Állatszerető ideológiámat fel terveztem áldozni az egészségemért. És habár tudtam, hogy ez volt a helyes döntés a szervezetem számára, érzelmileg nem voltam boldog. Mégis, néhány nappal azután, hogy újra elkezdtem halat enni (akkora bűntudatom volt, hogy úgy éreztem, bocsánatot kell kérnem tőlük), sokkal jobban kezdtem érezni magamat. Visszatért az energiám, jobban lett a bőröm és elmúltak a fejfájásaim.
Néhány hónappal később a kiütésem és a fájdalmaim teljesen eltűntek és a fogínyem is rendben van. Nehezen döntöttem el, hogy nyilvánosságra hozzam mindazt, ami történt velem. Szívem szerint szeretnék újra vegán lenni. Rettenetes bűntudatot érzek a halak miatt, habár csak olyanokat eszek, amiket etikusan fogtak ki […] és soha nem fog senki rávenni, hogy húst egyek.
Habár vegánnak lenni egészséges lehet, a konzulensem azt tanácsolta, hogy minden nikkelallergiásnak – állítólag minden tízedik embernek – tudnia kell erről. Egyre inkább egyértelművé válik, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. Egy tisztán étkező újságíró nemrég arról írt, hogy vesekövei lettek a nagy mennyiségű oxalátoktól (amik a növényekben találhatók), amik az ételeiben voltak.
Számos híresség, akik a legjobb táplálkozási tanácsadókhoz fordulhatnak is abbahagyták a veganizmust. Számos más vegánnak B-, D-, kalcium- és jódelégtelensége lett – ezek mind szükségesek a jó egészséghez. A B-vitamin jelentős hiánya szív- és idegproblémákhoz vezethet. Nem azt mondom, hogy a veganizmus rossz választás – csupán azt, hogy hacsak nem tudod, hogy mit csinálsz, és nem figyeled nagyon óvatosan a tested reakcióit, akkor, akárcsak nekem, problémáid lesznek.
Idén továbbra is drukkolok azoknak, akik a Veganuary-t csinálják. De sajnos a jövőben már nem csatlakozok majd hozzájuk – mert számomra, az étrend, amiről azt hittem, hogy a legjobb lesz számomra végül a legrosszabbnak bizonyult.
