(Ázsiai márványospoloskák kőrisen)
A háztartási rovarölők kapcsán én azt gondolom, hogy, mivel jellemzően piretroid hatóanyagot tartalmaznak, a poloskákra is hatékonynak kell lenniük. Ha a szer „nem hat”, akkor annak inkább az lehet az oka, hogy csak azt hisszük, hogy nem hatott rá, tehát például lefújunk egyet, és egy másikat vesszük észre egy kicsivel később, vagy nem a megfelelő helyeket fújtuk be, nem a gócokat stb. Ezek a szerek érintő hatásúak, tehát vagy át kell mennie a kezelt felületen a rovarnak, vagy közvetlenül rá kell kerülnie a poloskára a szernek. Mindezek mellett ezektől a készítményektől ne várjuk, hogy hetekig, hónapokig hassanak.
Ami pozitívumként elmondható, hogy világszerte számos kutatócsoport, de mi is itt, a Rovartani Tanszéken elkezdtünk foglalkozni a természetes ellenségek kutatásával. Itt elsősorban olyan, apró hártyásszárnyúakra kell gondolni, melyek már tojás korában elpusztítják az ázsiai márványospoloskát. Azt jelenleg szinte kizárt dolognak tartom, hogy a poloskák száma összességében lényegesen csökkenjen a kémiai védekezések által. Azt azonban nem tudjuk előre megmondani, hogy, ha esetleg sikerül találnunk valamilyen természetes ellenséget, az mennyire fogja tudni korlátozni hosszabb távon a poloskanépességet.
Hallottunk korábban a szamurájdarázs megjelenéséről, mint természetes ellenség. Valóban megoldást jelenthet? Illetve ilyenkor merül fel a másik kérdés, hogy abban az esetben, ha betelepítjük ezt a természetes ellenségét, akkor nem lehet az, hogy a későbbiekben már az fog gondokat okozni?
Az ázsiai márványospoloska a tojásait csomóban rakja le, és ez az apró darázs a poloska tojásaiba petézik, és azokban fejlődik ki. Már előkerült Svájcban és Olaszország északi részén is. Van esély rá, hogy eljut ide, illetve felbukkan Magyarországon is. Ha az esetleges szándékos, biológiai védekezés céljából történő betelepítés lehetőségére gondolunk, akkor azt nagyon komoly laboratóriumi vizsgálatoknak kell megelőznie, például honos, rokon címerespoloska-fajokkal kapcsolatban, hogy vajon azokra jelenthet-e kockázatot a betelepítésre szánt hasznos szervezet.
Persze, úgy is gondolkodhatnánk, hogy kit érdekel, pusztuljon az összes poloska, de természetesen ezt a személetet nem szabad követni. A cél az, hogy minél inkább specialista fajt találjunk, amely csak az ázsiai márványospoloskát pusztítja. Az egyik legújabb irányzat az, hogy olyan parazitoidokkal próbálkozzunk (pl. Anastatus bifasciatus), amely honos Európában. Így nem kell idegenhonos szervezetet betelepíteni az idegenhonos kártevő visszaszorítására, hanem „csak” fel kell szaporítani az őshonos szervezetet, és célzottan a nagyon fertőzött, „márványospoloskás” területre kijuttatni, így kisebb lehet az ökológiai kockázat. Természetesen azonban ezen a téren is még sok kutatást kell végezni.
