóval védekezhetünk. A bogyókan időnként meg szokott jelenni szürkepenész, de ez leginkább csapadékos időszakokra jellemző, vagy a sűrű állományra. Korábban említettem, hogy a krumplibogarak szeretik, lárvájuk az utolsó fejlődési szakaszban hihetetlenül nagy kárt okoznak, megrágják a leveleket és a hajtásvégeket, de még a termést is. Számíthatunk továbbá atkára és levéltetűre, valamint botritiszre és szklerotiniára.
