A napraforgó mellett a legfontosabb olajnövényünk az őszi káposztarepce. Jelentősége, ill. a termesztés intenzifikálása az utóbbi években számottevően növekedett, amely magával vonta a kártevők és kórokozók széles skálájának megjelenését és nagyarányú felszaporodásának lehetőségét. A repcetermesztés sikeréhez így igen jelentős mértékben járulnak hozzá a szakszerűen végzett növényvédelmi munkálatok.
A védekezés gerincét elsősorban a kártevő rovarok elleni inszekticides kezelések alkotják. Ugyanis a repcén mind ősszel (repcedarázs, honvédbogár, repcebolhák, gubacsormányos), mind pedig tavasszal (repcefénybogár, káposztalegyek és lepkék) igen fajgazdag rovarfauna él. Azonban már egyre növekvő jelentőséggel bírnak a vírusos, baktériumos, fitoplazmás és gombás megbetegedések is. Mindezek mellett még zord, hideg teleken a fagy hatására a növényállomány kiritkulhat. Tavasszal egyre több kórokozó tüneteivel találkozunk. A hőmérséklet emelkedésével számítanunk kell a peronoszpóra, a fehérpenészes rothadás, a feketeerűség, a fehérsömör, az alternáriás foltosságok és a szárrák mind nagyobb mértékű elterjedésére. A gyökérgolyva hazánkban csak egyes területeken okoz komolyabb kárt. Magas hőmérséklet és magas relatív páratartalom esetén a lisztharmat is megjelenik.
A repce kártevői
Már ősszel a csírázás és a kelés időszakában is károsíthatják a fiatal növényeket a talajlakó fitopatogén gombák (Rhizoctonia solani, Pythium debarianum, Fusarium spp, Alternaria spp..) és a rovarok (repcebolha, repcedarázs, repcegyökér-gubacsormányos). Ezek ellen a leghatásosabb védekezési módszer a - fungicideket és inszekticideket egy menetben a vetőmag felületére juttató - vetőmagcsávázás. A csávázást közvetlenül a vetés előtt célszerű elvégezni, mert a szer hatása hosszabb idő alatt számottevően csökkenhet. Csávázásra eredményesen használható az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 70 WP nevű készítmény.
A repce egyik legjelentősebb rovarkártevője a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), amely mind imágó, mind pedig lárva alakban képes károsítani a növényt. Hazánkban mindenütt előfordul, de a csapadékban gazdagabb Dunántúlon gyakoribb. Ősszel, különösen száraz és meleg időjárás esetén a kifejlett egyedek a fiatal csíranövények leveleit lyuggatják, tavasszal a szárat és a becőt hámozgatják. Ezzel egyrészt jelentős asszimilációs felület-veszteséget okoznak, másrészt felborítják a fiatal növények egyébként is labilis vízháztartását. A károsítás eredményeképpen a repce fejlődése lelassul, súlyos esetben pedig a növény el is pusztulhat. A lárvák ősszel és télen az alsó levelek nyelében furkálnak, majd kora tavasszal a szárba, esetleg a gyökérnyaki részbe húzódva ott járatokat rágnak. A fő kártétel a levelek sárgulásában és a nagyarányú téli kifagyásokban mutatkozik meg. Védekezni ellene a már említett vetőmagcsávázással vagy cipermetrin+klórpirifosz (Nurelle D), fenitrotion (Sumithion 50 EC) ill. eszfenvalerát (Sumi-Alfa) hatóanyagú készítményekkel állománypermetezés formájában lehetséges.
