Az aratószerkezet és részei, cséplőszerkezet, szalmarázó, rázószekrény, gabonakombájn, arató- és cséplőgép, a bálakésítés gépei

Kombájnok, bálázók és beállítási lehetőségeik

Sipos Géza, Racskó József - Debreceni Egyetem ATC
Hirdetés

A nagy termések betakarítása, szállítása és tárolása a szántóföldi termelés egyik legmunkaigényesebb és sokszor kiugró munkacsúccsal járó tevékenysége. Az óhatatlan veszteségek csökkentése és az őszi mostoha időjárás megelőzése miatt a betakarítás szerteágazó munkáit a lehető legrövidebb idő alatt kell elvégeznünk. A megkésett betakarítás nemcsak nagy veszteségekkel jár, nemcsak nagyobb munkaráfordítást igényel, így többe is kerül, hanem akadályozza a további műveletek elvégzését. A nyári munkák megkezdése előtt a kombájnüzemeltetőknek célszerű műszakilag is felkészülniük a szezonra. Ennek alapvető követelménye, hogy a gépüzemeltető tisztában legyen a gép alapvető működési megoldásaival.
Az aratószerkezet és részei, cséplőszerkezet, szalmarázó, rázószekrény, gabonakombájn, arató- és cséplőgép, a bálakésítés gépei
A nagy termések betakarítása, szállítása és tárolása a szántóföldi termelés egyik legmunkaigényesebb és sokszor kiugró munkacsúccsal járó tevékenysége. Az óhatatlan veszteségek csökkentése és az őszi mostoha időjárás megelőzése miatt a betakarítás szerteágazó munkáit a lehető legrövidebb idő alatt kell elvégeznünk. A megkésett betakarítás nemcsak nagy veszteségekkel jár, nemcsak nagyobb munkaráfordítást igényel, így többe is kerül, hanem akadályozza a további műveletek elvégzését. A nyári munkák megkezdése előtt a kombájnüzemeltetőknek célszerű műszakilag is felkészülniük a szezonra. Ennek alapvető követelménye, hogy a gépüzemeltető tisztában legyen a gép alapvető működési megoldásaival.

Az arató-cséplő gép három műveletet végez: aratást, cséplést és tisztítást. Az arató részben a gabonát levágja és a kalászt a szárral együtt továbbítja a
cséplőrészbe. A cséplő részben történik a szemek kicséplése a kalászból. A cséplés melléktermékei a szalma, a törek, a pelyva, valamint a táblában esetleg
előforduló gyomnövények magvai, szárdarabok. A cséplőrészből kijövő keverék a tisztítószerkezetbe jut, míg a leválasztószerkezetben kiválasztódik és eltávozik a gépből a szalma, a törekrostán a törek, a pelyvarostán a pelyva. A kicsépelt szem a magtartályba kerül.

A mai arató-cséplő gépek felépítése, a szerkezeti részek működése, de még a formájuk is nagyjából megegyező.

Az aratószerkezet és részei

Az aratószerkezet fő részei: vágószerkezet, rendválasztó, kalászemelő,
terelőcsiga, ferde felhordó, függesztő- és kiemelőszerkezet.

A vágószerkezet

A vágószerkezet felépítése a fűkaszáéhoz hasonló. A pengéket rendszerint recézett éllel készítik, a száraz gabonaszár nem okoz eltömődést. A kaszahajtások megoldása lehet szögemelős hajtással megoldott, ez a legelterjedtebb egyszerű megoldása miatt. A hajtórúd mindkét végén gömbcsukló van a hajtórúd térbeli mozgása miatt. A hajtás lehet billenőcsapágyas, helyigénye kisebb, de szerkezete bonyolultabb. A tengelyre szerelt ferde tárcsa billegő mozgását karos áttétel közvetíti a kaszához. A hajtás lehet bolygókerekes, ennél a hajtásmegoldásnál kisebb a vibráció, és pontos egyenesbe vezetést biztosít. A külső fogazású bolygókerék kétszer akkora átmérőjű belső fogazású kerékben gördül, amely forgattyúcsap segítségével mozgatja a kaszafejet. A szerkezet helyigénye kicsi. A hajtást a bolygómű ékszíjon át kapja.

A rendválasztó

A rendválasztó feladata a levágandó gabonaszálak elválasztása a lábán maradóktól. A passzív rendválasztó lemezből készült kúp alakú, míg az aktív rendválasztó egy hajtott tengelyre erősített csiga. A passzív rendválasztót használják elterjedtebben egyszerűbb kialakítása miatt, jóllehet az aktív rendválasztó kevesebb veszteséget okoz.

A kalászemelő

Ha dőlt a termény, a kalászokat vágás előtt, a veszteségek elkerülése érdekében fel kell emelni a vágási sík fölé. Erre a kalászemelőket használják, ezeket a vágószerkezet minden negyedik vagy ötödik ujjára kell felszerelni.

