A magyar cukorágazatban jelentős változások mentek végbe az elmúlt években. A privatizáció utáni koncentráció következményeként a korábbi 17 cukorgyárból öt maradt meg EU-csatlakozásunk időpontjáig. Ugyanakkor az egy gyárra vetített cukorrépa-feldolgozó kapacitás csaknem kétszeresére, az 1989. évi 3 825 tonna/nap szintről 2004-ig 7 400 tonna/nap szintre nőtt, ami kiemelkedő teljesítményjavulás az EU-12 (2004-ben és 2007-ben csatlakozott) tagállamok viszonylatában, viszont 25%-kal elmaradt a „régi” (EU-15) tagállamok átlagától. A cukorrépa-termelés alkalmazkodott a feldolgozóipar igényeihez: az 1989-2004 közötti időszakban összesen 33%-kal csökkent. A hektárhozamok emelkedésének köszönhetően azonban a vetésterület ennél jóval nagyobb mértékben, mintegy 50%-kal esett vissza.
Az EU cukorpiaci rendtartása
Az EU cukorpiaci rendtartása uniós tagságunk első éveiben kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb cukortermelést eredményezett Magyarországon mind a feldolgozók, mind a mezőgazdasági termelők számára. A kínálati oldal lényegesen jobb helyzetbe került a csatlakozást megelőző időszakhoz képest, hiszen a cukor ára az EU piacán messze meghaladta a világpiaci árat. Az EU cukorpiaci rendtartásának reformja uniós tagságunk második éve után kezdődött, a változtatásokat fokozatosan, négy gazdasági év alatt vezetik be.
Az EU cukorpiaci rendtartásának 1968. évi hatályba lépése óta csak kisebb változtatások történtek a szabályozásában, de az ágazatot alapvetően befolyásoló döntések nem születtek a 2006/2007. gazdasági évben elkezdett reformig. A külső és belső tényezők hatására végül 2006-ban a tagállamok megállapodásra jutottak a rendtartás átalakításáról, aminek célja a cukorágazat felkészítése a nemzetközi versenyben való helytállásra. Ehhez elengedhetetlen a világpiacinál kétszer-háromszor magasabb uniós cukorár drasztikus csökkentése, továbbá az exporttámogatások megnyirbálása. A reformmal az EU a belpiaci cukortermelés versenyképességét kívánja javítani, aminek elkerülhetetlen következménye a belpiaci termelőkapacitások egy részének leépülése. Az OECD [2006] modellszámításai alapján a reform akkor éri el célját, ha az EU-nak sikerül 5,5-6 millió tonnával csökkenteni a reform előtt még 19-21 millió tonna között változó cukorkibocsátását.
A kvótavisszaadás ösztönzése
A kvótavisszaadás ösztönzése végett kezdeményezett szerkezetátalakítási kifizetések bevezetése a magyarországi cukor gyártókat is piaci helyzetük átgondolására késztette. A reform előtti években Magyarországon még öt cukorgyár működött a Nordzucker (két gyár), Agrana (két gyár) és Eastern Sugar (egy gyár) érdekeltségében. Közülük az Eastern Sugar a reform életbelépésekor azonnal a kvóta visszaadása mellett döntött. A Nordzucker és az Agrana a reform második évében hatrozott egy-egy cukorgyár bezárásáról.
Jelen körülmények között felmerül a kérdés, hogy milyen jövő vár a hazai cukorágazatra: Szükség lesz-e még cukorrépa-termelésre? Vajon a feldolgozók képesek lesznek-e alacsonyabb cukorár mellett, egy nyitottabb EU piacon működni?
