IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
Mária Terézia Patense
A XVIII. század elején a történelmi Magyarország területén virágzott a méhészet és a hozzá kapcsolódó háziipar. Voltak 800 család méhet tartó méhes gazdák is, az erdélyiek körében pedig elterjedt volt a brassói havasokba való vándorlás. Általános volt a méhészeti termékek feldolgozása is. Kassáról például Németi Mihály mézeskalácsos 1725-ben csak egy vásárra 71.000 db mézeskalácsot küldött. Vagy Lőcsén annyi mézsört állítottak elő, hogy „évente 20.000 Ft-ot vett be abból a város”, melyet kiváló minősége miatt külföldön is kerestek.
A szatmári béke (1711) után a méhészet veszített jelentőségéből. A mézet kezdte nélkülözhetővé tenni a cukor, a reformáció következtében pedig az egyházi viaszfogyasztás is csökkent és terjedt az olcsóbb világító szerek alkalmazása. A szigorú böjtök enyhülése miatt a mézfogyasztás is csökkent. A méz és a belőle készülő italok évezredek óta a bőség szimbólumát jelentette, és nem hiányozhatott a tehetősebbek asztaláról. A cukorfogyasztás terjedésével a mézfogyasztás is kezdte elveszíteni presztízs jellegét.
A méhészet sokoldalú (gazdasági, erkölcsi és egészségmegőrző) kedvező hatása már ősidők óta ismert, így ennek a kedvezőtlen tendenciának a megállítása kívánatos volt.
Sőtér Kálmán által „jóakaratú” és „örökemlékű” jelzőkkel illetett Mária Terézia császár és királynő a királyi kegynek igen feltűnő megnyilvánulását mutatta a méhészet iránt, melynek következtében a főurak és a legmagasabb rangú tisztviselők egymással vetekedtek a méhészet pártfogásában, példájuk pedig nagy hatással volt az alsóbb rétegekre, sőt az egész országra.
A jóakarat az 1775 április 8-án kibocsátott nyílt parancsban (patensben) kapott jogi keretet, melynek 16 pontjából az alábbiakat emelem ki.
1.sz. Bécsben, a Bellverede kertjében létesített nyilvános főiskolában a tanulni vágyók ingyenes oktatást nyernek a méhészetből.
11. sz. Az alattvalók biztosíttatnak, hogy sem a kincstár a méhészetet különös terhekkel meg nem terheli, sem azt köz- vagy magánérdekből megterhelni nem engedi, ellenkezőleg, teljes szabadságban védeni, oltalmazni és támogatni fogja.
13. sz. Kimondja, hogy minden, a méhészet elé gördített akadály vagy kényszer, ideértve a méhészeti termékekkel való kereskedést is, úgy a földesuraknak, valamint a hatóságoknak legfelsőbb kegyvesztés terhe mellett tilos.
A nyílt parancshoz külön utasítás volt csatolva a kormány által kinevezendő méhész-tanítók részére, mely szerint kötelesek voltak méheket tenyészteni és díjazatlanul nyilvános előadásokat tartani, kétes esetekben a hozzájuk fordulóknak útbaigazítást adni, sőt a költségek megtérítése mellett ily célból a helyszínre is kimenni.
Az intézkedések hatása mai szemmel nézve is eredményesek. Több mint 20 éves töretlen fejlődést eredményezett, és a kedvezmények visszavonását követően a szellemi kisugárzása közel egy évszázadon keresztül érvényesült. A mozgatható keretek hazai felfedezésével a magyar méhészet a XIX. század elején a világ élvonalát jelentette.
A királynő halálát követően utódai sorra megszüntették a kedvezményeket. Ennek ellenére még további 20 évig fejlődés volt tapasztalható, majd újabb 20 év múlva oda esett vissza, ahol Mária Terézia trónra lépte alkalmával volt.
A XIX. század kedvezőtlen hatásai, mint a méhlegelő romlása, az olcsó konkurens helyettesítő termékek, az olcsó import méz stb. következtében a méhészet hanyatlása drasztikus, melyben változást a műszaki fejlődést eredményező kaptárak és más újítások elerjedése jelentette, amely hathatós kormányzati segítséggel és uralkodói pártfogással valósult meg, mivel 1882-ben Erzsébet királynő a megalakuló országos egyesület fővédnöki tisztét elvállalta. A magyar méhészet 1900 környékén már ismét a kor színvonalán volt.
A méhészet jelenlegi helyzete és a kívánatos megoldások nagyon sok hasonlóságot mutatnak a több mint 2 évszázaddal korábbi állapothoz. Mind az irányítás, mind a méhésztársadalom számára a történelmi példa tanulságos.
Az irányítás oldaláról a példa azt mutatja, hogy a méhésztársadalom a pozitív megkülönböztetésre pozitívan reagál. Meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy a megnövelt és ésszerűen megválasztott támogatás a nagyobb adóbevételen keresztül még meg is térülhet az állam számára, melyhez további nem számszerűsíthető pozitív hatások is járulnak (pl. javuló egészségügyi és szociális viszonyok).
Számunkra, méhészek számára pedig azért tanulságos, mert a mai kor szelleme köszönt ránk az elmúlt századokból. A XIX. század elejére ugyanis a méz ára reálértékben a harmadára csökkent, a piaci lehetőségek beszűkültek, megjelent az olcsó amerikai konkurencia, mégis a műszaki-technikai eredmények alkalmazásával a magyar méhészet megújult és a kor színvonalára emelkedett.
Képesek leszünk-e a korábbipélda követésére, a világ élvonalába való emelkedésre, melynek sikerétől függ méhészetünk jövője. Ma sem a korábban megszokott úton kell tovább haladni, hanem meg kell találnunk azokat a piaci réseket és műszaki-technológiai újításokat, melyekkel biztosíthatjuk versenyképességünket.
A jelenlegi feltételeink erre nem kedvezőtlenek, sőt további javulás várható, önbizalmat pedig van honnan merítenünk.
Ágazati szintű általánosításra ragadtatva magamat csak közhelyt mondhatok: a műszaki fejlődést generáló állami támogatás lehet hatékony.
Forrás: Sőtér Kálmán: A méh és világa, Gyakorlati rész, 67-75. oldal Budapest, Franklin-Társulat 1908
