notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Termelésarányos, négyfázisú takarmányozás

Hirdetés

Nagy tejhozamú tehenek takarmányozása (II.)

Dr. Böő István
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

„A tehenet a száján át fejik” Ezt azért mondják, mert - amennyiben a genetikai képességek adottak - a tejtermelés a takarmányozástól függ, s a leggyakoribb, tejtermelést is befolyásoló anyagforgalmi zavarok is közvetve vagy közvetlenül a takarmányozásra vezethetők vissza.
Termelésarányos, négyfázisú takarmányozás

Termelésarányos, négyfázisú takarmányozás

„A tehenet a száján át fejik”

Ezt azért mondják, mert - amennyiben a genetikai képességek adottak - a tejtermelés a takarmányozástól függ, s a leggyakoribb, tejtermelést is befolyásoló anyagforgalmi zavarok is közvetve vagy közvetlenül a takarmányozásra vezethetők vissza.

A tehenészet a mezőgazdaság „nehézipara”.

Itt a legnagyobb a fizikai igénybevétel, ide kell a legtöbb szakismeret és lelkiismeretesség, ha valaki jó eredményt akar elérni, folyamatosan, éjjel-nappal, hétköznap-ünnepnap szinte együtt kell lakni, élni az állatokkal.

A tehenek négyfázisú takarmányozása azt jelenti, hogy a vemhesség és a laktáció alatti tejtermelés függvényében a tehén eltérő tápanyagigényének megfelelően takarmányozunk:

· a szárazonállás alatt (elapasztástól az ellésig);

· a laktáció első szakaszában (termelésbe-lendülés, elléstől 12 hétig);

· a laktáció középső szakaszában (laktáció 12. hetétől a 24. hetéig);

· a laktáció befejező szakaszában (laktáció 24. hetétől elapasztásig) ennek
megfelelően a takarmányozást ehhez kell igazítani!

A szárazonállás alatti takarmányozással korábban részletesen foglalkoztunk.

I. fázis, a laktáció első szakasza:

az állat a szárazon állás idején képezett tartalékait mobilizálja a tejtermelés érdekében. A tejtermelés napról-napra fokozódik, a tehenek ellés után a 4-6., az
üszők a 6-8. héten, tehát ebben a szakaszban érik el a tejtermelési csúcsot, és ilyen szinten tartják. Mivel a tehén a tejjel több energiát és táplálóanyagot veszít, mint amennyit a takarmánnyal fel tud venni, testtömege jelentősen csökken. Arra kell ügyelni, hogy ez a csökkenés ne haladja meg a napi 1,5 kg-ot, az összes veszteség pedig az ellés utáni 3 hónapban ne legyen több 50-70 kg-nál. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a tehén testtömegének 3-4%-át kitevő tömegtakarmány mellett az etetett takarmány szárazanyagának 50-55%-át kitevő abrakot adunk, a nyersfehérje-tartalom pedig a szárazanyag 16-18%-a. A takarmányadagokat a termelés függvényében kell összeállítani, a havi próbafejések eredményeit (frissfejősöknél a genetikailag elvárható termelést) vesszük figyelembe. Nagy termelésű teheneket a laktáció első 6 hetében napi 35-40 kg tej termelésének megfelelően, ezt követően a tényleges napi termelésnek megfelelően takarmányozunk. Frissfejősök (üszők) esetében a laktáció első 8 hetében 26-28 kg napi termelést veszünk figyelembe, majd később ezeknél is a tényleges termelést. Figyelem! A nagyobb mennyiségű abrak bendőacidózist okozhat, ezért rostot, tehenenként napi 57 kg szénát is adjunk, ha erre nincs lehetőségünk, az abrakhoz 2-4% bendőpuffert keverjünk (nátrium-hidrogén-karbonát = Ruminogén).

Hirdetés

II. fázis, a laktáció középső szakasza:a napi tejtermelés a perzisztenciának megfelelően egy ideig állandó szinten marad, de rendszerint csökken, a tehén testtömege „beáll”, vagyis már nem csökken, a táplálóanyag-fogyasztás (bevitel) és -felhasználás (ürülés) egyensúlyba kerülnek. A tejtermelés gyorsabban csökken, ha az ellést követő 60 napon belül ivarzik és vemhesült. Mivel kisebb mind az energia-, mind a fehérjeigény, az abrakadagokat csökkenthetjük, az olcsóbb tömegtakarmányok kerülhetnek túlsúlyba. A tömegtakarmány-abrak arány 55:45 lehet, a nyersfehérje mennyisége 13%-ra mérséklődhet.

III. fázis, a laktáció befejező szakasza: a tejtermelés folyamatosan csökken. Tovább csökkenthető a takarmány fehérje- és energiatartalma, így a tehén pótolhatja a korábban elveszített élőtömegét, javíthatja kondícióját. Ügyeljünk azonban arra, hogy a szakasz végére, vagyis a szárazonállás kezdetére közepes tenyészkondícióban legyen, olyan állapotban, mely az elléskor kívánatos. El ne hízzon, mert ez különböző anyagforgalmi betegségekhez vezethet! Az abrakadag a szárazanyag legfeljebb 35%-a, az emészthető nyersfehérje pedig 12%-a legyen!