A motolla

Feladata a gabonaszálak megtartása vágás közben, illetve a gabonaszálak hátrafelé terelése. Általában vezérelt fogú motollát alkalmaznak, a jó emelő és
terelőhatása miatt. Paralelogrammás fogvezérlésnél a paralelogramma egyik oldalát a fog képzi. Forgómozgás közben a fog helyzete mindig önmagával párhuzamos marad. A fog szögállását változtatni lehet, hogy dőlt gabonában is csak kevés pergési veszteséget okozzon.

A motolla csak akkor fejti ki terelőhatását, ha kerületi sebessége nagyobb, mint az arató-cséplő gép haladási sebessége. A motolla kerületi pontja ebben az esetben hurkolt cikloist ír le. A motolla fordulatszám-változása érdekében hajtását ékszíjas variátoron át kapja vagy hidromotoros hajtást alkalmaznak. A motolla-fordulatszám maximális értéke 60-70 l/min, átmérője 1,0-1,2 m. A motolla vízszintes és függőleges irányú állítását hidraulikus munkahengerek végzik. A magasság-irányú állítással a szál súlypont feletti megtámasztását érjük el, így a szál nem hullik át a motolla fogakat tartó rúdján. A vágószerkezethez képest előre-hátraállítás a dőlt termény kis veszteséggel történő betakarítását teszi lehetővé.

A terelőcsiga

A terelőcsiga a levágott szálak középre szállítására szolgál. A forgó henger palástjára szerelt bal és jobb menetes csigák által középre hordott terményt vezérelt ujjak továbbítják a ferde felhordóhoz. A terelőcsiga tengelye függőleges irányban állítható, hogy a csigaleveleknek a fenéklemezhez viszonyított távolságát a terménynek megfelelően változtatni lehessen.

A ferde felhordó

A ferde felhordó a terményt továbbítja a vezérelt ujjaktól a cséplődobozhoz. A levágott szálakat a láncokra erősített kaparólécek a fenéklemezen csúsztatják. Az alsó henger fenéklemeztől mért távolsága állítható, és rugó támasztja meg, hogy a terményréteg vastagságához igazodni tudjon. Egyes gépeknél a ferde felhordó ellentétes irányban is járatható, amit a cséplőszerkezet eltömődése esetén használnak.

Az aratórész felfüggesztése és kiemelőszerkezete

Az arató-cséplő géphez többféle adapter kapcsolható, ezért az aratórész gyorskapcsolóval kapcsolódik a függesztőszerkezethez. Ez a félmerev
függesztőrendszer keresztirányban elfordulhat, és hosszirányban kopírozza a talajfelszínt.

A vágószerkezet emelését illetve süllyesztését hidraulika végzi. A beépített tehermentesítő rugót az állítóanyával úgy kell beállítani, hogy a teljesen leengedett vágószerkezet csúszótalpai éppen csak érintsék a talajt. A hidraulikával tábla végi forduláskor, illetve egyik tábláról a másikra vonuláskor felemelt helyzetben tartható az aratószerkezet, melyet gázzal töltött hidroakkumulátor segít. A hidroakkumulátor gyorsabban reagál a felszín változására.

A cséplőszerkezet

A mai kombájnok többségében a több mint 200 évvel ezelőtt kitalált verőléces
cséplőrendszert alkalmazzák.

A cséplőszerkezet a csélődobból és a dobkosárból áll. A cséplőszerkezet munkájában első sorban a dörzsölő hatás, kisebb mértékben az ütő hatás érvényesül. A cséplést segíti elő a gabona cséplőszerkezetbe lépésekor
bekövetkező gyorsuláskor a gabonaszemekre ható erő is.

A dob vázát a tengelyre ékelt tárcsák alkotják, erre szerelik a verőléceket. A
cséplődobra szerelt verőlécek bordázottak, váltakozva jobbra, illetve balra hajlanak, ami megakadályozza, hogy a teljes gabonatömeg csak a dob egyik oldalára
terelődjön. A dobkosár kosárlécből és kosárhuzalokból áll.

A dobkosár a d obhoz képest úgy van elhelyezve, hogy a kettő között lévő távolság szűkülő rést képez. A bemeneti nagyobb nyílás az anyag könnyebb behúzását teszi lehetővé, a szűkülő résben az ékhatás következtében megnő a szemekre ható nyomó-dörzsölő erő, ami átpréseli a dobkosáron a szem-szalma-törek keveréket. A dobhézagot mindig a termény fajtájának, illetve nedvességtartalmának megfelelően állítják be. Külön lehet állítani a bemeneti rést, külön a kimeneti nyílást, ez a
vezetőülésből is elvégezhető.

Minél szűkebb a rés és minél nagyobb a cséplődob kerületi sebessége, annál nagyobb a kicsépelt szemek aránya, de annál nagyobb a szemsérülés is. A
cséplőszerkezet beállításánál ezért egy optimumra, a szemtörésből és a kicsépeletlenségből származó veszteség minimalizására törekszünk, ami a gabona betakarításánál 28-32 m/s dob-kerületisebességnek felel meg. Minél nedvesebb a szalma, annál nagyobb kerületi sebességre, és annál kisebb résméret beállítására van szükség a dob eltömődésének elkerülése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a gabona táblán belül is változhat a betakarítandó növény nedvességtartalma, ezért betakarítás közben is változtatni kell a dob kerületi sebességét és a résméretet a nedves gabona felcsavarodásának elkerülése, a túlzottan nagy szemsérülés, valamint kis nedvességtartalom esetén a felesleges szalmaaprítás elkerülése érdekében.

