Az állatvilágban is rengeteg leg jelzővel találkozhatunk, úgy, mint a legnagyobb, legszebb, legidősebb, legkisebb vagy mondjuk a legcsúnyább állat a világon. Ebben a cikkben megismerkedhetünk a világ leghosszabb életű állatával, a Galápagosi Óriásteknőssel. Sokan irigylik vagy éppen ellenkezőleg életkora miatt.
A Galápagosi Óriásteknőst szokták emlegetni Elefántteknősként is, a hüllők osztályába, a teknősök rendjébe és a szárazföldi teknősfélék családjába tartozó faj. Kizárólag a Galápagos-szigeteken találhatók meg, itt is egyre kisebb számban. A faj összlétszáma 14-15000 egyed körül van, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a sebezhető kategóriába sorolja. Élőhelyen mindent megtesznek a faj megmentése érdekében. A ritkább alfajokból tojásokat hoznak be a Charles Darwin Kutatóközpontba, ahol kikeltik azokat. Amikor elérik azt a kort, melyben már nem fenyegetik őket a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák, visszaengedik természetes környezetükbe. 2006-ban hunyt el a világ eddig számon tartott legnagyobb teknőse, Harriet, 175 évet élt.
Lapozz tovább és ismerd meg ezt nem mindennapi állatot
Testtömege 150-225 kg, testhossza akár 180 cm hosszú is lehet fejétől a farkáig. A nagyobbra nőtt teknősöknek nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek..
Súlyos teknőjének alakja mutatja, milyen élőhelyen él. Azon alfajoknak, amelyek dús növényzettel borított területen élnek, a páncélja boltozatos, a lába és nyaka is rövidebb, így nem tudnak olyan magasra nyújtózni. Más területeken élő alfajoknak, ahol gyérebb a növényzet, a páncéljuk nyereg alakú, valamint hosszabb nyakuk és lábuk is segíti őket abban, hogy jobban elérjék a növényeket. A harmadik típusba a kettő ötvözete tartozik.
A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak. A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik. Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak. Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan felfegyverzett növényeket is „megtámad”, mint a csalánfélék és a manzanillo-fák. Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud ártani, a termése kedvelt csemegéjük.
Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val sétálnak. Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják. Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének.
A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe egyenként átlagosan 10 tojást raknak. A tojások lerakására az alacsonyabban fekvő napos területek a legmegfelelőbbek, a nőstények rendszerint a megszokott fészkelő helyükre térnek vissza. A lerakott tojásokat a nőstény gondosan betemeti, majd a nap melegére bízza a költésüket. A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök. A gyámoltalan, de korán önállóságra kényszerült fiatalok közül csak nagyon kevesen élik meg az első tíz életévüket.
Forrás: Wikipédia