Az alapanyag-termelés helyzete Magyarországon
A cukorrépa betakarított területe a 2001. évi 66 ezer hektárról 46 ezer hektárra csökkent 2006-ig. A hektárhozam növekedésének köszönhetően azonban nem jelentett gondot a cukorkvóta kitöltéséhez szükséges cukorrépát megtermelni. A cukorrépa felvásárlási átlagára a csatlakozásig nőtt, majd 2005-től kismértékben csökkent (1. táblázat). A cukorrépa 1999-2001 közötti, euróban kifejezett felvásárlási átlagára gyakorlatilag megegyezik a reform következtében a 2009/2010. gazdasági évre tonnánkénti 26 euróra csökkenő minimálárral. Ez azt jelenti, hogy a hazai cukorrépa-termelés az inputárak számottevő növekedése miatt csak a hatékonyság javulása mellett lesz jövedelmező.
A cukorrépa-termelés jövedelmezőségének csökkenése és a főbb gabonafélék illetve olajnövények rövid- és középtávon egyaránt kedvező piaci kilátásai nagyban meghatározzák a termelői döntéshozatalt. Azonban a cukorrépa 2006. évi, tonnánként 24,87 euró önköltsége (AKI tesztüzemi adatok, országos átlag) valamint a legjobb kvartilis ennél lényegesen alacsonyabb, tonnánként 19,24 euró önköltsége alapján valószínűsíthető, hogy a jövőben is lesznek olyan gazdaságok, amelyek jövedelmező cukorrépa-termelést folytatnak
A hazai cukorrépa-ágazat termelékenysége a csatlakozás óta eltelt három évben átlagosan évi 2,8%-kal nőtt a technikai hatékonyság (1%), a technológia (1,8%) és a mérethatékonyság (1,9%) javulásának köszönhetően. A cukorrépa-termelő gazdaságok 2006. évi igen magas (13,2%) teljes termelékenység (TFP) csökkenése ellenére mérethatékonyságuk növekedése (0,9%) tovább folytatódott (2. táblázat).
A hatékony cukorrépa-termelők aránya 20-25% között mozgott 2004-2006 között. A csökkenő hozadékkal (32,5%) működő gazdaságokhoz képest a növekvő mérethozadékú (42,5%) gazdaságok nagyobb aránya azt jelzi, hogy a hazai cukorrépa-termelésben még túlsúlyban vannak azon gazdaságok, amelyeknek növelniük kell méretüket, hogy elérjék a hatékony termelés határát (3. táblázat).
A 2004-2006 közötti időszak önköltségi adatainak alakulásából, megoszlásából következik, hogy Magyarországon lehetséges a cukorkvóta kitöltéséhez szükséges alapanyag előállítása a cukorrépa alacsonyabb minimálára mellett is, figyelembe véve a javuló hatékonysági és termelékenységi mutatókat. Az ágazat fennmaradásának szűk keresztmetszete nem az alapanyag-előállítás, hanem a feldolgozók szerkezetátalakítás által ösztönzött stratégiai döntései.
A hazai feldolgozóipar helyzete
A kabai cukorgyár bezárása után a 2006/2007. gazdasági évben négy feldolgozó működött Magyarországon a Nordzucker és az Agrana (két-két gyár) érdekeltségében. Az előbbi 168 480 tonna elméleti feldolgozó kapacitással és 146 454 tonna cukorkvótával, míg az utóbbi 203 040 tonna elméleti feldolgozó kapacitással és 147 137 tonna cukorkvótával rendelkezik.