Szintén az őszi aspektus jelentős tagja a repcedarázs (Athalia rosae). Álhernyója ősszel a kelő növények levelein rág lyukakat, később szabálytalanul karéjoz. A kártevő fénykedvelő, így nem nehéz felfedezni a repcelevélen. Karéjozó rágásnyomai is jellegzetesek. A kártétel rövid idő alatt jelentős levélfelület-veszteséget okoz, különösen tömeges felszaporodása esetén. Ugyanis a lárvák a kifejlődésükhöz szükséges táplálékmennyiség 85-90%-át a két utolsó fejlődési stádiumban fogyasztják el. Ez a magyarázata annak, hogy szinte 1-2 nap alatt pusztul el az egész repcetábla. Így elkerülhetetlen az állomány rendszeres szemlézése, szükség esetén kemopreparátumok kijuttatása. Az alkalmazható szerek színes palettája nyújt a termesztők számára ebben segítséget: Actellic 50 EC, Nurelle D, Bancol 50 WP, Thiodan 35 EC, Thionex 35 EC.
Ősszel a fiatal repcenövényeken találkozhatunk a repcegyökér-gubacsormányos
(Ceutorhynchus pleurostigma) kártételével is, mely a gyökérnyak alatti gubacsképződésben figyelhető meg. Az imágó a kikelt növény gyökérnyaki részébe süllyeszti petéit, s a kikelt lárva - nyálában lévő anyagok hatására képződött - gubacsokban telel. Ezen aberrációs elváltozások számottevően csökkentik a növény áttelelő-képességét. A tél folyamán a jelentősen károsított (legalább 3 gubacsot tartalmazó) növények kipusztulása szinte elkerülhetetlen. Általában a korán vetett állományoknál és hosszú, enyhe ősz esetén okozhat problémát. Mivel a fiatal növények károsítója, ezért a csávázás alkalmazása a legcélravezetőbb megoldás.
Kora tavasszal a fiatal bimbók károsítója a fémes csillogású repcefénybogár (Meligethes aeneus). Mivel pollenevő, ilyenkor még csak a bimbók kirágása révén jut táplálékához, s ezzel gyakran megsérti a termőt is. Ennek következtében hiányos termékenyülés, s a mélyen károsított bimbók fokozott elhullása tapasztalható. Lárvája a virágban fejlődik, s szintén virágkárosító. Noha melegkedvelő rovarról is van szó, a hűvös tavasz mégis kedvező feltételeket nyújt a tömeges felszaporodásához, hiszen ekkor tovább tart a károsításra érzékeny zöldbimbós állapot. Vegyszeres védekezés ilyen feltételek mellett szinte elkerülhetetlen. Kedvezőek a tapasztalatok az Alphagard 10 EC, Bancol 50 WP, Fendona 10 EC, Decis 2,5 EC nevű készítményekkel.
A repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) szintén tavasszal károsítja a repcét, de emellett a káposztán, karalábén és karfiolon is fellelhető. Az imágó a petéit a levélnyélbe süllyeszti, majd az abból kikelő lárvák a levélnyélen át a szárba is belefúrják magukat, ott is „aknáznak”. A károsított növények nagyon meggyengülnek, szilárdságuk is csökken, aminek következtében kisebb szél hatására akár ki is dőlhetnek. A kifejlett egyed a virágzás időszakában jön elő, amikor a fiatal becők hámozgatásával okozhat további problémát. Gazdasági jelentősége nem annyira számottevő, kifejezetten az ellene való védekezésre is csak indokolt esetben kerül sor, hiszen a repcefénybogár és a repcebecő-ormányos ellen alkalmazott szerek e kártevőt is hatásosan gyérítik, ill. elégségesen alacsony szinten tartják.
A repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) szintén az ormányosbogarak népes családjának tagja. Mint a neve is tükrözi, a repcebecő az egyik legfontosabb tápláléka, a lárva az abban lévő magvak megrágásával okoz mérhető terméskiesést, ill. a károsítás következtében a becők korai felnyílását idézi elő. A védekezésre a tojásrakás előtti időszakban kell sort keríteni, hogy a lárvakártételt megakadályozzuk. A növényvédő szer kijuttatása során a betelepülő imágók inszekticides irtásakor körültekintően kell eljárni: virágzáskor már csak méhkímélő technológia alkalmazása lehetséges, pl. a foszalon hatóanyagú Zolone 30 WP készítménnyel. A repcebecő-ormányos és a repcefénybogár elleni védekezést időben egyeztethetjük, és egy permetezéssel (FENDONA 10 EC) közvetlenül a repce virágzása előtt mindkét kártevőtől megszabadíthatjuk az állományt.
