A tehén elapasztása, szárazonállás alatti takarmányozása

Hirdetés

A takarmányozás szerepe a tehenek anyagforgalmi zavarainak megelőzésében II.

Dr. Böő István
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A tehén szárazonállás alatti takarmányozása alapvetően fontos. Miért?
A tehén elapasztása, szárazonállás alatti takarmányozása
 

A tehén elapasztása, szárazonállás alatti takarmányozása

A tehén szárazonállás alatti takarmányozása alapvetően fontos. Miért?

Főként azért, mert a tehenet mind az ellésre, mind a következő tejtermelési időszakra ekkor kell felkészíteni. Mondhatnánk azt is, hogy a szárazonállás alatti takarmányozás alapvetően befolyásolja az ellés milyenségét (könnyű, nehéz), azt, hogy életerős borjút hoz-e világra, azt, hogy a borjú sorsát meghatározó, elegendő mennyiségű és minőségű föcstejet termel-e, azt, hogy a tehén közvetlenül ellés után, a termelésbe lendülés idején milyen étvágyú lesz, képes lesz-e felvenni a nagy tejtermelés hirtelen megnőtt tápanyagigényének megfelelő takarmánymennyiséget. Nagyrészt ekkor dől el az is, hogy az ellés-körüli és ellés-utáni anyagforgalmi zavarokat, betegségeket meg tudjuk-e előzni? Egyébként a magzatépítés is ekkor van a legkritikusabb szakaszában, hiszen a magzat ebben a szakaszban átlagosan 25-30 kg-ot nö

vekszik.

A szárazonállási időszak a várható ellés előtt 60 nappal végzett elapasztástól az ellésig tart. Ebből a 60 napból az első 40 nap a pihentetés, 20 nap pedig inkább a következő laktációra való felkészítés ideje.

Melyik elapasztási módszer javasolható, a gyors vagy a fokozatos?

A vemhesség 8. hónapjának elejéig sok tehén magától elapaszt, de a nagy tejtermelésű egyedek szárazra-állítása esetenként elég nehéz, hiszen az apasztás, mint a laktáció mesterséges úton történő befejezése stresszként hat.

Vann

ak olyan tehenek, melyek napi tejtermelése még a vemhesség 7. hónapjában is meghaladja a 15 litert is. Ezen „felbuzdulva” vannak gazdák, akik tehenüket „átfejik”, vagyis nem állítják szárazra és csodálkoznak, hogy az újszülött borjú kis testtömegű, nemegyszer „éretlen”, a betegségekkel szemben fogékony, a föcstej kevés és híg, a következő laktációban (tejtermelési időszakban) pedig jóval kevesebb tejet ad.

Általánosságban az javasolható, hogy a gyors, radikális, drasztikus elapasztást 15-literes napi tejter

melésnél kisebb hozamú teheneknél és a gyakrabban tőgy-gyulladásos (különösen a fertőző tőgy-gyulladásos) teheneknél, míg a fokozatos, hagyományos apasztást napi 15 liternél több tejet adó teheneknél alkalmazzuk addig, amíg napi termelésük 15 liter alá csökken, ezt követően ezeknél is előnyösebb a gyors apasztás (a fokozatos apasztás tehát csak átmeneti).

Gyors apasztáskor a fejést hirtelen szüntetik meg, az elapasztásra kijelölt nap reggelén még megfejik a tehenet, aztán már nem. Több napig elvonják a taka

rmányt és az ivóvizet. Igen fontos a tőgy állapotának figyelése, különösen akkor, ha a laktáció alatt valamelyik negyed gyulladásos volt, vagy 2-3 héttel az elapasztás előtt végzett vizsgálat pozitív eredményt adott: ezeket a tőgynegyedeket a baktériumérzékenységnek megfelelő hosszú-hatású készítménnyel „le kell zárni”! Jó módszer, ha a tőgy utófertőződésének megelőzése céljából az elapasztás után két héten át hetente 2-3-szor lefertőtlenítjük a tőgybimbókat, majd ezt a műveletet az ellés előtti héten is elvégezzük.

Hagyományos vagy kímélő apasztáskor fokozatosan csökkentik a fejések számát és a kifejt tej mennyiségét, ezzel párhuzamosan a napi takarmányadagot is.

Elhagyják az esti vagy a reggeli fejést, majd csak kétnaponta egyszer fejnek, végül teljesen megszüntetik a fejést. Az elapasztás kezdetén az abrakot megvonják, a tejtermelést fenntartó takarmányokat (zöldet, szilázst, gyökgumósokat) csökkentik. Szükség esetén korlátozzák a vízfogyasztást is, de teljes koplaltatást és szomjaztatást nem alkalmaznak. (A fejést fokozatosan, akár egy hét alatt szüntetik meg úgy, hogy naponta vagy két

naponként bizonyos mennyiségű tejet, egy-egy tőgynegyedből 0,5-1 litert kifejnek, miközben a takarmány- és vízfogyasztást is csökkentik.)

Fontos, hogy a fokozatos elapasztás legfeljebb két hétig tartson.

