A magyar szürke szarvasmarha Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállat, valódi hungarikumnak számít napjainkban.

Típusai

-Kis testű típus: alacsony marmagasságú, fejletlen, létrejöttében szerepet játszottak a rossz minőségű takarmányozás és a nem kielégítő életkörülmények. Jellemzője a nem tetszetős szarvalakulás és a hibás lábszerkezet.
-Durva igás típus: nagy marmagasságú, mély mellkasú egyedek, lábai hosszúak, mozgása élénk.
-Finom tejelő típus: kistermetű, nemes, finom szerkezetű, szarvai vékonyak, tőgye jobban fejlett.
-Nagyüzemi típus: nemes, tetszetős megjelenésű, szép, címeres szarvú, napjainkban a leggyakoribb.

Testalkata

A tenyésztők által legkedveltebb fejforma a majdnem egyenes profilvonalú fej, széles homlokkal és fejtetővel, kissé kiálló szemboltokkal. Tapasztalatok szerint nagyon fontos a széles szarvtő, előnyös fejlődési erélyről árulkodik. A szarv alakjára rengeteg kifejezés van.

Ha széles szarvtőből indul, és hosszú, harmonikus alakulású, „címeres” szarvról beszélünk. A legkedveltebb alakú a táblás, a csákó, a gallyas és a szép alakulású lant alakú szarv. A leghosszabb az ökör szarva, akár méteres is lehet. A bikáé valamivel rövidebb, 50–70 cm, de ennek is meg kell haladnia a fej hosszát. Legrövidebb, legvékonyabb szarva a tehénnek van. A szürke marha nyaka hosszú, de keskeny és izomszegény.

A tenyésztők a szívós, erős izomzatot kedvelik, de a tömeges izomkötegeket nem. A bikák tömege 700–900 kg, a teheneké 550–600 kg. A mar gyakran erősen kiemelkedik, s a mar és a szintén magas farbúb között a hát viszonylag alacsonyabb. Igen intelligens és igénytelen állat, betegségekkel szemben rendkívül ellenálló. A tehén könnyen ellik, borjához nagyon ragaszkodik, féltőn óvja. Pusztulása esetén képes napokig bolyongani és keresni. A következő oldalon folytatom! 

Színe

Az állatok színe a kortól függően változik. A borjak színe két-három hónapos korban elkezd világosodni, majd szürkülni, s 4–6 hónapos korra teljesen szürkék. A kifejlett szürke marha az ezüstszürkétől a sötét daruszínig terjedő színárnyalatokban fordul elő, a következő árnyalatokat különböztetik meg: ezüstfehér, ezüstszürke, kékszőrű, darvas, daru, sötétdaru, rigószőrű.

A bika „kormos” színe általában 3-4 éves korra alakul ki teljesen: nyaka, az alkarja elülső része, válla egy része, a marja, a mellkasa és a hasa oldalt és alul fekete színű, vagy feketével színezett. A szőrzet színe évszakonként is változhat: a fedőszőr nyáron rövid, vastag, egyenes, télen tömött és hosszú. Az állatok télen sötétebb színűek és szőrzetük több rőt árnyalatú szőrszálat tartalmaz. Színük a tavaszi vedlés után a legszebb.
 

Forrás: Wikipédia