A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) csapadékos, esős időjárás estén jelenik meg figyelemre méltó egyedszámmal. Fejlődéséhez létfontosságúak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sebzések. Petéit csak ezek nyomán képes a növény szövetébe süllyeszteni. Tulajdonképpen az ebből kikelő lárvák okozzák a fő kártételt azzal, hogy a becők belső falát és a magvakat megsértik. Ennek hatására azok megsárgulnak, s érés előtt felnyílnak kihullatva a magvakat. Az ellene való védekezés alapját képezi az említett elsődleges kártételt okozó rovarok (repcebolha, repcebecő-ormányos) létszámának csökkentése. Vegyszeres beavatkozásnál - a virágzás időszakában - szintén fordítsunk kellő figyelmet a virágok beporzásában oly nagy szerepet játszó méhek megfelelő védelmére.
A repce kórokozói
E nagyszámú rovarkártevő mellett nem elhanyagolható jelentőséggel bír a kórokozók által előidézett betegségek terméscsökkentő hatása sem. A virózisok közül a repce levélfodrosodása (Turnip mosaic Potyvirus, syn. Rape savoy virus) emelhető ki. A szimptómák már a fiatal növényeken is megfigyelhetők, a levelek mozaikos foltossága, hólyagosodása tapasztalható. Idősebb leveleknél sárgulás, érszalagosodás, érkivilágosodás, esetleg antociános elszíneződés is felléphet. A virágzati tengely csavarodik, a levelek korán elhalnak. Ennek következtében a becőtermés is csökken, a becő satnya, görbült, bütykös lehet. Mivel a kórokozó terjesztésében a levéltetvek és a poloskák kiemelkedő szerepet játszanak, a tünetek először a táblaszéleken jelentkeznek. A védekezés a rovarvektorok ellen irányul, bár a kezelések hatásfoka nem számottevő.
A repce mozaikos betegségét előidéző uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic Cucumovirus) okozta tünetek nagyon hasonlítanak az előbb tárgyalt, a repce levélfodrosodását okozó vírus kórképéhez: mozaikfoltos levelek, becők méretének és számának csökkenése stb. A kórokozónak igen nagy számú gazdanövénye ismert, ami elterjedését humán nézőpontból csak negatívan befolyásolja. Ezért megjelenésére minden korábbi előzmények nélkül számítani kell. Terjesztésében szintén a levéltetvek a domináns vektorok, a védelem is elsősorban ezek ellen kell, hogy irányuljon, bár manapság már rezisztens fajták is állnak a termelők rendelkezésére. Másrészt a vírus polifágiája miatt célszerű a gyom-gazdanövények szemlézése és időnkénti gyérítése.
A baktériumok okozta fertőzések közül az egyik legsúlyosabb a repce feketeerűsége (Xanthomonas campestris pv. campestris). Főként csapadékos meleg nyarakon okoz értékelhető terméskiesést, s ezzel gazdasági kárt is. A levelek szélei sárgulnak, majd az erek feketére színeződnek. Később a levelek elszáradhatnak, s lehullanak, amellyel nagymértékű asszimilációs felület-veszteség éri a növényt. Ellene igen hatásos módszer a csávázás kasugamicin hatóanyag-tartalmú Kasumin-nal (de permetezésre átmenetileg a rézszulfát és rézoxid hatóanyag is nagy segítséget nyújthat).
