Bakszakáll (Tragopogon porrifolius)
A bakszakáll íze leginkább az osztrigáéhoz és a pasztinákhoz hasonlít, amikkel az ember ritkán találkozik egy mondatban, nemhogy egy ízvilágban. A bakszakáll kellemes ízű, zsenge zöldjei nem sokkal az idő felmelegedése után kezdenek el megjelenni, tehát bizonyos esetekben akár már februárban is megpillanthatod őket. A bakszakáll virágai kifejezetten mutatósak és a növények önállóan gondoskodnak saját magvaik elszórásáról, ha hagyod őket.
A bakszakáll nevelése évelőként
A bakszakállat évelőként ajánlott nevelni, lehetőleg egy számukra kijelölt, minőségi talajjal feltöltött ágyásban. A talaj minőségét jól érlelt komposzttal érdemes feljavítani, amit alaposan bele kell dolgozni a földbe, nem pedig szimplán elteríteni rajta. Ez fontos, különben a gyökerek nem jutnak elegendő tápanyaghoz a talajban és a növények hamar elpusztulnak majd. Az ültetést követően adj néhány hónapot bakszakállaidnak, hogy megerősödjenek, eközben pedig rendszeresen öntözd őket.
Pár hónap elteltével aztán vágd vissza a leveleiket és hagyd, hogy visszanőjenek. Ezeket az újonnan hozott leveleket kell leszüretelni, amikor még kicsik és zsengék, hogy a legjobb ízükben fogyaszthasd őket. Ezt a szüretelést néhány alkalommal végezd el, aztán hagyd, hogy a növény nőjön egy kicsit, hogy el tudja raktározni a tápanyagait. Ha időnként hagysz neki egy kis pihenőt, akkor az újonnan elraktározott tápanyagokból újra szüretelheted majd néhány alkalommal, és ezt a ciklust akár évekig is folytathatod.
Mire jók a bakszakáll gyökerei?
Érdemes néhány bakszakállat kifejezetten egynyáriként nevelni a gyökereikért. Ezek nem csak finomak, hanem tele vannak vassal, kalciummal, káliummal, mangánnal, foszforral, magnéziummal, rézzel és különféle vitaminokkal (pl. B6) is.
Közönséges borbálafű (Barbarea vulgaris)
A közönséges borbálafüvet könnyen szaporíthatod nagy mennyiségben. Csak szórd el a magvait az ősz végén, fedd le őket levelekből vagy szalmából készült talajtakaróval a talaj védelme érdekében és innentől bízd a dolgokat a természetre. A csírázási idő változó, így lényegében olyan, mintha a közönséges borbálafű automatikusan késleltetett szakaszokban nőne.
Amikor aztán elérik az 5-10 centis magasságot bátran felszedheted borbálafüveidet, hogy frissen vagy tetszőleges módon elkészítve fogyaszthasd őket. Ha hagyod kivirágzani őket, akkor maguktól elvetik magvaikat, ami nem feltétlenül baj, hiszen zsenge, fiatal korukban a legfinomabbak, ezért a megritkítással sem lesz gondod. Ezen kívül csak hideg időben csírázik, tehát nem verseng a tápanyagokért a meleg szezonú növényekkel.