A kapacitástöbblettel szembesülő gyártókat a szerkezetváltási támogatások tevékenységük optimalizálására ösztönözik. A kapacitástöbblet „kezelésére” jobb megoldásnak bizonyul a két cukoripari érdekeltség egy-egy gyárának bezárása. A cukorrépa-termelés költséghatékonysága tekintetében, a Nordzucker esetében a szerencsi, az Agrana esetében a kaposvári gyár van kedvezőbb helyzetben. Ezek további működése tehát inkább indokolt. A cukorkvótát visszaadó tagországban lehetővé válik a cukorrépa termelőknek termeléshez kötött támogatás kifizetésére és 50%-kal nagyobb diverzifikációs támogatásban részesülhetnek az érintettek akkor, ha az országos kvóta 50-75%-kal csökken. Ahhoz, hogy Magyarország cukorkvótája a reform előtti szint 50%-a alá menjen, a kabai cukorgyár bezárása után további 46 ezer tonna kvóta visszaadásra van szükség, külön-külön mindkét érdekeltség részéről. Nem valószínű, hogy a társaságok ennél több kvóta visszaadásában lennének érdekeltek, mert régiónkban a gyárbezárások miatt cukorhiánnyal lehet számolni, ami inkább felfelé húzza az árakat.
A hazai gyártók és felhasználók szempontjából a releváns piacot, vagyis hogy honnan importálunk és hová exportálunk, a cukor homogén tömegtermék jellege miatt elsősorban a szállítási költségek határozzák meg. Ezt támasztják alá az elmúlt évek export- és importtendenciái, ugyanis a külkereskedelmi forgalom döntő része 500 km-es rádiuszon belül zajlott.
Borbély Ákos a reform végrehajtását követően 2 millió tonnát közelítő cukorhiány kialakulását valószínűsíti a számunkra releváns regionális piacon – nem számolva még a szolnoki és petőházai gyárak bezárásával (4. táblázat). A reform végrehajtásának időszakában a szerbiai és horvátországi cukortermelők vélhetően inkább déli irányba (Olaszország, Görögország, Románia) koncentrálják kivitelüket. Az EU cukorpiaci rendtartásának átalakítása következtében azonban 2008 után Szerbiában és Horvátországban is romolhat a cukorgyártás jövedelmezősége és versenyképessége.
A cukorpiaci rendtartás reformjának hatásai
A reformot megelőzően, a magasan tartott cukorár miatt, 161,1 millió euró jóléti transzfer áramlott a fogyasztóktól (108,5 millió euró) és az uniós költségvetésből (52,6 millió euró) a magyarországi cukortermelőkhöz. A reform végrehajtása után a jóléti transzfer 91,1 millió euróra csökkenhet, amit kiegyensúlyozottabban finanszíroznak a fogyasztók (51,2 millió euró) és az Unió (39,9 millió euró).
A cukorrépa felvásárlási árának csökkenését a 2006/2007. gazdasági évtől a cukorrépa-termelőknek nyújtott, termeléstől függetlenített növekvő kompenzációval ellentételezik. A kompenzációt az EU saját költségvetéséből finanszírozza; az „új” tagállamok esetében a támogatás a SAPS pénzügyi keret részét képezi. Innen azonban kiemelhető és a gazdálkodóknak egyedileg is kifizethető, amely lehetőséggel többek között Magyarország is él: a kompenzációt kizárólag a cukorrépa-termelők között osztja fel az egyszerűsített kifizetési rendszerben (SAPS).
A kompenzáció az „új” tagállamokban is 100%-os szinten jár. Magyarországon azok igényelhetik, akik a 2004/2005. és 2005/2006. gazdasági évben répaszállítási joggal vagy Szlovénia cukorkvótája alapján szállítási szerződéssel rendelkeztek, teljesítették ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket, és a tárgyévben jogosultak az egyszerűsített kifizetésre. Az első két feltétel – miután teljesült – nem változik a támogatás folyósításának időszakában, míg a harmadik feltételt akkor teljesíti az igénylő, ha az egyszerűsített kifizetésért folyamodik, és azt számára megítélik. A 2006/2007. gazdasági évi kompenzációt 2006. június 30-ig lehetett igényelni, és – a SAPS jogosultság elbírálása miatt – 2007. április végén kezdték kifizetni 2 584 forint/tonna (9,46 euró/tonna) átlagértékben. A kompenzációra fordítható keretösszeg növekedése a 2006. évi 26,105 millió euróról 2009-ig 41,01 millió euróra emelkedik, ezért a kezdeti 9,46 euró/tonna kompenzációs kifizetés fokozatosan (2007/2008: 11,60 euró/tonna; 2008/2009: 13,73 euró/tonna) 14,87 euró/tonna értékre növekszik a 2009/2010. gazdasági évben.