A megtörés és a sérülés csökkentése érdekében javasolható a gumi burkolatú
verőlécek használata. Esetenként még a cséplőkosár léceit is kiegészítik gumírozott felületű lécekkel és a kosárpálcákra gumihüvelyt is húznak.

A növekvő termésátlagok, az erősebb szalma, szélesebb vágóasztalok és a termés minél gyorsabb és biztonságosabb betakarítására vonatkozó igény egyre magasabb követelményeket támaszt a cséplőszerkezettel szemben. A mai korszerű betakarítógépekben ezt egy harmadik dob beépítésével oldották meg. Egyes gépek esetében az utóverődob után állítottak be egy újabb dobot, míg más gépek esetében a cséplődob elé építettek ún. gyorsítódobot, mely a cséplődob fordulatszámának 80%-ával forog. Ez veszi át a terményt a ferde felhordótól, és továbbítja nagy sebességgel a cséplődob felé. A gyorsítódob ezáltal áthidalja a ferde felhordó és a cséplődob közötti igen nagy sebességkülönbséget. Egyrészt a nagyobb centrifugális erő egy lényegesen jobb cséplési hatásfokot eredményez, másrészt a gyorsítódob széthúzza az anyagáramot, s így a vékonyabb rétegből könnyebben átpotyognak a magok a dobkosáron. A gyorsítódob alatt található egy kosár, s ennek segítségével már a gyorsítás idején elkezdődik a leválasztás. Az ilyen gépek teljesítménye a hagyományos gépekéhez képest nagyobb és a következő előnyökkel jár:

- Az anyagáram felgyorsítása révén egyenletesebb és vékonyabb a terményréteg, ezáltal a magok könnyebben kiválaszthatók.

- Az előválasztó kosár révén már a cséplődob előtt megkezdődik a magok kiválasztása.

- A nagyobb centrifugális erő nagyobb leválasztási teljesítményt tesz lehetővé.

A növény fajtájától, érettségétől függően a ferde felhordó végén már több-kevesebb mag kipotyog a kalászból.

A gyorsítódob áthidalja a ferde felhordó és cséplődob közötti sebességkülönbséget. A gyorsítódob spirális formában elrendezett vezetőkörmei egyenletesen veszik át a terményt, és mind hossz-, mind keresztirányban egyenletessé teszi azt.

A gyorsítódob, cséplődob és utóverődob hajtása egy központi variátorral történik. A cséplődob fordulatszámának változtatásakor szinkronizáltan változik a másik két dob fordulatszáma, illetve kerületi sebessége.

A cséplőszerkezet közötti anyag sebessége

A dob fordulatszáma tág határok között változtatható, mivel többféle termény cséplésére használják. A dob fordulatszámának és ezáltal kerületi sebességének változtatására leggyakrabban ékszíjas variátort használnak. A hajtó és a hajtott tengelyre is egy-egy ékszíjtárcsa van felszerelve. A szíjtárcsák osztottak, azaz két darabból állnak. Ha a hajtó tengelyre szerelt két tárcsakereket egymástól eltávolítjuk, a tárcsán futó ékszíj kisebb átmérőjű körön fog futni, míg a hajtott tengelyen lévő tárcsák közti távolság csökkeni fog, és az ékszíj nagyobb átmérőjű körön fog futni. Mivel a fordulatszám fordítottan arányos a tárcsa átmérőjével, így az előbbi példánál maradva a hajtott tengely fordulatszáma csökkenni fog. A tárcsák mozgatása korábban mechanikusan, ma már általában hidraulikával történik a
vezetőülésből.

Szalmarázó

A szalmarázó a dobból a kikerülő szem-szalma -törek-pelyva-kicsépeletlen kalász keverékéből a szalma leválasztására szolgál. A lengő mozgást végző ládákon az anyag haladását a lépcsőzetesen kiképzett felület és a terelőtaréjok biztosítják. A szalmarázó ládák száma a kombájn teljesítményétől függően 3-6 db. A ládák oldala lemezből készült, alja nyitott, felül perforált lemezzel borított, amely lehetővé teszi a kicsépeletlen kalászok áthullását is. A ládák két, azonos kialakítású térbeli forgattyús tengelyhez kapcsolódnak, melyek a ládákat egymással ellentétesen felfelé és hátrafelé mozgatják. Ennek eredményeképpen a szalmarázó ládák a szalmás keveréket periodikusan a levegőbe dobják, a szalma a láda végén kihullik a gépből, a kicsépeletlen kalász, a szem, a törek, a pelyva pedig áthullik a láda tetején lévő rostán. A szalmarázó teljesítménye elsősorban felületnagyságától függ.

