A szakmai vonatkozásokat is tartalmazó hírek pontatlan, méginkább „pongyola” megfogalmazása az érintettek körében értetlenséget, bizonytalanságot, rosszabb esetben pánikot is kelthet! Nemrég olvastuk, hallottuk: Magyarország déli határain túl, de az országhatár közelében a sertések tömeges bélférgességét állapították meg, s ez a hazai sertésállományt és a sertéshúst fogyasztókat egyaránt veszélyezteti.
Ismerd meg a Trichinellózis betegséget
A szakmai vonatkozásokat is tartalmazó hírek pontatlan, méginkább „pongyola” megfogalmazása az érintettek körében értetlenséget, bizonytalanságot, rosszabb esetben pánikot is kelthet!
Nemrég olvastuk, hallottuk: Magyarország déli határain túl, de az országhatár közelében a sertések tömeges bélférgességét állapították meg, s ez a hazai sertésállományt és a sertéshúst fogyasztókat egyaránt veszélyezteti.
Ez a hír több szempontból is szakszerűtlen, pontatlan, következményeit illetően pedig hamis.
Először tisztázni kellett volna, hogy házi- vagy vadsertésekről van szó.
Másodszor pontosítani kellett volna, hogy a bélférgesség alatt mit értenek. A közvélemény, de még az állattartók is a sertés bélférgességén a "sertésgilisztát", vagyis a sertés orsóférgességét értik, arról nem is szólva, hogy számos bélféreg létezik (orsóférgek, fonálférgek, galandférgek, stb.).
Harmadszor: a bélférgesség parazitózis, tehát nem úgy terjed, mint egy vírusos vagy baktériumos fertőző betegség.
Negyedszer: a szóban forgó bélférgesség az embert csak rendkívül ritkán érintheti, akkor is csak úgy, ha egy sor gondatlanságot vagy szabálytalanságot követ el.
Azóta kiderült, hogy a trichinellózisról van szó! Okozója a Trichinella spiralis nevű fonálféreg, melynek kifejlett alakja élősködhet az arra alkalmas gazdaállat - sertés, vaddisznó, kutya, macska, róka, borz, medve, patkány - belében, ám az igazi veszélyt nem a béltrichinella, hanem annak a gazdaállat harántcsíkolt izomzatában betokozódó lárvája, az izomtrichinella jelenti.
Az egypatások, köztük a ló, a szarvasmarha és a madarak csak részleges fogékonysággal bírnak, ezekben az izomtrichinella nem, vagy nem mindig tud kifejlődni.
Élő sertésen a trichinellózis meg sem állapítható, mert igen nagy számú féregre, mintegy százezer lárvára lenne szükség ahhoz, hogy tüneteket is észleljünk. A trichinellózis nálunk sertéseknél egyébként is igen ritka, vaddisznókon gyakoribb.
A sertés természetes fertőződése majdnem mindig úgy történik, hogy a vadakkal foglalkozó emberek (vadőrök, vadászok, mezőőrök, gyepmesterek) az elejtett róka, nyest, borz tetemét lebőrözés után nyersen a sertések elé dobják. Ezek elfogyasztása után az esetlegesen bennük lévő izomtrichinella-lárvák befurakodnak a sertés bélnyárkahártyájába, itt vedlenek, s már 40 óra múlva elérik teljes fejlettségüket a férgek.
Nőstényeik (3-4 mm hosszúak) a fertőződés után 3-5 nappal nagyszámú petét raknak le a bélbolyhokban, ahonnan ezek a nyirokárammal a vérbe, onnan pedig a harántcsíkolt izmokba kerülnek. Itt 3-4 hét múlva betokozódnak, pár hónap múlva elmeszesednek, de a bennük lévő lárva akár évekig is fertőzőképes maradhat.
(A tok kb. 0,5 mm hosszú, 0,2-0,3 mm széles, a benne lévő lárva kb. 1 mm hosszú. Ez csak úgy lehetséges, hogy a lárva a tokban összecsavarodott.)
Amint azt korábban jeleztük, a béltrichinellák állatokban észrevehető tüneteket nem okoznak (legfeljebb enyhe hasmenést), de az izomtrichinellák tömeges fertőzés esetén izomgyulladást eredményeznek, ilyenkor a vérben az eosinophyl sejtek megszaporodnak. Az izomtrichinellák gyakoriság szerinti előfordulási helyei: rekeszizom, bordaközi izmok, nyelv-garatizmok, nyelőcső, rágóizom.
Trichinellózis emberre is terjed!
Az ember fertőződése csak akkor következhet be, ha a viszonyok ezt lehetővé teszik: fertőzött hús fogyasztásakor, amennyiben annak tárolása, hőkezelése sem volt megfelelő.
Emberben mindkét alak, tehát a bél-és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, utóbbi sokszor halálos kimenetelű.
A béltrichinellózis tünetei: láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak.
Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, vizenyős beszűrődések a szemhéjakon és az arcon, kötőhártyagyulladás, bőrkiütés. A halál a fertőződés után 2-7 hét múlva áll be a beteg toxikus, kachexiás állapotában (teljes lesoványodás). Nálunk 1995-ben mindössze két megbetegedés történt, mindkettő vaddisznóhúsból készült füstölt kolbász fogyasztása után.
A közfogyasztásra kerülő sertés-, vaddisznó-és lóhús trichinellózisra irányuló állatorvosi vizsgálata kötelező (mikroszkópos, pepszines emésztéses vizsgálat). Amennyiben a húsvizsgálatnál a trichinellózist megállapították, az egész test kobzásra kerül (elhalt trichinellák előfordulásakor is).
A veszélyforrást tehát a húsvizsgálatra még nem kötelezett magánvágások, ellenőrizetlen vaddisznó kilövések jelentik, annál is inkább, mert jó hazai szokások szerint a „kóstolók” széthurcolásával ez több embert is érinthet.
Az izomtrichinellák egyébként 60 oC fokon 10 perc alatt elpusztulnak (-15 oC-on 10-20 nap alatt, -35 oC-on 1 nap alatt pusztulnak el), tehát megfelelő tárolással és a sütés, főzés hőmérsékletén ártalmatlanná tehetők.
Vigyázat! A hús sózása, párolása, füstölése bizonytalan hatású!
Forrás: Agrárágazat
