gyökér
a hajtásos növényeknek a talajban levő rögzítő, vizet és ásványi sókat felszívó szerve. A csíra gyököcskéjéből fejlődik. Ált. elágazó, ún. gyökérrendszert (gyökérzetet) képez. Az oldalgyökerek v. gyökérágak a gyökér felületét megnövelik, elősegítik a gyökérnek a talajrögök közé való behatolását. A gyökér felületét a rizodermisz (bőrszövetrendszer) borítja. Csúcsi része a tenyészőkúp, osztódó sejtekből áll (osztódó szövet), ezt a gyökérsüveg védi, amelynek külső sejtjei elnyálkásodnak és a talajrögökhöz való súrlódás következtében elszakadozva leválnak, a gyökércsúcsot síkossá teszik. A csúcs mögötti, ún. megnyúlási zónában a legerősebb a hosszanti növekedés, fölötte, az ún. felszívó zónában jelennek meg a rizodermisznyúlványok, a gyökérszőrök, amelyek a vizet és az ásványi anyagokat felveszik. A fölfelé húzódó gyökérszőrök elhalnak, a felszívó zóna alsó részén újraképződnek. A fölvett anyagok a szállító zóna edénynyalábjaiba jutnak. A szállító zóna fölött jelennek meg a gyökérágak, ez az elágazódási zóna . A gyökérzetnek két fő típusa van: a kétszikűekie és a nyitvatermőkre jellemző főgyökérrendszer, a főgyökérből és oldalgyökérekből áll; a mellékgyökérrendszer v. bojtosgyökérzet az egyszikűekre jellemző, egyforma fejlettségű és elágazódású hajtáseredetű gyökerek, ún. mellékgyökerek alkotják. (módosult növényi szervek)