Hirdetés

A szalmarázón áthullott keverék egy lengőasztalra esik, amely lengő mozgásával az anyagot a bordás gyűjtőasztalra továbbítja. A ládafenékkel kiképzett szalmarázóknál nagy az eltömődés veszélye. A gyűjtőasztalon találkozik a dobkosáron átesett keverék a szalmarázón kiválasztott keverékkel, ennek
megfelelően szem, törek, pelyva és kicsépeletlen kalász található rajta. A gyűjtőasztal felülete bordás, és lengő mozgást végez, a rajta levő anyagokat a tisztítószerkezetbe továbbítja.

Rázószekrény

A rázószekrény törek-szem-pelyva-kicsépeletlen kalász keverék szétválasztására szolgál, amit a rosták végeznek a légáram segítségével. A felső rosta a törekrosta, az alsó rosta a pelyvarosta. A törekrostán a rázás következtében fajsúly szerint elkülönül és rétegződik a keverék: a magvak alulra, a könnyű törek felülre kerül, ami elősegíti a törekrosta munkáját. A rosták munkáját szabályozható sebességű légáram segíti. A törekrosta és a pelyvarosta közös szekrényben, együtt mozog. A rostafelület hosszirányban elválasztókkal négy csatornára osztott, hogy keresztirányú lejtésnél az anyag ne csússzon oldalra.

A kicsépeletlen kalászok kiválasztására szolgáló rostatoldat hajlásszöge állítható. A kicsépeletlen kalászok, illetve kalászdarabok kiválasztása a keverékből attól függ, milyen a törekrosta nyílásainak mérete és a levegő sebessége. Túl nagy rostanyílásnál a szemeket is tartalmazó kalászdarabkák újabb cséplés nélkül magtartályba kerülnek, túl kis nyílás esetén ismételten visszakerülnek a cséplőszerkezetbe és sérülnek. Kis levegősebességnél a nagymennyiségű törek és pelyva a kalászvisszahordót túlterheli.

A korszerű arató-cséplő gépeknél a kalászvisszahordóból érkező anyag összetétele egy ellenőrző nyíláson keresztül a vezetőülésből ellenőrizhető. A rosta és szelelő segítségével való tisztítás nem alkalmas a kisméretű, nedves idegen magvak eltávolítására, ezek kiszáradása után stabil tisztítóberendezésen távolíthatók el.

A kalászos gabonánál az egész rostafelületet általában az állítható felületű zsalus rosta képezi. Másfajta rostabetétek beszerelésére egyéb termények cséplésénél kerül sor.

Szalmaszecskázók

Magyarországon éves szinten 3,5-4 millió tonna szalmával számolhatunk. Ennek egy része az állattartásban almozási célra kerül felhasználásra. A tavalyi aszályos évben a gazdák a szalma betakarítására törekedtek. Ebben az esetben egyenletes, könnyen felszedhető, jól tömöríthető rendre van szükség a kombájn után.

Azonban ha a megmaradó rész a tarlón marad s szerves trágyaként beszántásra kerül, szükséges a megfelelő méretűre aprítása és egyenletes szétosztása. Az aprítás célja elsősorban egy kisebb és egyenletesebb méretű állapot előállítása, valamint a szálak, szárrészek felületének növelése. Az, hogy milyen méretűre kell a szalmát aprítani, a rákövetkező munkaműveletek függvénye. A felaprított szalmaszecska minősége, struktúrája alapvetően befolyásolja a soron következő munkafázist. Általánosságban elmondható, hogy az egyenletesen szétoszlatott rövid szecska után annál nagyobb az igény, minél kisebb a rákövetkező talajművelések intenzitása.

A ma használatos szecskázók szinte kivétel nélkül azonos elven működnek. A vízszintes tengelyre szerelt forgókések együttesen alkotják a rotort, melynek átmérője általában 480 és 600 mm közé esik. Az álló ellenkések egy közös tengelyre vannak szerelve. Ezek az állítás során kisebb vagy nagyobb mértékben kerülnek fogásba, miáltal hosszabb vagy rövidebb szecska keletkezik. A rotor forgásiránya a felső érintőben a haladási iránnyal megegyező. A rotor kései közel azonos tömegűek, ezért a tomps késeket nem szabad utánélezni. Vagy meg kell fordítani, vagy ki kell cserélni őket.

Fontos részei a szecskázónak a terelőlemezek, melyek a teljes munkaszélességben történő egyenletes szétoszlatást biztosítják. A terelőlemezek a vezetőfülkéből állíthatók. A szecskázók kb. 5-6 m-es munkaszélessége tudja biztosítani az egyenletes terítést. A korszerű nagy teljesítményű gépeknél a szecska terítését ventilátorral kombinált kifúvócsővel oldották meg. Erre azért van szükség, mert a nagy vágóasztal-szélesség (6-9m) miatt a hagyományos megoldás már nem biztosítja a teljes munkaszélességben történő egyenletes szecskaeloszlást. A kifúvócsöveket egy hidraulikus munkahenger mozgatja ingaszerűen. A rotorokból érkező szalmát a szecskázó aprítja, majd a kifúvócsövön keresztül egyenletesen terítve távozik a szalmaszecska a gépből.

