Szilázs

Sok évvel ezelőtt egy elméletben, gyakorlatban jól felkészült holland szakértői csoport járta hónapokon át a szarvasmarha telepeinket. Elutazásuk előtt egy baráti beszélgetés során megkérdeztem az egyiküktől, hogy mi jut először eszébe a magyar szakemberekről? Némi tűnődés, de minden indulat nélkül annyit mondott, hogy nem mondanak igazat. Nem valami tapintatos mondat, de gyakran eszembe jut, mert azt hiszem ma is belengi az ágazatunkat (hogy messzebb ne menjek) az elhallgatás és a nagyotmondás szelleme.

Mintha az ágazat résztvevői; tejtermelők, takarmány-, gyógyszer-, stb. forgalmazók, egy össznépi játék szereplői lennének, akiknél a "mennyi?" attól függ, hogy milyen érdek fűződik hozzá. Felhasználóként hányszor tapasztaltuk, hogy a bombabiztosnak kinevezett "problémamegoldó" készítmény semmilyen problémát nem oldott meg, csak a pénzügyit növelte.

Miért? Feltételezve egy joggal elvárható szakmai tisztességet egyszer azért, mert nem kellően körültekintően, megalapozottan alkalmazták. Máskor pedig, amiről ritkán esik szó arról, hogy a dolgok menetébe a természetnek is van beleszólási joga, és ezzel, bármilyen bosszantó is ez olykor, de él is. Vagyis ami egy szer alkalmazásakor igaz az egyik esetben, nem kötelezően, ugyanúgy igaz a másikban.

(A hatástalan kezelések persze joggal ébresztenek gyanút mindannyiunkban.)

Ez utóbbi igazságot tapasztaltuk meg mi is akkor, amikor egy olyan sok-ismeretlenes egyenlet megoldásába avatkoztunk be, mint amilyen a szilázs készítés. A két helyen elvégzett vizsgálatunk rendkívül érdekes eredménnyel járt. Az első nagyüzemi kísérletünket a pálhalmai "Agrospeciál" Kft-nél végeztük, -ennek eredményeiről a legutóbbi Holstein Magazinban olvashattunk. A másodikat pedig Németkéren, a "Haladás" Szövetkezetben folytattuk le. (A takarmányokat a szekszárdi Minerag Kft akkreditált laboratóriuma vizsgálta meg.) Azért, hogy sem az elhallgatás, sem a nagyotmondás hibájába ne essünk, ebben a rövid leírásban most az itt végzett igen tanulságos kísérletről lesz szó.

A két helyszínen elvégzett kísérletünknek voltak olyan értékei, amelyek egymással szinkronban mozdultak, voltak, amelyek eltérő mértékben. Azonban, ahogy látni fogjuk, egy esetben sem ellentétesen.

A németkéri nagyon érdekes tapasztalatunk a következő volt. (ld. Grafikonok):

1. A Lalsil PS szilázs tartósítószerrel kezelt tételnél a szárazanyag tartalom a vizsgálat idején jelentősen alacsonyabb volt, mint a vele teljesen egyidőben, egy helyről betakarított kontrollnál. Ez látható is volt, mert a kezelt kazalnál feltűnően kevesebb csurgaléklé képződött. Ennek oka szerintünk részben a fajtában keresendő, de főként abban, hogy a Lalsil PS-ben lévő, a beoltás után gyorsan elszaporodó hasznos baktériumok meggátolták az adott területre jellemző káros, rothasztó mikroszervezetek tevékenységét. (Csak jelezni szeretnénk, hogy vizsgálatok szerint komoly fertőző forrás lehet a romlott, penészes takarmány "trágyaként" szántóföldre való kiszórása. Ezzel mintegy beoltjuk a talajainkat káros spórákkal, mikroszervezetekkel. A takarmányhigiénia már a szántóföldi munkáknál kezdődik!) Ezt a különbséget Pálhalmán nem tapasztaltuk, ott más lehetett a talaj mikrobiológiai állapota, és más volt a fajta is.