IV. fázis, a szárazonállás szakasza: ezzel korábban részletesen foglalkoztunk.Ahhoz, hogy a tehenek takarmányozását a fenti szempontok szerint tudjuk megvalósítani, nagyobb tehenészetekben ki kell alakítanunk az egyes termelési csoportokat, hiszen az állatok azonos naptári időszakban eltérő biológiai állapotban vannak.

A következő termelési csoportok kialakítása célszerű:

- szárazonállás első felében lévők az ellés előtti 2-3 hétig;

- előkészítés időszakában lévők;

- frissen ellettek, ezen belül külön a frissfejősök;

- nagy termelésű csoport;

- közepes termelésű csoport;

- kis termelésű csoport.

Jó, ha az egyes csoportokon belül a kondíciót is figyelembe vesszük. A hízásra hajlamos teheneket alacsonyabb termelési csoportba, a rossz kondícióban lévőket magasabb termelési csoportba helyezzük, mint amit teljesítményük alapján megérdemelnének. A frissfejősök ugyanolyan szintű termeléshez több energiát igényelnek, mint a többször ellettek.

A tejtermelést havonta ellenőrizzük, ennek megfelelően szükség esetén az egyed más csoportba kerülhet.

Az, hogy a négyfázisú takarmányozást milyen takarmányozási rendszerrelhajtjuk végre a gyakorlatban, nemcsak elhatározás kérdése! Az abrak adott, azt esetleg a gazdaságon kívülről is be lehet szerezni, azonban a tömegtakarmányokat helyben kell megtermelni, ez pedig adottságok, lehetőségek függvénye is. A különböző takarmányozási módszerek emiatt is főként a tömegtakarmányokban különböznek egymástól.

Hirdetés

Az állatlétszám, az adottságok, lehetőségek és a termelési szint alapján az alábbi takarmányozási rendszerek közül választhatunk:

Évszakonként változó takarmányellátás:

inkább a kisebb, 200-300-as létszámú tehenészetekben alkalmazzák. A vegetációs időszakban (április-november) szántóföldi zöldtakarmányokat, télen pedig tartósított takarmányokat etetnek. Ahogy a hónapok telnek, a célszerűen termesztett zöld növények úgy követik egymást = zöld futószalag.

Legkorábban, rendszerint áprilisban ősszel vetett takarmánykeverékkel kezdenek (rozsos, árpás, búzás-bükkönyös keverékek), majd májustól őszig a lucerna különböző kaszálásait, tavaszi keverékeket (kukorica, napraforgó csalamádé pillangósokkal együtt vetve) és szudáni cirokfüvet etetnek, októberben „belép” a silókukorica, a zöld szalagot a takarmánykáposzta zárja.

Ennek a takarmányellátásnak előnyei és hátrányai egyaránt vannak: természetszerű, olcsó, nincsenek tárolási költségek és veszteségek, de a sokféle növény termesztése nehezen illeszthető be egy nagyobb méretű növénytermesztési technológiába, a sokszor átmenet nélküli takarmányváltoztatás (többnapos ünnepek, esős időszak) miatt gyakoribbak az emésztési problémák, betakarítási nehézségek lehetnek, emiatt nem teljesen biztonságos.

Monodiétás takarmányozás:évszaktól függetlenül etetik a tartósított takarmányokból (széna, szilázs, szenázs) összeállított adagokat. Ez a módszer az előbbinél biztonságosabb, hiszen az időjárástól függetlenül állandó összetételű takarmányokat etetünk, kevesebb az emésztőszervi probléma, a takarmányok kiosztása jobban is gépesíthető, de az előbbinél kevéssé természetszerű, drágább, a tartósított takarmányoknak tárolóhely kell, a takarmány kiegészítésre szorul (makro- és mikroelemek, ásványi anyagok).

Kombinált takarmányozás

: az előző két módszer előnyeit igyekszik érvényesíteni. A vegetációs időszakban a tartósított takarmányokat csökkentett adagban etetik, azokat zöldtakarmányokkal egészítik ki. Amikor az időjárási viszonyok miatt (pl. tartós eső) a zöld betakarítása akadályozott, „készenlétben állnak” a tartósítottak.

Legeltetés: a nagy termelésű tehenek energia- és táplálóanyag-igényét pusztán legeltetéssel kielégíteni hazai viszonyok mellett nem lehet, de legelőink állapota miatt még tömegtakarmány-igényüket sem! Legfeljebb a kis-létszámú, 20-30 db-os, jó legelővel bíró gazdaságok alkalmazhatják ezt az etetési rendet, de a nyári hónapokban már gondoskodni kell kiegészítő zöldtakarmányokról is.

Forrás: Agrárágazat

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés
Ennyien olvasták az oldalt ebben a hónapban:
671 726
ENNYIEN OLVASTÁK AZ OLDALT
2019. JANUÁR 1. ÓTA:
4 430 398
Közösség

vetőgépek

A ->vetés minősége meghatározó a várható terméshozam, ezért a v. legjobb műszaki... Tovább

fogamzási százalék

a 100 ivarzó, termékenyített anyából vemhesültek száma, egy adott időszak alatt. Tovább

Tovább a lexikonra

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 242

Átlagos értékelés: 4.8