Gyors apasztásnál mesterségesen okozunk anyagforgalm

A fokozatos apasztás az állat számára kedvezőbb ugyan, mégis azt kell mondanunk, hogy nagy tejtermelésné

Hirdetés
i zavart, ezért törekednünk kell arra, hogy 3-4 napnál tovább ne tartson, a tejtermelés megszűntével kezdjük meg a szárazonállás alatti takarmányozást.l (napi 15-20 liter ekkor) a gyors apasztás eredményesebb.

Néha szükség lehet a vemhesség idejétől függetlenül soron kívüli elapasztásra is: ha a tehénen csontlágyulás tünetei mutatkoznak (igen sokat fekszik, nehezen kel fel, állása bizonytalan) és bőven a

d tejet, vagy amikor hosszabb ideig nem eszik, tejtermelése mégis alig csökken.

Lényeges, hogy az előkészítést mindenképpen az a gazda végezze, akinél a tehén elleni fog. Ezt azért hangsúlyozom, mert nemegyszer a vemhesség utolsó időszakában helyeznek ki vagy vásárolnak állatot, amely az ellésig nem tud az új helyéhez alkalmazkodni, nem tudja „megtermelni” az új környezetben levő kórokozókkal szembeni ellenanyagait, következésképpen azok a föcstejében sem lehetnek benne, gyakoribb a borjak megbetegedése. Ezért legkésőbb a vemhesség 6. hónapjának végéig vásároljunk vemhes üszőt vagy tehenet!

Milyen legyen a tehén takarmányozása a szárazonállás alatt?

A szárazon állás idején a tehén „szabadságon van”, fehérje- és energiaszükséglete alacsony, ezeket elsősorban tömegtakarmányokkal elégítjük ki (gyeptermékek, lehetőleg jó minőségű réti széna, kisebb mennyiségű kukorica szilázs stb.). Ebben a szakaszban az állat korábban „lezsarolt” szervezetét vitaminokkal, ásványi-anyagokkal feltöltjük, kondícióját csak szükség s

zerint javítjuk, mert az elhízásnak komoly káros következményei lehetnek.

Ha a szárazra állítás elején a tehén jó kondícióban van, az ellésig hátralévő két hónapban úgy kell etetni, hogy testtömege ne gyarapodjék többet, mint a születendő borjú tömege, de legföljebb 50 kg-ot. Ha kondíciója a kívánatosnál némileg gyengébb volt, akkor se gyarapodjon többet, mint tömegének 8-10%-a. A takarmányozást jó minőségű tömegtakarmányokra kell alapozni, a tápanyagtartalmat úgy kell beállítani, hogy az életfenntartó szükségleten felül 2-3 liter tej termelésének megfelelő „többletet” tartalmazzon, ez biztosítja a vehem fejlődését és a tenyészkondíció fenntartását. Fontos ebben a szakaszban a strukturális rost mennyisége (lehetőleg jó minőségű réti széna) és az ásványi-anya

Olyan takarmányokat etessünk, melyek karotinban (A-vitamin) és a D-vitaminokban gazdagok. A takarmányok jó étrendi hatásúak legyenek, kerüljük a puffasztó, dugító, hashajtó, hideg, fagyos, romlott takarmányokat (pl. fagyos répa, penészes széna, rosszul erjedt szilázs).

g-, vitaminellátás! (Kalcium: foszfor arány = 1:1).

A szárazon állás első 40 napjában a fő takarmány a széna legyen, abrakból csak annyit adjunk, amennyi a szükséges vitamin-, ásványpremix megetetéséhez szükséges, ez általában 1 kg naponta. Ha jó minőségű a szilázsunk, ebből akkor se adjunk napi 8-10 kg-nál többet!

A szárazonállás végén, ellés előtt 2-3 héttel meg kell kezdeni az előkészítést, hogy az emésztőrendszert, ezen belül a bendőflórát hozzászoktassuk a laktáció alatti takarmányozásho

z!

Milyenek legyenek az ellés-előtti abrakadagok? Az a helyes, ha az abraketetést a szárazon állás első 40 napjában mellőzzük. Különbséget teszünk az egyoldalúan tejtermelő és a kettős-hasznosítású fajták között, ezen belül is figyelembe vesszük az előző tejtermelés mértékét és a tehén kondícióját. Az előhasi üszők előkészítése eltér a tehenekétől.

A többször ellett, nagy termelésű tehenek abraketetését a várható ellés előtt 2-3 héttel 1-1,5 kg-os napi adagokkal kezdve az ellésig fokozatosan 5-6 kg-ra kel

l emelni.

A vemhes üszők abraketetését korábban, ellés előtt 4-6 héttel kezdjük 0,5-1 kg-os napi adagokkal, ez ellésig eléri a 3,5-4 kg-ot.

Fontos, hogy a szárazon állás alatti mozgatásról lehetőség szerint gondoskodjunk!

Nagyobb telepeken a szárazon álló

Szárazon álló férőhelyeket a teljes tehénállomány kb. 20%-ára célszerű kialakítani. Nyári időszakban a szárazon álló tehenek legelőn tartása előnyös.