Említésre méltó még a repce virágzöldüléséért felelős heretörpülés fitoplazma (Clower dwarf Phytoplasma) jelentősége is. A tünetek igen szembetűnők: a virágok sziromlevele zöldesre színeződik. Emellett a növények kiegyensúlyozott növekedése és fejlődése is gátlást szenved. Terjedésében - többek között - a törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis) játszik kiemelkedő szerepet. Gradációja és ezzel együtt a betegség terjedése többnyire száraz évjáratokban ölt nagyobb méreteket. Inszekticides egyedszám-csökkentése határt szab a fitopatogén kórokozó endémikus megjelenésének is.
A gombás megbetegedések már a „frissen kelt” csíranövényeket is veszélyeztetethetik
(Alternaria spp., Rhizoctonia solani, Fusarium spp., Olpidium brassicae). Ilyen fertőzések hatására a csíranövény vagy elrothad a talajban, vagy ha kikel, akkor a hypokotil megpuhul, elvékonyodik és a növény elpusztul. Ellenük rövidtávon a fungicidet is tartalmazó vetőmagcsávázás, esetlegesen pedig talajfertőtlenítés jelenthet megoldást. Hosszútávú védekezési stratégia esetén hatékony védelmet jelent a savanyú talajok meszezése, a talajok vízrendezése, és kb. ötévenkénti vetésváltás. Ezekre a kórokozó biológiája miatt van szükség.
Jelentősebb kárt okoz azonban a gyökérgolyva kórokozója (Plasmodiphora brassicae). A tünetek a gyökérzeten jelentkeznek szögletes jellegű nagy dudorok formájában. Ennek következtében a tápanyag- és vízfelvétel zavart szenved. Elsősorban savanyú és mély fekvésű, vizes talajokon jelentkezik. Ezért a savanyú talajok meszezése ill. a problémás területek vízrendezése eredményes és hatásos segítséget jelenthet ellene.
A helytelenül „repcerák”-nak nevezett fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) megjelenése szintén számottevő terméskiesést produkálhat. A szimptómák többnyire a száralapi és -középi részen tűnnek elő, kifakuló, sárguló később pedig barnásan megpuhuló foltok figyelhetők meg. A szárkéreg megrepedezik, foszlik, súlyosabb esetben elszárad, belsejében világos színű vattaszerű szövedék között fekete szaporítóképletek (szkleróciumok) utalnak a gomba jelenlétére. A becő ilyen esetben kényszerérik, a terméskiesés akár 50% is lehet. Szükség esetén jó eredmények érhetők el a dikarboximid hatóanyagcsoport készítményeinek használatával. Jók a tapasztalatok a vinklozolin + karbendazim (KONKER), a prokloráz + karbendazim (MODEL) vagy a vinklozolin (RONILAN FL) tartalmú készítményekkel.
Hazánkban csak sporadikusan jelentkezik a repce szürkepenészes rothadása (Botrytis cinerea), melyet elsősorban a magas páratartalom és az egyoldalú N-trágyázás vált ki. A szár alsó részén sárgás-barna színű több cm-es ovális foltok jelentkeznek. A fertőzés a virágon, ill. a fiatal becőkön is előfordulhat, szürke színű penészbevonat formájában. A védekezés megegyezik az előbbiekben tárgyalt fehérpenészes rothadásnál leírtakkal.
A repce peronoszpórája (Peronospora parasitica) főként csapadékos, hideg időjárás esetén okoz gondot. Ekkor a levelek színén sárgás, fonákán pedig szürkés színű foltok jelennek meg. Ritkább esetben a száron és a virágzaton is megfigyelhetők a tünetek. Vegyszeres beavatkozásra gazdaságossági okokból csak ritkán kerül sor, de súlyosabb őszi fertőzés esetén indokolt lehet. Egyéb hatékony védekezési eljárás nem ismert, de az agrotechnikai rendszabályok betartásával (megfelelő N-ellátás és állománysűrűség stb.) mérsékelhetők a fertőzések. Szükség esetén a metalaxil + mankoceb hatóanyag-kombináció (RIDOMIL GOLD MZ 68 WP) nyújthat hatékony segítséget.