Amennyiben megszűnik a cukorgyártás a gyárban, ahová a termelő répaszállítási joga szól, akkor további támogatásban is részesülhet a cukorkvótát visszaadó gyárnak juttatott szerkezetváltási keretből.
Az Eastern Sugar Rt. kabai gyárának bezárása
A kabai cukorgyár körzetében az EU-csatlakozás után a cukorrépa-termelés naturális mutatóinak csökkenése volt megfigyelhető: a hektárhozam a 2004. évi 61,4 tonnáról 45 tonnára csökkent 2006-ig, miközben a cukorrépa tonnánkénti átlagos önköltsége 40%-kal, 5 942 forintról 8 355 forintra emelkedett. Számításaink szerint, míg 2004-ben a gyárkörzethez tartozó cukorrépa-termelők 50% feletti hányada képes lett volna a reform utáni minimálár mellett is jövedelmezően termelni, addig arányuk 2006-ig 31%-ra csökkent .
A cukorkvóta visszaadása nyomán tonnánként 730 euró, összesen 78,91 millió euró (21 milliárd forint) szerkezetváltási támogatáshoz jutott a gyár tulajdonosa, aminek egy részét a gyárbezárással kapcsolatos teendők finanszírozására, valamint a répatermelők (19,6%) és gépipari beszállítók (7,4%) kompenzálására különítettek el. A vállalat által visszaadott cukorkvóta után járó szerkezetváltási támogatás 64%-a maradt a vállalatnál. Ez visszaadott tonnánként 470 euró jelent, ami 240 euróval meghaladta a 90%-os fehércukor kihozatal mellett számolt fehércukor 2006. évi alapanyag költségét, míg a kabai gyár bezárásának évében a megtermelt 108 ezer tonna cukortól csak intervenciós felajánlással lehetett megszabadulni. A fehércukor csökkenő referenciaára és az intervenció fokozatos megszüntetése miatt a piaci kilátások kedvezőtlenek voltak. A gyár bezárása által két-három évi jövedelmének megfelelő összeghez jutott a tulajdonos anélkül, hogy termelnie kellett volna, ráadásul a gyors döntésnek köszönhetően a fehércukor-kvótára kivetett tonnánkénti 126,4 euró illetéket sem kellett már kifizetniük.
A hazai cukortermelés reform hatására elkerülhetetlenül bekövetkező csökkenése a kisebb kapacitáskihasználás miatt az állandó költségek növekedését eredményezte volna, vagyis a társaság jövedelmezőség visszaesésével számolt, aminek elkerülése érdekében racionális pénzügyi döntést hozott.
A Magyar Cukor Zrt. petőházai és a Mátra Cukor Zrt. szolnoki gyárának bezárása. A petőházai és szolnoki cukorgyárak bezárása után a magyarországi cukorkvóta 50%-nál nagyobb mértékben csökkent a kabai gyár bezárásával együtt. Ekkora kvótavisszaadás esetén egyrészt lehetővé válik termeléshez kötött cukorrépa támogatás kifizetése EU-s forrásból 7 euró/tonna értékben maximum 5 éven keresztül, másrészt kiegészítő diverzifikációs támogatásra válik jogosulttá Magyarország a diverzifikációs támogatás mellett. Ez azt jelenti, hogy a 2007/2008-as gazdasági évben lemondott cukorkvóta tonnájára 109,50 euró diverzifikációs támogatás 50%-kal növekszik.
Az 50%-ot meghaladó kvótacsökkentés következtében 130 millió eurós plusztámogatáshoz jut az ágazat: 46% szerkezetátalakításra, 38% termelési támogatásra és 16% diverzifikációs támogatásra.