A gabonakombájnon alkalmazott anyagmozgató berendezések

A kicsépelt szemek, illetve a kicsépeletlen kalászok szállítására csigákat és gumilapos felhordókat alkalmaznak. Itt kell megemlíteni a magtartályt, amelynek térfogata a gép teljesítményétől függ, általában 6-10 mł. A magtartály lemezből készül, alul elkeskenyedő fenékkel, itt helyezik el az ürítőcsigát, hogy a tartály teljesen kiüríthető legyen. A tartály tetején is található egy csiga, ez biztosítja a tartály teljes feltöltését.

Az ürítőcsiga munkahelyzetben vízszintesen vagy ferdén csatlakozik a magtartályhoz. Szállítóképessége lehetővé teszi a tartály 3-4 perc alatti kiürítését.

Erőátvitel, járószerkezet

A járószerkezetet a gép funkciójának megfelelően alakították ki. Az elsők a hajtott kerekek, melyeknek nagy az átmérője, mert a gép össztömegének kétharmada ezekre a kerekekre esik. A hátsó kerekek kis átmérőjűek, mert ezek a kormányzott kerekek és ezek biztosítják a gép méretéhez képest kis fordulási sugarat.

A hajtásvázlata eltér a hagyományos erőgépekétől, mert az arató-cséplő szerkezet elemei fordulatszámának az aratás ideje alatt állandónak kell lenni. Ez állandó motorfordulatszámot követel meg, és emellett biztosítani kell az arató-cséplő gép fokozatmentes sebességváltoztatását, mert csak így biztosítható a gép teljesítményének megfelelő mennyiségű gabona levágása és cséplőszerkezetbe juttatása.

A hajtásrendszer motor-főtengelykapcsoló-variátor-sebességváltó-differenciálmű-hajtott kerekek láncolatának felel meg. A sebességváltó általában három előremeneti és egy hátrameneti fokozattal rendelkezik, de egy-egy fokozaton belül a sebesség fokozatmentesen szabályozható. A sebesség 0-25 km/h között állítható be.

A gép motorteljesítményéből 65% a vágásra, cséplésre illetve tisztításra fordítódik, 35%-ot igényel a járószerkezet, illetve a hidraulika működtetése.

Az arató-cséplő gép teljesítőképességét az időegység alatt elcsépelt gabonatömeg mennyiségével mérjük, amit gépterhelésnek nevezünk. A gépterhelés azt mutatja meg, hogy a dobon egy másodperc alatt hány kg szem és szalma halad át. A gépterhelésnek azt az értékét, amelynél a cséplési veszteség 1,5%, áteresztőképességnek nevezzük, ez az érték szolgál az arató-cséplő gép nagyságrendjének meghatározására.

Az arató-cséplő gép fejlesztése

A fejlesztés célja a gép kezelőjének tehermentesítése valamint az aratógép teljesítményének növelése, a munkaminőség javítása, azaz a veszteségek csökkentése.

Aratórész

Az automata talajkopírozónál a tapogatóujjak munka közben a talajon csúsznak. Amennyiben a tarlómagasság a beállítottól eltér, a tapogatóujj helyzete megváltozik, és az jelet küld a hidraulikának , a vágóasztalt a megfelelő irányba mozdítja. Kopírozóval felszerelt vágóasztallal 3-4 cm-es, míg kopírozó nélkül szerelt vágóasztallal 10-12 cm-es tarlómagasságot lehet elérni a kaszaszerkezet veszélyeztetése nélkül. Dőlt gabonánál jelentősen csökkenti az aratórész veszteségeit.

Az automata kormányzás

tehermentesíti a vezetőt és növeli a területteljesítményt. Automata kormányzásnál a gép helyzetérzékelését a tarló felöli oldalon a vágósztalra szerelt tapogatóujjak végzik, amelyek a lábon álló gabonaszálakból álló gabonafalon csúsznak. Az ujjak elfordulása jelzi a gép helyzetét, és kormányhidraulika segítségével korrigálja az eltérést. Általában két tapogatóujjat szerelnek a gépre, egymástól 1,0-1,5 m távolságra, amivel elérhető hogy a kisebb hiányzó foltoknák a gép nem változtatja meg irányát. A robotkormány bekapcsolása a fülkéből végezhető, kikapcsolása a kormány elmozdításával történik.

A száltovábbító szalagot a vágószerkezet és a terelőcsiga közé építik be, hatása kettős: a motolla által kivert szemek nem hullnak a földre, és segít a motollának a szálak továbbításában. A szálak nagyobb része kalásszal előre kerül a cséplőszerkezetre, ezáltal a cséplőszerkezet teljesítménye 20%-kal nő.

Cséplőszerkezet

A cséplőszerkezet fejlesztésének célja a jó munkaminőség megtartása mellett a teljesítmény növelése. Az áteresztőképesség növelése érdekében a dobhosszúság egyes típusoknál eléri az 1600 mm-t. A nagyobb anyagáram miatt a szalmarázón valamilyen lazítószerkezetet kell alkalmazni. A kosár körülfogási szögének növelése a cséplési úthossz növelését eredményezi.