A keresztesvirágúak „feketelábúságá”-nak nevezett fómás megbetegedés (a: Phoma lingam, t: Leptosphaeria maculans) az utóbbi években hazánkban is felütötte a fejét. Az okozott kár igen jelentős. Főként nedves, csapadékos területen ill. időben szaporodhat fel. A fertőzés veszélyét növeli, hogy többnyire az összes fenológiai fázisban képes a növényt megtámadni, mindemellett a tünetek a növény egészén jelentkezhetnek. A levélen kivilágosodó apró léziók, a száron és a becőn rothadó sötétbarna foltok tűnnek elő, míg a gyökér és a száralapi rész feketére színeződik. A védekezés elsősorban a prevencióra, az egészséges és rezisztens vetőmaghasználatra épül. Hatásos fegyver lehet még a csávázás, valamint a prokloráz + karbendazim hatóanyag-tartalmú MODEL készítménnyel történő állománypermetezés magtermesztésben.
A lisztharmat nevű gomba (Erysiphe cruciferarum) nem a legjelentősebb kórokozó, de érdemes rá odafigyelni, mert fellépésekor szakszerű kezelés hiányában akár terméskiesést is előidézhet. Több keresztesvirágú növényt is képes fertőzni (repce, fejes káposzta, vörös káposzta), hasonló tüneteket produkálva. Többnyire a magszárat és a becőt támadja, de a levélen is megjelenhet a fehér színű lisztes bevonat, alatta pedig az enyhén sárguló beteg növényi szövet hívja fel a figyelmet a kórokozóra. Védekezésre - gazdasági jelentősége miatt - többnyire nem kerül sor, de indokolt esetben a fenarimol, tiometionát és kén-tartalmú fungicidek javasolhatók állománykezelésre.
„Repcebecőrontó” néven két gombafaj is hasonló tüneteket produkálhat: nagy becőpenész (Alternaria brassicae) és kis becőpenész (Alternaria brassicicola). A meleg időjárás, különösen, ha az magas páratartalommal is társul, fokozottan fennáll a fertőzés veszélye. Többnyire júniusban, érés előtt a levélen koncentrikus körökből álló sötét léziók figyelhetők meg. A becőn szintén sötét, fekete színű foltok jelentkeznek, s az még az érés előtt felnyílik (kovad). Megfigyelések szerint a repceormányos által károsított becők fokozott fogékonyságot mutatnak e gombával szemben. A termésveszteség jelentős is lehet, ezért és a fokozott gyakorisága miatt is kénytelenek vagyunk ellene vegyi úton is felvenni a harcot. Mivel az állománypermetezés nem kifizetődő, így a fertőzött táblák korábbi betakarítása csökkentheti a kárt. Előtte azonban a gyorsabb vízvesztés elősegítésére vegyszeres deszikkálás szükséges (Reglone, Purivel, Harvade 25 F).
Még megemlíthető, de számottevő veszteséget általában nem okoz a fehérsömör nevű gomba (Albugo candida). Tünetei többnyire igen szembetűnők, apró fehér színű, az epidermiszből enyhén kiemelkedő foltok jelentkezhetnek a növény minden földfeletti részén. Súlyosabb esetben torzulás és görbülés is előfordulhat. Védekezni ellene bordói lével vagy rézoxiklorid hatóanyagú szerrel lehetséges.
Az előbbiekben említett kártevő- és kórokozó-fauna csak a legfontosabb ill. gazdaságilag is mérhető kár előidézője. A felsoroltakon kívül még egy tucat rovar (Athalia glabricollis, Baris coerulescens, Entomoscelis adonidis, Epicometis hirta), gomba (Verticillium albo-atrum, Pyrenopeziza brassicae), vírus- vagy baktériumfaj is említhető, azonban ezek nem tipikusak, számottevő terméscsökkenést nem okoznak, és rendszeres, szakszerűen elvégzett növényvédelem mellett kártételükkel sem kell számolni.
Forrás: Agrárágazat