Összefoglaló
Az Európai Unió cukorpiaci rendtartásának 2006/2007. gazdasági évtől hatályos változtatásainak elsődleges célja a kínálat erősebb korlátozása. A WTO-kötelezettségek teljesítése érdekében 5,5-6 millió tonnával kellene csökkenteni az EU reform előtti, évi 19-21 millió tonna körüli cukortermelését a 2009/2010. gazdasági évre. Ezért az Európai Bizottság a cukor (euróban kifejezett) referenciaárát négyéves időszak alatt, több lépésben összesen 36%-kal, a cukorrépa minimálárát – a tagállamok „B” cukorkvótája függvényében – 38-45%-kal (Magyarországon 39,7%-kal) csökkenti. Emellett a cukor intervenciós felvásárlását közösségi szinten évi 600 ezer tonnában korlátozza a 2009/2010. gazdasági évig, majd megszűnteti. A Bizottság a cukorrépa-termelők és -feldolgozók számára hátrányos intézkedések kompenzálására termeléstől függetlenített közvetlen jövedelemtámogatás, a kvóták önkéntes visszaadásának ösztönzésére szerkezetváltási szubvenció, míg az intervenciós felvásárlás későbbi megszűntetése ellentételezéseként magántárolási támogatás bevezetéséről is döntött.
Magyarországon a cukorrépa 2009/2010. gazdasági évtől érvényes 26,29 euró/tonna minimálára nagyjából az 1999-2002 közötti időszakban fizetett felvásárlási átlagárnak felel meg. Ilyen árszint mellett, a termeléshez felhasznált inputok drágulása miatt csak a hatékonyság további javításával lehet jövedelmet realizálni. Mivel a hazai répatermelők közül sokan technológiai fejlesztéseket hajtottak végre az EU-csatlakozás előtt és után, valószínűsíthető, hogy e kívánalmak teljesülnek is az elkövetkező években. Tesztüzemi adatokra alapozott prognózisunk szerint a cukorrépa minimálára és a termelőknek (szerzett jogon) fizetett kompenzáció mellett van esély a megmaradt cukorkvótához szükséges cukorrépa jövedelmező előállítására – noha kétségtelen, hogy az elérhető jövedelem EU-tagságunk első éveihez képest visszaesik. Erős forint esetén, a gabonafélék és olajnövények jövedelmezőbb termesztése mellett, a cukorgyárak kvótájuk kitöltése érdekében várhatóan a minimálárnál magasabb felvásárlási áron tudnak csak szerződést kötni a cukorrépa-termelőkkel. Az árkiegészítés mértéke tonnánként 1-6 euróra becsülhető. Ennek forrása az 50%-os kvótavisszaadás esetén a répatermelést folytató gazdálkodóknak nyújtható támogatás.
A szerkezetváltási program első évének tapasztalatai alapján az Európai Bizottság javaslatára az Európai Tanács módosította a cukorpiaci rendtartást, hogy jobban ösztönözze a kvótavisszaadást. A cukorrépa-termelőknek lehetővé tette, hogy répaszállítási jogukat a cukorgyár kvótájának 10%-ig közvetlenül visszaadják, és így – tonnánként egyszeri, 237,5 euró kiegészítő kifizetést fejében – a feldolgozó beleegyezése nélkül lemondjanak a kapcsolódó cukorkvótáról. A Tanács további kvótacsökkentésről is döntött, figyelembe véve a rendtartás módosításáig visszaadott cukorkvóta nagyságát. Ezért a két magyarországi cukoripari társaság 2007 végén egy-egy gyár bezárásáról döntött. A Nordzucker érdekeltségébe tartozó cég a szolnoki, az Agrana érdekeltségébe tartozó cég a petőházai gyár bezárásáról határozott.
Forrás: Agrárágazat