Tisztítószerkezet-fejlesztése

A tisztítószerkezet fejlesztése a veszteségek csökkentését, illetve az arató-cséplő gép meghatározott veszteségszintje melletti teljesítmény növelését szolgálja. A veszteségek a lejtős területen dolgozó kombájnok esetében jelentkezik a legerőteljesebben. Keresztirányú lejtőn dolgozó kombájnoknál a rosták lejtő felöli oldala túlterhelt, míg a hegyoldalon üresen jár. Lejtőn felfelé haladva a cséplőszerkezetből kikerülő anyag túlzottan gyorsan halad át a szalmarázón és a rostákon, így a kiválasztásra kevesebb idő marad. Lejtőn lefelé haladva a lassú áthaladás okoz gondot, torlódik az anyag a rostákon, így a gép tömegteljesítménye azonos összveszteségnél csökken. A hegyi kombájnoknál az a cél, hogy a veszteség növekedése nélkül változatlan maradjon az arató-cséplő gép áteresztőképessége.

Hozammérés és hozamtérkép készítés a kombájnokban

A korszerű betakarítógépek többségénél lehetőség van a betakarítás során hozamtérkép készítésre.

A hozamtérkép elkészítésénél két alapvető dologra van szükség, egyrészt a tábla minden pontján megmérni az aktuális termésmennyiséget, másrészt elegendő pontossággal meg kell határozni, hogy az adott pillanatban a kombájn a táblának éppen melyik pontján tartózkodik.

A kombájnokban a terméshozam meghatározására az idők során különböző mérőszenzorok és eszközök kerültek kifejlesztésre és lettek a gyakorlatba átültetve. Ezek többnyire a magfelhordó ház felső részében kerülnek elhelyezésre és folyamatosan mérik az anyagáramot. A jelenlegi rendszerek a térfogatmérési és a tömegmérési elven nyugszanak.

A térfogatméréses módnál az anyagáram térfogatát mérjük, és a fajlagos tömeg felhasználásával határozzuk meg a tömegáramot. A magfelhordó házban egy „fénysorompót” helyeznek el. A magfelhordó lapátjai által szállított termény megszakítja a fénysugarat. Az ún. „fekete bázis” hosszából és a kalibrálási adatokból kerül meghatározásra a lapáton lévő terménymennyiség magassága és ebből a térfogata. A tára nulla értékét az üresen futó magfelhordó lánc adja. A kombájnban ezen kívül elhelyeznek még egy helyzetjeladót is, amely a kombájn keresztirányú és hosszirányú helyzetét érzékeli, és a számítógép ennek értékét figyelembe véve korrigálja a magfelhordó lapátján lévő terménykupac egyenetlen formájából adódó eltérést.

Hirdetés

A tömegméréses rendszerek vagy az anyag gamma sugarak elnyelését mérik, vagy az erő/impulzusmérés elvén működnek. Az anyag által elnyelt sugárzás arányos a mérési mezőben lévő anyag mennyiségével. Az anyagáram sebességének ismeretében pedig meghatározható a tömegáram. Az erő-/impulzusmérés elvén
működő rendszerek szintén a magfelhordó fejbe kerülnek beépítésre. Az érzékelő egy erőmérő cellákkal ellátott ütközőlap. A lemezre becsapódó gabona által keltett erőhatást tulajdonképpen a gabona mennyiségének és sebességének szorzata, adott a lehetőség a tömegáram meghatározására. Ahhoz hogy a kapott tömegáram értéket egy standard nedvességtartalom-értékre át lehessen számolni, szükséges, hogy a termény nedvességtartalmát folyamatosan mérjük. Manapság kizárólag a kapacitív elven működő nedvességtartalom-mérőket használják a kombájnokban.

A gépek felkészítése és ellenőrzése a betakarítás megkezdése előtt

Az optimális betakarítási idő és a biztonságos üzemeltetés érdekében a betakarítás megkezdése előtt a gépeket ellenőrizni, a hiányosságokat pótolni és az esetleges meghibásodásokhoz vezető problémákat orvosolni kell. A következő dolgokra kell odafigyelni a betakarítás megkezdése előtt!

A kombájn vágóasztalán a kopóalkatrészek jó állapotban tartása
elengedhetetlenül fontos, úgy mint a kaszapengék, amelyek ma már a gyors és könnyű csere érdekében csavarozható kivitelben is kaphatók. A tiszta vágást nem csak a jó kasza, hanem a motolla állapota is befolyásolja, de hasonlóképpen fontos a bedobó ujjak megléte, amelyeket ma már külön-külön is felcsavarozhatunk. Emellett lényeges a bedobó ujjak tartóinak jó állapota. Az anyagáramlás folyamatosságának érdekében a vágóasztal fenéklemezének horpadásoktól mentesnek kell lennie.

A ferde felhordónál a legfontosabb a felhordóláncok

kifogástalan állapota, amelyet az optimális láncfeszesség beállításával biztosíthatunk hosszú időre. Ha a feszítési lehetőség elfogyott, a láncszemek kivételével még beállíthatjuk a láncfeszességet, de ebben az esetben nagy figyelmet kell fordítani a lánc kopottságára. A laza lánc azon túl, hogy feleslegesen koptatja csúszókat, szakadáshoz vezethet, s beláthatatlan károkat okozhat.