2. Annak, hogy nem képződött jelentős mennyiségű csurgaléklé számos nagyon kedvező eredménye volt. Az egyik, hogy jóval, 35%-kal több karotint mértek a kezelt csoportnál. Ez érthető, hiszen nem folyt el az erjedéskor. Az értékek vizsgálatakor eszembe jutott az a finn javaslat, hogy a szilázs elfolyt levét ne hagyjuk veszendőbe menni, fogjuk fel egy gyűjtő medencében, és etessük fel, ne pazaroljuk el a benne lévő olyan kincseket, mint a karotin, a vitaminok, az ásványi anyagok. (Ehhez képest a mai hazai gyakorlat…) Némileg meglepő, hogy Pálhalmán is magasabb volt 7%-kal a karotin tartalom, pedig ott a szárazanyagban az erjedés végén nem volt lényeges különbség. Ez ismét csak irányított, gyors lefolyású folyamatra utal, ahol nincs ideje a karotinnak lebomlani.

3. Csak a kiemelt fontossága miatt mutatjuk külön a magasabb cink tartalmat. Ennek a szomatikus sejtszámban, a szaruképződésben, szaporodásbiológiában betöltött lényeges szerepét "szak-társak"-nak illetlenség lenne hangsúlyozni. Annyit azonban jó újra az emlékezetünkbe idézni, hogy most, amikor az EU-hoz való csatlakozásunk alkalmával a szerves kötésű cink betiltatott, nagyon nem közömbös, hogy a megtermelt, szilázsban lévő mennyiségekkel hogyan bánunk. Engedjük-e elfolyni, vagy marasztaljuk egy jól irányított erjedéssel. (Megint a másik példa: Pálhalmán a vizsgálat cinkre nem terjedt ki, azonban a kalcium, a foszfor ott is magasabb értékeket mutatott a kezelt tételnél, mint a kezeletlen társánál: a kalcium 58%-kal, a foszfor 10%-kal volt magasabb.). Németkéren a kalcium, a foszfor, a mangán, a cink, a réz és a vas mind kedvezőbb képet mutatott a Lalsil-os csoportnál, az értékek +19%- +85%-ig terjedtek.

4. És végül, de nagyon nem utolsósorban említjük a nitrogénfüggő metabolizálható fehérje tartalmat. Fekete Lajos professzor úr, a takarmányozás egyik legnagyobb alakja mondta egyszer, hogy egy kísérletben a meggyőző érték 5% feletti különbségnél kezdődik. Az azalatti eltérés bármiből adódhat. A németkéri kísérletünk 21%-a ennek alapján több, mint meggyőző. A kezelés hatása a hozzám hasonlóan sokat megért többi öreg róka számára sem vitatható.

Érdemes lenne a továbbiakban a többi összetevőnél is időzni, elemezni, miért volt a kezelt tételnél alacsonyabb a pH, magasabb a tejsav, kevesebb a vajsav, gyakorlatilag egyforma az energiatartalom, stb., de talán a fenti adatok, valamint a hivatkozott pálhalmai adatsor is elegendő ahhoz, hogy hitelesen látható legyen az általunk használt szilázs tartósítószer hatása.

Tanulság (ami miatt az egész cikket megírtuk):

Előre nem jósolhatjuk meg pontosan, hogy egy adott helyen, adott körülmények között a Lalsillal kezelt szilázs beltartalmának vizsgálatakor milyen értékeket fogunk kapni. Ennél a folyamat jóval összetettebb, az emberi tudás pedig végesebb. Azt azonban a fenti tapasztalatunk alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy statisztikailag - és persze pénzügyileg is - igen jól értékelhető különbséget fogunk látni a kezelt, és a magára hagyott szilázs között.

Forrás: Agrárágazat