Hirdetés
teheneket külön istállóban tartják, melynek belső elrendezése ugyanolyan, mint a kötetlen rendszerű termelő tehénistállóké.

Fontos, hogy az állatok a szárazon állás ideje alatt ivóvízhez bármikor hozzájuthassanak!

 

A tehén takarmányozása a laktáció első szakaszában (elléstől a 12. hétig):

Az állat a szárazon állás idején képezett tartalékait mobilizálja a tej

termelés érdekében. Az ellés után 2-3 napig jó minőségű, könnyen emészthető takarmányt adjunk. Jó, ha az abrakkeveréket az ellés utáni első héten vízzel keverve, vagyis ivósként adjuk. Ízletesebb az abrakkeverék, ha 20% korpát és 10-15% napraforgódarát is tartalmaz, széna mindig legyen ilyenkor az állat előtt. Ha nincs önitató, naponta többször itassunk! Ellés után a napi abrakmennyiséget fokozatosan emeljük 1-1 kilogrammal, ez azt jelenti, hogy a 7. napon eléri a napi 6-10 kilogrammot. A tejtermelés napról-napra fokozódik. A tehenek ellés után a 3.-5., az üszők pár héttel később, tehát ebben a szakaszban érik el a tejtermelési csúcsot és ilyen szinten tartják. Mivel a tehén a tejjel több energiát és táplálóanyagot veszít, mint amennyit a takarmánnyal fel tud venni, testtömege jelentősen csökken. Arra kell ügyelni, hogy ez a csökkenés ne haladja meg a napi 1,5 kg-ot, az összes veszteség pedig az ellés utáni 3 hónapban ne legyen több 50-70 kg-nál. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a tehén testtömegének 3-4%-át kitevő tömegtakarmány (jó minőségű széna, kukoricaszilázs, zöldlucerna) mellett az etetett takarmány szárazanyagának 5055%-át kitevő abrakot adunk, a nyersfehérje-tartalom pedig a szárazanyag 1618%-a. A takarmányadagokat a termelés függvényében kell összeállítani, a havi próbafejések eredményeit (frissfejősöknél a genetikailag elvárható termelést) vesszük figyelembe. Nagy termelésű teheneket a laktáció első 6 hetében napi 35-40 kg tej termelésének megfelelően, ezt követően a tényleges napi termelésnek megfelelően takarmányozunk. Frissfejősök (üszők) esetében a laktáció első 8 hetében 26-28 kg napi termelést veszünk figyelembe, majd később ezeknél is a tényleges termelést. Látható tehát, hogy ebben a szakaszban mintegy „ráetetést” alkalmazunk, több tápanyagot igyekszünk biztosítani, mint amennyit az állat termelése igényelne. A minél több takarmányfelvételre való ösztönzést az etetések számának növelésével is próbáljuk elérni, naponta négyszer-ötször etetünk. Figyelem! A nagyobb mennyiségű abrak bendőacidózist okozhat, ezért rostot, tehenenként napi 5-7 kg szénát is adjunk, ha erre nincs lehetőségünk, az abrakhoz 2-4% bendőpuffert keverjünk (nátrium-hidrogén-karbonát = Ruminogén).

 

A tehén takarmányozása a laktáció középső szakaszában (laktáció 12. hetétől a 24. h

etéig):

A napi tejtermelés a perzisztenciának megfelelően egy ideig állandó szinten marad, de rendszerint csökken, a tehén testtömege „beáll”, vagyis már nem csökken, a táplálóanyag-fogyasztás (bevitel) és felhasználás (ürülés) egyensúlyba kerülnek. A tejtermelés gyorsabban csökken, ha az állat az ellést követő 60 napon belül ivarzik és vemhesült. Mivel kisebb mind az energia-, mind a fehérjeigény, az abrakadagokat csökkenthetjük, az olcsóbb tömegtakarmányok kerülhetnek túlsúlyba. A tömegtakarmány-abrak arány 55:45 lehet, a nyersfehérje mennyisége 13%-ra mérséklődhet.

 

A tehén takarmányozása a laktáció befejező szakaszában (laktáció 24. hetétől az elapasztásig):

A tejtermelés folyamatosan

csökken. Tovább csökkenthető a takarmány fehérje- és energiatartalma. Ügyeljünk azonban arra, hogy a szakasz végére, vagyis a szárazonállás kezdetére közepes tenyészkondícióban legyen, olyan állapotban, mely az elléskor kívánatos. El ne hízzon, mert ez különböző anyagforgalmi betegségekhez vezethet! Az abrakadag a szárazanyag legfeljebb 35%-a, az emészthető nyersfehérje pedig 12%-a legyen!

 

 


Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

elszámolóár

olyan, a könyvvitelben alkalmazott, belső használatú egységár, amelyet az áru-, az anyag-... Tovább

baromfitartás telepei

a termelési célnak (tenyésztés, hús v. tojás) megfelelő, nagyüzemi termelésre szolgáló... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.