A cséplődob és a cséplőkosár állapota a cséplési teljesítményt erősen befolyásolja. Mindenképpen szükség van a cséplődob és a cséplőkosár szegmenseinek állapotvizsgálatára és szükség szerinti felújítására. Ez történhet köszörüléssel, szegmens-cserével, a cséplődobon verőlécek cseréjével. A cséplőműhöz szorosan kapcsolódnak az utóverő és egyéb leválasztó dobok, melyek állapotát szintén át kell vizsgálni, szükség szerint javítani. Az utóverő dobnál nagyon fontos az utóverő lemezeinek vizsgálata, nem repedtek-e, mivel a dobba kerülő por kiegyensúlyozatlanságot okoz, s ez tengelykiverődéshez vezethet. Különösen fontos a cséplődob-variátor működéses állapotvizsgálata. Az elégtelen működést, szorulást mindenképpen meg kell szüntetni, mert elhagyása jelentős többletköltséggel jár.

A lehető legkisebb veszteség elengedhetetlen feltétele a szalmarázó ládák jó állapota, tehát a láda betétek épsége, amely azok cseréjével javítható. Figyelni kell a megfelelő csapágyhézagra, mert a túl nagy hézag a tengelyek ovalitásához vezethet. Amennyiben a kombájn szalmaszecskázóval szerelt, a szecskázó kések állapotára és beállítására is oda kell figyelni.

Fontos a rostaszekrény tartó-mozgató mechanizmusának felülvizsgálata. Szükség szerint cserével elkerülhető a rostaszekrény esetleges törése. Fontos, hogy a rosták lamellái, illetve a lamellák tartótengelyei ne legyenek kikopva, mivel azok nem teszik lehetővé a jó beállítást, s nem lehet elérni a megfelelő tisztaságot sem.

Az ékszíjhajtások és a lánchajtások

állapotát is körültekintően kell átvizsgálni, szükség szerint cserélni, ügyelve arra, hogy azon ékszíjaknál, amelyeknél már észrevehetők az elhasználódás jelei, mérlegelni kell, hogy az esetleges szezon közbeni csere mekkora kieséssel jár.

Körültekintően kell eljárni azon zsírzóhelyek körül, amelyek nem vagy nehezen zsírozhatók, szükség szerint az adott részegységet szét kell szerelni az egyértelmű áttekintéshez.

A közlekedésbiztonsági berendezések kifogástalan működésének megléte, illetve biztosítása is ellenőrzést kíván.

Az idősebb kombájnok esetében a hidraulikus vezérlőtömbök környékén a munkahengereknél a szimeringek, gumigyűrűk öregedéséből adódóan olajszivárgás előfordulhat, melynek megszüntetése elengedhetetlenül szükséges, egyrészt a fokozottabb tűzveszély, másrész a gazdaságosság miatt.

Fontos az elektromos vezérlő-szabályozó rendszer áttekintése is, különösen azoknál a gépeknél, ahol már forgásvisszajelzők, automatikák segítik a vezető munkáját.

Mindenképpen fontos a 2,5 méter szélességet meghaladó kombájnokhoz az útvonal engedélyek beszerzése, a tűzoltó készülékek felszerelése, a szikrapróba elvégzése.

A bálakészítés gépei

Az aratást követően a szármaradványok szecskázott állapotban a talajra vagy rendre rakva bálázásra kerülnek. Ennek a munkaműveletnek fontos eszköze a bálakészítő gép.

A rendfelszedő bálázógépek a szalmát vagy a szénát a rendről felszedik, megfelelő tömörségűre tömörítik, és hasáb vagy henger alakú bálába kötik. A bálakötözés zsineggel vagy néhány géptípusnál lágyacél dróthuzallal történhet.

A bálázógépek a bála alakja szerint lehetnek: hasábbálázók és henger vagy kör bálázók. A bála mérete alapján kis- és nagybála készítő gépeket különböztetünk meg, míg a bála tömörsége kisnyomású illetve nagynyomású lehet. A bála készítésekor figyelembe kell venni a bála tömörségét a bála méretét, kötözés minőségét és a rendfelszedő munkaminőségét.

A bála tömörsége a tömörítő szerkezetek feszítőrugójával egyes géptípusoknál a préstérbe adagolt szálas anyag mennyiségével szabályozható.

A bála méretének változtatása: a nagynyomású hasábbálázóknál a bála hossza változtatható a kötözés gyakoriságát állító szerkezettel, míg a változó présterű hengerbálázóknál szabályozhatjuk a felszedőszerkezet által beadagolt szálas anyag mennyiségét, vagyis a hengerbála átmérőjét.

A kötözés minőségét a kötözés feszessége, közvetlenül a zsinegvezetés feszessége határozza meg. A feszességet a zsinegszorító rugók segítségével állíthatjuk.

A rendfelszedő munkaminőségét a tarló felszínén látható szálasanyag-elhagyások jellemzik, ennek elkerülésére a rendfelszedőt a talajfelszín sajátosságainak megfelelő magasságba kell állítani.

Kishasábbálát készítő gépek

A préselési nyomás alapján megkülönböztetünk kis- és nagynyomású bálázógépeket, amelyek többnyire vontatott kivitelben és TLT hajtással készülnek. A kisnyomású hasábbálázókat ma már alig használják, mert az alacsony bálatömörségre állított nagynyomású bálázóval helyettesíthetők.

A nagynyomású hasábbálázók préscsatorna-keresztmetszete: szélességük 400-500 mm, magasságuk 300-400 mm. A bála tömörsége 100-250 kg/m3.

A bálázógép egységei: felszedő, adagoló, prés, kötöző és meghajtószerkezet. Két változata használatos: csúszódugattyús és lengődugattyús bálázógép.

A csúszódugattyús bálázógépen a vezérelt fogú rendfelszedő a gép jobb oldalán található, ez szedi fel a rendre vágott szálas anyagot és adja át az adagoló szerkezetnek, amely legtöbbször villás kialakítású. Az adagolószerkezet a
szálas anyagot a présdugattyú mozgásirányára merőlegesen adagolja a préscsatornába. A dugattyú a beadagolt terményt a préscsatornában tömöríti miközben az egyes adagokat elválasztja egymástól. A préscsatornában a hátrafele haladó tömörített szálas anyagon forgó, a kötőszerkezetet vezérlő csillagkerék található. A csillagkerék meghatározott fordulat elérése esetén működésbe hozza a kötözőszerkezetet.

A bála hosszúságát a további beszállítási művelet is befolyásolja: az ömlesztett szállításhoz (600-700 mm), a rendezett gépi beszállításhoz hosszabb méretű (800-1200 mm) bálákat készítenek.

Nagybálakészítő gépek

A bála alakja alapján: nagy hasábbálázó és kör- vagy más néven hengerbálázók ismeretesek. A bálázógép vontatott kialakítású, működő részei TLT-ről hajtottak.

A rendről felszedett szálas anyagot az etetőszerkezet juttatja a préstérbe. Itt a lengő mellső lap tömöríti a beadagolt anyagot. A bála átkötése 3 helyen történik. A megkötött bála a hátsó fal felnyitása után a préstérből a tarlóra csúszik. A készített bála mérete 1,5 x 1,5 x 2,4 m, tömörsége 60-80 kg/m3. Az általuk készített bála tömege szénából elérheti az 1 tonnát is. Üzemeltetésükhöz nagy teljesítményű
erőgépek (90-190 kW) szükségesek.

Hengeres nagybálakészítő gépek

A gép kialakítása többféle lehet, vannak, amelyek a rendet tarlón sodorva készítik el a bálát, míg más típusok a rendet felszedve a gépben sodorják össze. A préskamra kialakítása és a bálakeresztmetszet tömörsége alapján a hengeres bálázógépek két csoportba sorolhatók, változó présterű és állandó présterű gépek.

Változó présterű gépek

Vontatott kivitelben készülnek, és a működő részek hajtása TLT-ről történik. A rendfelszedő által felszedett rend az anyagtovábbító hengereken át jut a préstérbe. Itt a forgó tömörítőszalagok sodrással bálát készítenek. A növekvő bála a rugófeszítésű présszalagokat sugárirányban kifelé elmozdítja, és így a préstér a bála átmérőjével együtt növekszik. Ha a bála átmérője elérte a beállított értéket, a gépkezelő álló helyzetben végzi el a kötözést. A bála 10-12-szeri körbeforgásával csévélik körül a hengerbálát. A csévélés után a bálakamra hidraulikus munkahengerrel nyitható. A bála a préstérből kigördül, eközben a bála két oldalán lévő kés a zsineget elvágja. A bála hossza azonos a bálakamra hosszával, általában 1,5 m, átmérője 0,75-1,8 m-ig állítható.

Állandó présterű gépek

Az ilyen jellegű gépeknél a préstér palástján található a préselőszerkezet. Ez a szerkezet géptípusonként más és más. Lehet hatszögalakban elhelyezett, végtelenített gumiszalag, végtelenített láncon léces vagy palástgörgős. A felszedett szálas anyag tömörödése csak a préstér telítődése után történik. A bála magja laza marad, biztosítva a széna, szalma további átszellőzését, száradását. A bála hossza azonos a bálakamra hosszával. Készülnek 1,2 m illetve 1,5 m széles bálakamrájú gépek egyaránt. A hengerbálázók mindkét típusánál ilyen kialakítás is lehetséges, ahol a zsineggel való kötözés helyett műanyag hálóba való tekerést alkalmaznak.

Felhasznált irodalom:

Szendrő Péter: Géptan

Egyed Gyula: Mezőgazdasági erő- és munkagépek

Szakmai gépismertető prospektusok

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

glaukóma (zöld hályog)

a szem azon kóros állapotainak gyűjtőfogalma, amikor a szembetegség fő v. kísérő tünete a... Tovább

fibrózis (fibrosis)

idült gyulladás v. elfajulás következtében a kötőszövet nagyfokú megszaporodása és a... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.